LizaGazdija

Megkaptam a kártyámat. Egészen meg vagyok hatva. Sosem hittem volna, hogy ez a nap is eljön egyszer. Hurrá!

sms-re keltem. Ma is Niki volt. Azt írta, találkozzunk. Ezért aztán találkoztunk a suliban. Jó volt látni, beszélgettünk egy órát. Megbeszéltük a helyzetet is, úgyhogy most jó nekem.

Nem egészen értem a balhé lényegét. Miért botrány, hogy elfogták? Miért botrány, hogy ki fogják adni Amerikának? És miért érdekes, hogy ő egyetért-e a kiadatásával? 32 éve leitatott, bedrogozott, megerőszakolt egy 13 éves kislányt, amiért letöltendő börtönbüntetésre ítélték. (Update: Az ellentmondásos cikkek miatt már abszolút nem vagyok benne biztos, hogy eljutott az ügy az ítélethozatalig, de az legalább biztos, hogy a gyermekmolesztálás Amerikában nem évül el.) Ítélethirdetés előtt elhúzott Franciaországba, és azóta is boldogan él. Kit érdekel, hogy a 13 éves lány már nem volt szűz? Mert aki nem szűz, azt nyugodtan meg lehet erőszakolni? És mi köze a bűncselekményhez annak, hogy Polanski híres rendező? Na és a vallásának? Megerőszakolt egy gyereket? Igen. Megszökött a börtön elől? Igen. Akkor nem értem ezt az általános felháborodást.

odavan. Mióta megittam azt a két és fél deci bort, érzem a dohszagot meg a dohos ízt, amitől fáj a gyomrom és hányingerem van. Ráadsául akármit eszem, nem lesz jobb, maximum rosszabb. Valószínűleg többet nem megyek pincébe, és nem iszom bort.

Tomit vártuk Lizával egy üres parkolóhely mellett itthon. Egy férfi segített egy kisteherautónak parkolni, mégpedig úgy, hogy integetett neki. "Gyere!" De csak kézjel volt. Liza nézelődött, ezen a jeleneten megakadt a szeme. Egy darabig figyelt, aztán bizonytalanul csóválni kezdte a farkát, és ha nem fogom, bizony oda is ment volt a pasihoz, aki marhára nem értette, miért néz úgy rá a kutya. Miért? Tomi szokta ugyanezzel a kézjellel magához hívni a reggeli séta előtt, hogy fel ne ébredjek :):):)

Ebben az apró háromszögben töltöttük Tomival a hétvégénk egy részét két volt csoporttársnőjével és egyikük párjával. Pénteken átvittük Lizát anyuékhoz, miután szegény teljesen felspanolta magát a csomagolás-készülődés látványától, és végigpisilte a fél lépcsőházat. Azt hitte, oda jön velünk, ahova a csomagokat visszük, pedig nem, de legalább felmoshattam a lépcsőház egy részét. Megesik az ilyen, ha izgatott. Örült anyuéknak, de nem értette, mi miért megyünk el. Anyu azt mondja, viszonylag keveset sírt utánunk, tudomásul vette, hogy ő eddig jött, és jókedvűen elvolt anyuékkal egész hétvégén. Nagyon helyes. Az ő kutyájuk is, éppen ezért nem szerettem azt hallani nyáron, hogy napokig maga alatt volt, mert az nem igazságos anyuékkal szemben. Tudja csak az a kutya, hogy hazamegy, ha egyszer hazavisszük...   Az utunk izgalmasra sikerült, mert a fényszórónk meg a műszerfalunk is diszkó üzemmódba kapcsolt az első ötven kilométeren, ami azt jelenti, hogy végig a következőt játszottuk: elhalvány

Csütörtökön a suli után elsétáltam az orvoshoz, ami negyven percet vett igénybe, ott ültem kb. egy órát, amiből húsz perc azzal telt, hogy nem fogadtak pácienst. Csak ők tudják, mi volt ennek az oka. Volt ott egy család, szerintem anyuka és három gyereke, akik közül az egyik egy éves lehetett, a másik tíz, a harmadik velem egykorú. A tízéves kislány egy angol-magyar zsebszótárt olvasgatott, és még örült is a lelkem, hogy ilyen szorgalmas gyereket látok. Bár szótárból nyelvet tanulni teljesen hülyeség, tízévesen velem is megesett, hogy a fejembe vettem, bemagolom a szótárt. El is jutottam az első két A betűs oldalig, de ott rájöttem, hogy ez esélyteleno és értelmetlen. A váróban pár perc alatt kiderült, hogy ez a kislány nem ezért hozta el a szótárt. Az volt a szótár funkciója, hogy az egyéves kisfiú kitépkedhesse belőle a lapokat, a család meg ujjonghasson, hogy milyen édes. Ez vicces volt :)   Az orvos után hazaballagtam, közben felfedeztem, hogy brutálisan felemelték a gyógyszerem ár

Eddig három ügyfélszolgálatossal beszéltem. Mind nagyon kedvesek voltak, de még kettő nem adott két egyforma infót. Ettől függetlenül már a célegyenesben vagyok, úgy érzem, és ha lesz végre bankkártyám, akkor már úgysem fog számítani, vajon miért mondanak hárman háromfélét, és miért tart két hónapig egy darab számlanyitás. Nagyon bízom a pozitív végkifejletben :)

Amikor megfőzöm a teát, akkor azonnal öntök belőle bögrébe, és elszürcsölgetem. Pohárból nem szívesen innám meg.   Amikor kihűl a tea, átöntöm üvegbe, és berakom 1-2 órára a mélyhűtőbe. Aztán előveszem, és öntök belőle pohárba, aztán szürcsölgetem. Bögréből nem szívesen innám meg.

Csak pár kérdés merült fel bennem a programmal kapcsolatban.   Miért kell a járdán száguldani, ha egyszer a megmozdulás lényege, hogy elfoglalják az úttestet? Miért jó ötlet, hogy a szülő a járda mellett teker, míg a gyerek a belső sávban, ha egyszer nem kérték, hogy zárják le a Nagykörutat? Nem félnek a szülők, hogy esetleg a belső sávban kacsázó kb. hatéves gyereküket elcsapja egy autó?   Ettől függetlenül a megmozdulás hangulata tök jó, akár még kedvem is lett volna elmenni rá, ha itt lenne a biciklim. Amúgy, ha tényleg lesz olyan szolgáltatás, aminek keretein belül termináltól terminálig lehet biciklizni, simán elképzelem, hogy a bkv-bérletemet ennek a használati díjára cserélem - persze csak akkor, ha nem járok sokkal rosszabbul , mint a bkv bérletével.

Pár napja-hete álmodtam, hogy Niki előkerül, kapok tőle sms-t.   Ma reggel az sms-ére ébredtem. Az elejének még örültem is, mondta, sajnálja, hogy így eltűnt. A folytatás már kevésbé lelkesített, mert úgy éreztem, az eltűnés indokai nem igazán indokok. A legvége meg kicsit olyan volt, mint a pofánverés. Bocsi, hogy fél éve nem adtam életjelet, de óriási szívességet kérek, adj le nekem papírokat, ma van a határidő. Rosszulesett. Nem az, hogy adjak le papírokat. Máskor is volt már ilyen, és én szívesen megteszem, mert szeretek segíteni, pláne a barátaimnak. De azért az, hogy fél évig rám se hederítsen valaki, és fél év után is csak azért, mert segítségre van szüksége... Főleg úgy, hogy én közben fél évig próbáltam valahogy kommunikálni vele. Nem minden nap, még nem is minden héten, de azért elég sokszor írtam emilt, sms-t, egyéb üzenetet. Meg vagyok bántva, ez kihasználás, én meg persze hagyom, és elmentem a papírokkal, mert fontos ügy - neki. De egyáltalán nem érzem fairnek, hogy fél év

Ezt a sütit szeretném elkészíteni második napja, de ma sem lett belőle semmi. Tegnap azért, mert az egyetlen boltban, ahová be tudtam menni bokros teendőim közepette, nem volt tejszín, babapiskóta meg citrom, a sütihez meg csak ezek nincsenek itthon. Ma a suliból hazafelé jövet ismét betértem egy boltba, és jól körülnéztem. Babapiskótájuk nekik sincs, de úgy tűnt, van tejszín. Levettem a polcról a dobozt, és nekiálltam információt gyűjteni: mennyi tejszín van benne, főzőtejszín vagy habot lehet verni belőle (utóbbi a nyerő), valamint meddig jó. Egyszer csak elment előttem egy nő, és megállt mellettem. Mire odanéztem volna, hogy mit szeretne, már nem volt ott. Aztán láttam, hogy az egyik alkalmazottal beszélget, és úgy éreztem, ő is alkalmazott, itt dolgozik. Nézegettem tovább a kétféle tejszínt, és próbáltam rájönni, melyik a jó, és már épp ott tartottam, hogy a kisebb a habtejszín, de abból kettő kell, de az már 620 forint, és azért azt mégse, amikor megint előkerült a nő, és odaállt

Attól van, hogy a németes konzulensem meghallgatta, mit végeztem az elmúlt egy hétben, és megdicsért, sőt azt is mondta, hogy ez egy nagyon érdekes szakdolgozat lesz, mert már most is nagyon érdekes dolgokat figyeltem meg, pedig csak egy fél bevezetésem van eddig. Ez kell nekem, a biztatás. Dr. Jamest nagyon szeretem, de a biztatás neki kevésbé megy. Mondjuk kétségtelen, hogy a tanácsok és a figyelmeztetések is hasznosak, de például ha nem a befosatva motiválást használná... Szóval most örülök, és van kedvem szakdogát írni. Ilyen már három hónapja nem volt.

Ellátogattunk az orvoshoz, mert Liza éjjel olyan balhét rendezett a viszkető mindene miatt, hogy a végén én nem bírtam aludni, amikor őt már rég sikerült megnyugtatni (mert hogy egy ponton dührohamot kapott). Ha már ott voltunk, kértünk manikűrt meg pedikűrt. Megtudakoltuk, miért fájhat a lába, és az derült ki, hogy nincs semmi komoly. Megkérdeztük, mi az a kemény pukli a kutya oldalán, és az orvos szerint csak zsír. A bőre azért viszket, mert enyhe bőrgyulladása van, kapott is rá gyógyszert, ami még ízlik is neki. Van egy 15-16 éves, teljesen egészséges kutyánk. Megnyugodtam.

Olyan szépet álmodtam ma, amilyet talán még soha. Az álom végét nem tudtam meg, mert sajnos felébredtem, de mivel már álmomban is én alakítottam a történetet, én találtam ki, nem restellem hozzátenni a magam befejezését. Az utolsó kép annyira szép volt, olyan gyönyörű... Most sajnálom csak igazán, hogy nem tudok rajzolni. Kérdőívekben láttam többször a kérdést, hogy színek szerepelnek-e az álmaimban, és én soha nem tudtam rá válaszolni. Amikor úgy feküdtem le, hogy na, most megfigyelem, akkor sem sikerült, nem vagyok elég tudatos álmodó :P Ma viszont kiderült, hogy látok színeket, és ennek örülök. Ugyanis ezek gyönyörű színek voltak. Nem írtam le reggel, mire emlékszem az álomból, így sajnos az utolsó előtti képben lejátszódó párbeszédből semmi nem maradt meg, csak benyomások. De most megyek, és leírom, milyen volt az utolsó kép. És ha egyszer megtanulok rajzolni, lerajzolom. Ébredés előtti pillanatban arra gondoltam, hogy döbbenetesen kreatív álom ez, érdemes lenne rajzfilmet csinálni

Ma a két film közötti sétálgatás közben szóba került Schobert Norbert, mivel elsétáltunk a péksége előtt, és megemlítettem a fórumokon sűrűn előforduló becenevét, amely Sóher Norbert. Erre Tomi azt mondta, ez nem találó elnevezés, majd kiderült, hogy szerinte az sóher, aki le van égve. Én meg mondtam, hogy az sóher, aki kapzsi, illetve fukar. Meg is állapodtunk abban, hogy a mozi után valamelyik szótárhoz fordulunk majd, hogy döntse el a kérdést. Hazaértünk, az Etimológiai szótár akadt először a kezembe, azonnal fel is csaptam a sóher szónál. "Jelentése: pénztelen; fukar." Ez egy szép döntetlen, és mindketten tanultunk ma valami újat.

A Harry Potterről nem sok mondanivalóm van. Minél többször látom, annál jobban idegesít Helena Bonham Carter szinkrohangja, Daniel Radcliffe színészi játéka, valamint a Lavender nevezetű csajszi "édes kicsi bonbonom" kezdetű műbalhéja. Azért a vacsorapartyk továbbra is viccesek, sőt a szerelmi bájitaltól beszívott Ron is tetszik, a kijózanítási kísérletről nem is beszélve. A mai 16.15-ös vetítés azért is érdekes volt, mert ennyire fegyelmezetlen moziközönséget még életemben nem láttam. Az egy dolog, hogy a 7-8 éves gyerekeknek a film közepén jut eszébe, hogy pisilni kell, ez simán megesik, bár az azért fura volt, hogy őket egyáltalán elhozzák a Harry Potterre - ez azt feltételezi, hogy az eddigi részeket is látták, azokban pedig volt egy-két csúnya dolog, ami nem ilyen kicsik szemének való, és ebben a filmben is voltak olyan effektek, amiktől szerintem minimum rosszat álmodnak. Mint mondtam, ez csak egy dolog. De azért az, hogy tinik meg huszonévesek, főként lányok, az egész

Voltam ma otthon, és Katáék is átjöttek a két gyerekkel. Bence egyszerűen tündéri aranyos, ahogy közvetlen ébredés után az ujját szopva üldögél az apja ölében, és pislogás nélkül bámul maga elé :) Látni kell. Idővel azért magához tért, és teljes erőbedobással játszott meg foglalkoztatta a nagymamát. Eredetileg a nagynénivel akart játszani, de amikor a nagynénit telefonon hívták, ezért ő telefonon beszélt fél percet, Bence úgy érezte, a nagynéni nem összpontosít rá kellőképpen, ezért előkerítette a nagymamát. Fufu-lázban ég a gyerek, a Rumcájsz mellett most már hajlandó Fufut nézni (aki egyébként Micimackó, ha valaki nem tudná :P). Már minden szereplőnek van neve, lelkesen mutogatja őket, ismételgeti a nevüket. Ha azt mondja, si-si, az azt jelenti: "Nagyi, mondd el azt a mondókát, hogy sétálunk, sétálunk", Zsebibaba meg zsib-zsib. Matyi jelenleg Api :) Akkorákat esik, mint a nagykabát. Ez abból adódik, hogy még nem néz a lába elé, csak megy, mint a meszes. Így aztán különböző

A film első fejezete zseniális. Ahogy Landa (Christoph Waltz) kedélyeskedéssel tíz perc alatt eljuttatja a kemény papát a pókerarctól a padlója alatt rejtegetett zsidók elárulásáig és a sírásig, az nagyon hatásos. Itt kezdtem nagyon örülni, hogy nem szinkronizálták a filmet, mert ezt nem is lehetett volna. Nagyon nem mindegy, ki mikor melyik nyelvet használja a három (angol, német, francia) közül. Szóval ez a Christoph Waltz szerintem zseniális színész.   A második fejezetnél sokkot kaptam, amikor a skalpolást mutatták. Egyszerűen nem bírom. Már a vért se bírom, de azért az, hogy közvetlen közelről megmutassanak nekem egy skalpolást elejétől a végéig, az túl sok. Gondoltam is rá, hogy kimegyek, de mindig ki szoktam bírni a film végéig, még a Parfüm végén azt a bosszantóan nem odaillő utolsó előtti jelenetet is kibírtam, sőt a Da Vinci-kódot is végignéztem, ezért gondoltam, ez is meglesz, maximum sokszor takarom majd el a szemem. Mindenesetre a második fejezetnél nagyon örültem, hogy má

Tizenkét éven aluliaknak ajánlott, főleg akkor, ha fiúk, bár a tengerimalac hölgy célja biztosan a kislányok meggyőzése. A figurák aranyosak, a történet meg nekem gagyi.   Kicsit nehezen tudom beleélni magam, hogy három tengerimalac megmenti a világot, miközben egy vakond meg elpusztítani próbálja. Az meg nagyon viccesnek tűnik, amikor a tengerimalacról kiderül, hogy ő egy igazi, hazafias amerikai, aki hazájáért vérét adja bármikor. A legdurvább mégis az, amikor a film végén az FBI elnöke köszönetet mond a Rágcsávóknak, tehát négy darab tengerimalacnak, amiért megmentették a világot. És ezek közben a szokásos nyálas zene is megy, nagyon jól sikerült paródia. De ha nem paródia, akkor is vicces.   Van benne pár tényleg poénos rész, például a pszichiátriai eset hörcsög, aki gondosan titkolja, hogyan lehet simán elhagyni a ketrecet, meg a következő párbeszéd (persze leegyszerűsítve): Vakond: - Háhá, most elpusztítom az emberiséget meg az emberek otthonait, mert ők is elpusztították az én c

Nem lesz teljes, az fizikai lehetetlenség. De azért nekifutok.   - Laura Ingalls Wilder: Little House... (6.-10.) - Terry Pratchett: tőle minden (eddig már megvan a Witches Abroad meg a Rolling Stones) - Joanne Harris: tőle is minden (eddig megvan a Partvidékiek, Csokoládé, Lollipop Shoes - mert nem vagyok hajlandó magyar címén emlegetni, Urak és játékosok, Jigs&Reels, amelynek magyar címe szintén rendkívül gagyira sikeredett) - Szabó Magda: tőle is minden, főként az Örömhozó, bánatrontó; tőle megvan az Abigél, Az ajtó, a Régimódi történet - L. Frank Baum: tőle is minden, de már megvan az Óz-sorozat első két része és a télapós meséje, ez utóbbit még nem volt alkalmam elolvasni - Elisabetta Gnone: Fairy Oak, amiből csak az első rész van meg (nagyon jó a sztori és a fordítás is - olaszból valószínűleg nem fordíthat még fű-fa-virág, vagy csak nagy mázlim volt)   Elsőre ennyi jutott eszembe. Ezt mind elolvasni azért eltartana egy darabig. De szeretném, hogy meglegyenek. Akkor azt érezn

Mostanában nagyon koncentrálnom kell minden mozdulatomra, mert kicsit nem figyelek, és máris nagyon furákat csinálok. Pl. a mirelit kukorica zacskóstul kiköt a fölső konyhaszekrényben, illetve a mélyhűtőbe visszakerül a jégkrém üres doboza, illetve bokros teendőim ellenére itthon felejtem magam. Ez utóbbi tűnik a legnagyobb problémának, ezért aztán elővettem egy lapot, és amikor eszembe jut valamilyen elintéznivaló, azonnal feljegyzem, aztán a sor elejére helyes kis pipát teszek, ha adott napirendi pontot letudtam. Nem tudom, mi van velem, ennyire szétszórt sosem voltam. Ja, és még terhes sem vagyok, pedig állítólag az az igazán bulis időszak szétszórtság és feledékenység tekintetében. Vajon mit lehetne kezdeni velem, hogy visszakapjam régi önmagamat?

Ez a nő annyira pofátlan, hogy arra talán már nincs is szó. Két éve három évre eltiltották a szülész-nőgyógyász szakma gyakorlásától, miután kicsit sok embernek lett baja áldásos tevékenysége közben, most pedig éppen per folyik ellene, mert meghalt miatta egy újszülött. Erre van pofája továbbra is otthonszüléseket levezetni, és amikor megint kis híján meghal valaki, akkor a haverokon keresztül azt üzenni a nagyvilágnak, hogy neki két diplomája van, és így nemcsak szülész-nőgyógyász, hanem bába is, attól meg nem tiltották el, és ezért ő ott volt. Az se világos előttem, hogy ki az a szerencsétlen, aki még felkéri őt segíteni, de az lenne a tuti, ha ezt a kedves nénit bezárnák. Hány embert szeretne még életveszélybe sodorni?   (Magáról az otthonszülésről meg az a véleményem, hogy semmivel nem tudnának rávenni. Nincs a közvetlen közelben egy műtő meg semmiféle normális műszer, és ezen az sem segít, hogy gyalog két perc a legközelebbi kórház. Biztos, hogy nem tenném ki magamat meg a gyereke

Ma elmentem belvárosi túrára, melynek első állomása a suli volt. Megpróbáltam a Mediothekből kivenni az olvasnivalót a szerdai irodalomra, erre kiderült, hogy csak itt, csak most délután 1-ig vannak nyitva. Én fél 2-kor értem oda, mert úgy tudtam, 2-kor zár a bazár. De nem. Kivételesen nem. Ezek után nem mentem át a könyvtárba, mert az a könyv ráér hétfőig, sőt akár szerdáig is, és gondoltam, akkor ezt most kihagyom. Felvettem egy könyvet a bookline-ból, aztán egyet az Aréna2000-től, aztán egyet a Szabó Ervin egyik fiókintézményéből. Közben egyszer terhesnek nézett egy pasi a buszon, és nagyon készségesen le akart ültetni, és nem értette, miért nem akarok leülni. Nem mondtam meg neki, hogy nem vagyok terhes, mert ő sem mondta, hogy szerinte igen, csak a szituációból derült ki.   A tegnap esti jazz utóhatása kitartott hajnali fél kettőig, ugyanis addig pörögtem tőle. Akkor végre el bírtam aludni. Ma viszont felfedeztem a tegnapi óra igazi hatását magamon, és emiatt most a másik tanárhoz

Tomiéknál a munkaidő olyan, mint a kalózeskü. Inkább afféle útmutató, mintsem valódi törvény.

Liza tényleg azt hiszi, hogy ő egy ember. Ennek megfelelően gyűjti a ruházati cikkeket. Van már harisnyája, zoknija, papucsa és csizmája, igaz, utóbbinak csak a fél párja érdekli. Azért persze nem hordja ezeket, hanem inkább párnának, néha ágynak használja őket. Én meg nézhetek új csizma után. (Megjegyzés: Erre mindenképpen szükség lenne, mert az elmúlt 4 télen a szóban forgó csizma eléggé elhasználódott. Különben azért nem lennék ilyen nagylelkű még Lizával sem :P)

Az origón megjelent ma egy cikk Varga Betti tollából, aminek már a címétől is felment a pumpa: "Tanárok: akikre egy kaktuszt sem bíznánk". Anyád. Már jól kezdődik. Ennél már csak a cikk jobb. Előveszi a tanárok egy (kis) részét, majd közli, hogy ez az általános. Annyira izgi, hogy nekem egyetlen ilyennel sem sikerült összeakadni 12 éves iskolai pályafutásom alatt, igazán. Tuti ez az általános. Meg az is általános, hogy szocializmusból ránk maradt vénasszonyok tanítanak (bár ő ennél szebben mondja ugyanezt), de pl. az én tanáraim átlagéletkora nem haladja meg a 40 évet, sőt lehet, hogy alatta marad. És még megoldási javaslatai is vannak, mert ilyen tündér. Igaz, hogy fingja nincsen semmiről, de azért pofázik jó magyar szokás szerint. Nem nagyon értem, mi ez a mozgalom a tanárok ellen, ami kibontakozóban van, de nagyon zavar. Azért ne mondjon már olyanokat egy ilyen "újságíró" liba, hogy a diákok ma is olyanok, mint Teller Ede idejében voltak, tehát akkor a tanárok bé

De tényleg, nagyon. Pedig két nagyobb meg egy mini hagyma meghámozása és felaprítása nem több tíz percnél, de az a tíz perc igazán pokoli. Úgy csípi a szememet, hogy már ki sem bírom nyitni, úgy botorkálok be a fürdőbe a csaphoz meg a törölközőhöz, mikor melyikhez, és még a fülem is cseng bele. Állítólag már feltalálták a mirelit aprított vöröshagymát. Aki találkozik vele, feltétlen ossza meg velem, hol látta, mert csak azt fogom használni. Utálom, hogy egy hagymamizéria után legalább két órán keresztül még úgy nézek ki, mint aki napok óta bőg, és legalább tíz zsebkendő is elhasználódik, mert persze a hagymának nemcsak a szememre van hatása, hanem az orromra is.   Amúgy finomat főztem. Egyetlen bánatom, hogy a sarki boltban nem tudtak nem csípős kolbászt adni, miközben én rühellek mindent, ami csípős, mert az csak arra jó, hogy elnyomja az ízeket. Ezek után választhattam, hogy kell olcsóért extra csípős, vagy aranyárban kicsit csípős. Miután mindent átgondoltam, még azt is, hogy csakaz

Nagyon meglepett, hogy meghalt, pedig egyelőre aki rákos, az meghal. Én az Észak és Dél című sorozatban láttam először, és szerelmes is voltam belé, aztán megtudtam, mennyi idős, és akkor már csak nagyon szerettem a figuráját. Szerintem nagyon jó az a sorozat, jó színészekkel, jó zenével. Eredetileg olyan képet szerettem volna feltenni szegényről, ami ebből a filmből van, de nem találtam olyat, amin egyedül szerepel, mindenhol ott van mellette George, akinek persze megint elfelejtettem az igazi nevét, és az egyik képen kb. az összes férfi főszereplő vigyorog együtt, úgyhogy ez az elgondolás megbukott. Akkoriban, amikor ez a sorozat ment, nem jutott még eszembe neten utánanézni dolgoknak, szerintem nem is volt még netünk. A sorozat véget ért, néha eszembe jutott, de nem kerestem rá neten akkor sem, amikor már sok mindenre ez volt az első reakcióm. Így történhetett, hogy egészen Patrick Swayze haláláig abban a hitben éltem, hogy Elizabeth Gaskell azonos című regényéből készült a sorozat.

Ez az idióta rendszer miért számol néha látogatónak engem, ha egyszer az emil felől érkezem jelszóval?

Ma volt először (mármint a németes), és a három delikvens közül egyedül én jelentem meg. Ez szerintem rettentő ciki, dehááát... Jövő hétre kell egy bevezetés meg egy nagyon-nagyon részletes vázlat, nem olyan, amilyet ma vittem. Meg el kell kezdeni a korpusz összeállítását. Fél órát voltam bent, ez idő alatt a témavezetőm nagyjából háromszor aludt el 5-10 másodpercekre úgy, hogy közben folyamatosan beszélgettünk. Ez is elég kellemetlen volt, nem kicsit leizzadtam az élménytől. Gondolom, húzós napja volt, és nem tudta kontrollálni a fáradtságát - sajnos néha velem is előfordul, de így kívülről nézve annyira döbbenetes és ciki volt, hogy nagyon remélem, ennek örömére velem többet nem esik meg.

Jelenleg nincs olyan cipőm, amibe beleférne a jobb lábam. Így aztán összeszorított foggal járkálok, és reménykedem, hogy egyszer majd elmúlik az a gyulladás a lábujjamról. Mondjuk elég jól tartja magát, már majdnem 9 hónapja üldögél ott.

Az a gyanúm támadt, hogy rajtam kívül még valaki járkál a blogomban. Megtettem az óvintézkedéseket. Amennyiben tényleg járkált itt még valaki, üzenem neki, hogy a nénikéjét.

szereti a gumicukrot. Ez kész. 14 éve élünk egy fedél alatt, de még mindig tud meglepetéseket okozni. Megdöbbentem. Teljesen. :O

Azt olvastam, hogy az RTL-nek eszébe jutott megkérdezni egy pszichológust, miért gondoljuk, hogy aki csinos, az kevésbé okos. Mindezt szépségversenyzőkkel illusztrálva. Engem is megkérdezhettek volna, szívesen elmagyaráztam volna. Van a holdudvar hatás, ami arról szól, hogy aki szép, az biztos, okos, kedves, aranyos, aki meg nem szép, az buta, gonosz, antiszoc. Ennek azonban semmi köze a szépségversenyzőkhöz. A szépségversenyzőkről azért gondoljuk, hogy kevésbé okosak, mint nem szépségversenyző társaik, mert mindannyian hallottunk már szépségversenyzőt nyilatkozni, és az ilyen alkalmakkor többnyire kiderül, hogy ezek a lányok végtelenül ostobák. Így aztán kialakult egy új sztereotípia, miszerint aki szépségversenyre jelentkezik, az nem egy észkombájn. (Kivételek persze vannak, az a sztereotípia egyik lényege.) Köszönöm a tapsot.   A napokban eszembe jutott, 2007-ben teljesen kiakadtam, hogy a nyáron szépen leadott 9 kiló elkezdett visszakúszni. Mondta is anyu, biztosan azért van, mert

Mivel folyton le akar szakadni a derekam, és csak akkor jó neki, ha háton fekszem vagy kontrakciót tartok, gondoltam, megtanulok alaptartással járni. És győzelem! Már egészen jól megy. Nem is néz ki bénán, pedig ettől féltem. Jó lenne, ha teljesen belejönnék, és már koncentrálni sem kéne rá. Mellesleg nem könnyű ám kontrakciót tartani nyújtott lábbal, amikor úgy tanuljuk, hogy enyhén hajlított lábak kellenek hozzá.   A mai hastáncon nem éreztem jól magam. Egyrészt egész végig az a kellemetlen érzésem volt, hogy az előttem álló két lány rólam sugdolózik. Ezt abból szűrtem le, hogy elég sűrűn tekintgettek felém vihogva. Nem tudom, mi olyan vicces rajtam, és persze még az is lehet, hogy az egész csak véletlen egybeesés, vagy az én elmém szüleménye, mindenesetre kissé zavart. Ezen kívül pont azt csináltuk, mint amikor legutóbb ott voltam, és ez nem olyan jó jel. Meg van egy koreográfia is, amire mondta a tanárunk, hogy egy lány szerint középhaladó, és szerintem több annál. Van egy hat-nyol

A Millenárison volt este 6-ig, és amikor 5-kor megérkeztünk, rémülten szembesültünk a fél kilométeres sorral. De mivel bevállalósak vagyunk, beálltunk a sor végére, és 20 perc múlva már bent is voltunk. Egyébként sokkal okosabban csinálták ezt most, mint a Titanicot. Ott fél hattól kezdve mondogatták, hogy söprés kifelé, és aki akkor ment be, az kb. nem látott semmit szerintem. Itt meg 6-ig volt nyitva a kiállítás, de amikor mi kijöttünk, fél 7 volt. Vagyis kb. negyed 6-kor nem engedtek már beállni embereket a sorba, viszont aki bejutott, addig nézelődhetett, ameddig csak akart. Sokkal normálisabb eljárás.   A kiállításon főként nagy táblákon mutatták be a csokoládé történetét, és teljesen megdöbbentem magamon. Így elfelejteni, hogy Quetzalcoatl kakaót ivott :O Pedig tuti, hogy tanultuk, Csapody ilyen poént nem hagyott volna ki. (Elképzeltem a Tollas Kígyót pöttyös bögrével a kezében... hááát :D) Tettek ki kakaócserjét, termést meg kakaóbabot, ez utóbbiból mindenki el is pakolt egyet-k

Az nagyon tuti lesz. Valóban überflüssig, abszolút. Első órára kell egy Aufsatz, amiben elregélem, milyen tanár szeretnék lenni a diákok szemében. Minden héten csütörtökön kettőtől fél négyig ott fogunk ülni, és megbeszéljük, hogy mit éltünk át előző héten az iskolában a gyakorlaton. És szakmódszertani ismereteket is fogunk kapni. És majd mintegy fórum formájában megbeszéljük az aggályainkat, a problémáinkat. Sőt. Portfóliót készítünk. Mindig lejegyezzük, milyen érzelmek dúlnak bennünk, milyen élmények értek, és a félév végén ezt leadjuk. Meg kell mondjam, sokkal teljesebb volt az életem, amíg ki nem találták okos lélekbúvárok és okos pedagógusok közösen, hogy a portfólió a számonkérés egyedüli üdvözítő módja. Marha jó, hogy így nem sérül majd a lelkem, mert nem egy pillanatnyi teljesítményemre kapok jegyet, viszont így gürizhetek annyit ezzel a tárggyal, amennyit marhára nem akarok. A tárgy lényegét sem értem egyébként. Az alapötlet az lehet, hogy nem a gyakorlósuliban kell majd a vez

Most ezt ide beírom, mert soha, ismétlem soha nem jut eszembe a bácsi neve, amikor éppen szeretnék róla mondani valamit. Ha ide beírom, talán javul valamit a helyzet.   És akkor most jöjjön a lényeg :)     Szerintem ez nagyon nagy poén :D És bizony nagyon igaz. A comment:com-on olvastam egyszer egy ilyet: Steven Seagalba oltott Jean-Claude Van Damme :D:D Éljenek az egy arckifejezéssel operáló színészek!

számomra, hogy miért hangoztatja ez a rengeteg ember ekkora lelkesedéssel a következő óvodás szintű bölcsességet: "Ha valakinek más a véleménye, mint neked, netán nem ért egyet veled, és ezt közli is veled, akkor az egy gonosz, irigy ember, aki nem méltó arra, hogy te vele foglalkozz." A gyomrom kifordul. Nem is baj, hogy bezár az a blog, csak zárna már gyorsabban, zárna már végleg. Nyilván én bajom, minek olvasom. Hát azért, mert nem bírom elhinni, hogy tényleg vannak ilyen emberek, és hogy valaki tényleg seggnyalókat gyűjt maga köré, akik aztán áradoznak, hogy ő csupa nagybetűs EMBER, NŐ, ANYA, FELESÉG, stb, és neki ettől jó, mert ettől elhiszi, hogy már csak a glória hiányzik a fejére. Jajj, de szörnyű. Meg az is, hogy ilyeneken idegesítem magam.   Amúgy csak annyit még, hogy nem egy embert ismerek, aki hasonlóan rossz dolgokat élt át, mint ez a nő, de egyik sem akarta magát szentté avattatni. Például a saját anyukám sem, pedig vele is történtek érdekesek. Ezen kívül nem n

Nyár (1954) Nyár. Kert. Csönd. Dél. Ég. Föld. Fák. Szél. Méh döng. Gyík vár. Pók ring. Légy száll. Jó itt. Nincs más, csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én.     Ezt a verset talán harmadik végén szavaltuk együtt az általános iskolai naaagy szerelmemmel. Nagyon szép vers, és sokáig töprengtem rajta, vajon véletlenül szavaltuk-e pont mi ketten, vagy Margit néninek volt ezzel valami célja. Most azt gondolom, véletlenül alakult így, de azért megmosolyogtat, ha visszaemlékszem, mennyire izgultam-remegtem, hogy állunk egymás mellett ketten az egész iskola előtt, és mondjuk azt a nehezen megjegyezhető verset, amit mennyit gyakoroltunk. Most van az, amikor nem is gimis lennék szívesen, hanem alsós. De szép is volt az :)

Van egy blog, ami most bezárt. A gazdája a kommentek miatt vonult vissza. Azt állítja, nem a negatív hozzászólásokkal van baja, pedig de. Nem tudja elviselni a negatív kritikát. Akármilyen óvatosan-kedvesen fogalmazzák is meg. Olyan fura ez. Pláne, hogy a kommentelési lehetőséget le lehet tiltani. Persze ő tudja, nekem mindegy. Amióta ráakadtam, olvastam, most meg majd nem olvasom.   Jövő pénteken kipróbálok még egy jazzt, mert nem férek a bőrömbe. Nem fogok átszokni oda, nem fogok a kedd-csütörtöki mellett járni rá, csak egyszer megnézem, mert kíváncsi vagyok. Valami nagyon ismert és elismert pasi tartja, és gyalog simán megközelíthető tőlünk, úgyhogy megközelítem. Csak el ne felejtsem.   Ma kb. annyi dolgom lett volna, hogy elmenjek a boltba meg a postára, és simán elfelejtettem mindkettőt. Én nem tudom, mi van velem, de ez kezd bosszantó lenni.   A tütü jól szuperál, átesett ma az eredetiség-vizsgálaton, szegény Pony meg holnap elköltözik valami fedett parkolóba havi többezerért, am

Tegnap összeszámoltam, hány kreditet végeztem eddig, nehogy kiderüljön, hogy mégis kettővel kevesebbet, mint kellett volna, mert attól valószínűleg dührohamot tudnék kapni. Hát, valószínűleg a csekknek sem fogok örülni, amit majd elküld nekem az egyetem... 330 kredit a kötelező, 360 kreditet ingyen el lehet végezni. Én 345 kreditet számoltam szakdogák nélkül, tehát a vége kb. 400 kredit lesz. Nem nagyon értem, ez hogy jött össze, mert a kötelezőnél pont egy 30 kredites programmal csináltam többet, és a kötelező mindenfélével együtt ez még mindig csak 370 lehetne. Háááát... Ja, egyébként még abban reménykedem, hogy nem derül majd ki, hogy esetleg valami kötelezőt nem végeztem el. Persze megvan, mivel tudom védeni magam: kiadták a kis fehér könyvet elsőben beiratkozáskor, én az alapján működöm, nem én tehetek róla, ha az abban megjelent infók gázosak. Lehet, hogy hétfőn benézek a TO-ra érdeklődni, állítólag ott megmondják, mi a helyzet. Na, most megint találtam valami izgulnivalót, hurrá

Tegnap nagy békésen üldögéltem itt este, amikor gyanakodni kezdtem. Elővettem a gyógyszerem dobozát, és kiderült, hogy az utolsó levél gyógyszert eszegetem. Ez azt is jelenti, hogy most épp a "minden harmadik hónap" van, amikor nekem el kell látogatnom az orvoshoz. Ezt azért nem szeretem, mert ilyenkor minimum fél órát ülök összezárva mindenféle fura nőszemélyekkel, akik alkalmanként megtépik egymást, ha nem tudják eldönteni, ki ért oda előbb. Na de ezen is túl kell esni. Van még rá kb. két hetem.

Majdnem nem mentem el, mert a keddi alkalom után, amikor Livivel voltunk, nem volt kedvem egyedül menni. Aztán arra gondoltam, hogy a társastánc és a falmászás kivételével eddig mindenhová egyedül jártam sportolni, és még sosem lett tőle semmi bajom, tehát most sem lesz. Így aztán összekaptam magam, elballagtam az órára, és tök jó volt. Még ma is azt mondogatta Jani, hogy kímélő programon vagyunk, mert nyár utáni első hét, és nem akar senkit összetörni. Én a magam részéről azért nagyon várom a jövő hetet, mert erősen bízom benne, hogy a durvulás, amitől nagyon óv minket, az a hasizom. Hú, annyira szeretnék már egy kis hasizmos durvulást... Komolyan. Dórinál az egyik kedvenc rsézem volt. Mivel a tréning szó szerint ugyanaz, mint Dórinál, nagyon bízom benne, hogy talán lesz hasizom is, mint Dórinál. Szurk, szurk. Egyébként ma be kellett látnom, hogy tudja ő, miről beszél, amikor félti az emberkéket a sérülésektől a nyári szünet után. Már nem is emlékszem, mit kellett csinálni, de akkorák

  Ilyen. Csak kicsit más a színe. Nagyon szép. Kényelmes, nagy, modern. Van benne mindenféle földi jó, ami eddig még egyetlen autónkban sem volt. Mindjárt mentünk is vele egy kört, a hangja is kellemes. Liza elsőre nem nagyon értette a dolgot, ő még mindig azt várta, hogy esetleg egyszer majd megint beülhet a Ponyba, így aztán elég határozottan kellett az új tütü felé orientálni, és elég sokáig, mire rájött, hogy mi a lényeg. Aztán bepattant (ez túlzás, beemeltem, mert olyan helyen parkolt Tomi, ahol nagyon messze van a kocsi aljától a talaj, és olyan nagyot egy ekkora testű kutya nem tud ugrani), és onnantól kezdve már meg is volt a lelki békéje. Látszott rajta. Na, gazdik, ha mindenki megvan, tőlem ezzel a járgánnyal is furikázhatunk, üsse kő! Kíváncsi vagyok, mennyi idő múlva fogja úgy felismerni, mint a Ponyt meg apu Skodáját. Most kicsit féltem a tütüt, de remélem, jó sokáig meglesz mindenféle gond nélkül. Hurrá :)

Ma induláskor épp azon gondolkodtam, hogy amint hazaérek, felhívom a bankot, és megosztom velük a véleményemet, mert megint eltelt több mint egy hét, amióta három napon belül érkezik a levelem tőlük. Erre mikor hazaértem, ott figyelt a levél a postaládában. Sőt. Rögtön kettő is. Mondjuk vannak benne gázos dolgok, pl. meg kell adnom háromféle titkos választ, amelyek többsége kb. kéthavonta változik. Nem baj, leküzdöm ezt az akadályt.

- Kétfelé szedtek minket, így egyik héten az egyik felének van órája, másik héten a másiknak. - Jó, de arra nem gondolnak, hogy így kevesebb idő jut megélni ugyanazt a témát? - Én a német szakon már csak egyetlen dolgot szeretnék megélni: hogy a kezembe adják a diplomámat.   Ezen már csak az segíthet, ha nagyon jól sikerül az irodalmi szeminárium meg a tangyak. És tudom, hogy rossz vagyok, de akkor is abban bízom, hogy esetleg csütörtökön 6. órában német órákat kell majd tartanom. Akkor saaajnos nem tudnék bejárni a tanításkísérő szemináriumra. De nagy kár is lenne érte... Bár egy óra múlva megtudom, tényleg annyira felesleges-e, mint amilyennek az elbeszélések alapján tűnik.

Természetesen az nem óra, hanem egy időpont, amikor előzetes bejelentkezést követően mehetsz ríni, ha valami problémád akad. Nekifutásnak mindjárt elmagyaráztam neki, miért kronologikus sorrendben fogom tárgyalni a forrásaimat, amire a következőt felelte: "Jó, úgy csinálod, ahogy akarod, csak minden ilyen lépést indokolj meg, nehogy felmerüljön az opponensben, hogy ez logikátlan." Hmm. Mivel ezt nem lehetett nekem emilben megírni, végiggörcsöltem a fél nyarat. Mondjuk inkább ez, mint hogy most kiderült volna, hogy tényleg nem csinálhatom úgy, ahogy kitaláltam.   Pozitív megerősítést is kaptam. Megkérdezték csoporttársak, elkezdtem-e már írni, és ha igen, hol tartok. Mondtam, hogy 38 oldalam van, majd kiderült, hogy nekik még egy sor se. Most határozottan jobban érzem magam, mert akkor mégsem állok olyan gyászosan, mint hittem.   Ez a két élmény sokat segít abban, hogy holnap újult erővel vessem bele magam a szakdolgozatom megírásába, és most már tényleg a végére érjek. Ráadás

10-re sikerült beérni, nagyon büszke voltam magamra. Igazából már 9.50-kor ott voltam, és még előbb ott lehettem volna, ha nem vetemedem reggel a magassarkúm viselésére. Az ugyanis teljesen szétnyomta a fájós lábujjamat, amitől eléggé visszafogott tempóban haladtam a suli felé. Szóval 10-kor 51-ből 31-en bezsúfolódtunk egy 10 főre kialakított szemináriumi terembe. Gondoltam is, hogy a sok köhögő-tüsszögő ember között soha jobb alkalmat a H1N1 benyelésére... Később még vagy tízen befutottak, nagyon jó volt. Felosztottuk magunkat két csoportra, így csak kéthetente kell menni, halleluja. A követelmény az aktív részvétel (ami rám németes órán, pláne német irodalmon, sosem volt jellemző), egy discussion leading (pfuuuujjjjjj, mennyire nem örülök) és egy házidoga, ami bármiről szólhat, csak legyen 10 oldal. Hehe. Majd kifaggatom a bácsit, hogy pontosan mi is az a bármi. Ja, egyébként egy darab könyvet olvasunk egész félévben, és a könyv első blikkre nem lehet több 200 oldalnál. Szimpatikus e

Miután egész este nem tudom, hol van, és fél órán át csörgetem folyamatosan, és nem veszi fel, még én érezzem rosszul magam, ha ingerült vagyok, amikor végre fél 10 magasságában utol bírom érni. Ja igen, és majd jön, nem tudja mikor. Majd. Hogy én mennyire rohadtul ideges vagyok....

... Ez abból látszik többek között, hogy megint elő kell vennem a naptáramat, mert úgy érzem, ennyi programot már alig tudok fejben tartani.   Hiányoznak a gimis évek. Ez tiszta perverz, ha azt nézzük, hogy nem voltam jóban az osztálytársaimmal, nem szerettek, és 8. óta egyetlen barátnőm sem volt ott. És mégis. A boldog békeidők, amikor 3 oldalból írtunk nagydogát! A boldog békeidők, mikor sosem kellett stresszelni semmin! A boldog békeidők, amikor az iskola utáni kötelező plusz elfoglaltság a fél-egy óra leckeírás volt! A boldog békeidők, amikor a karácsony karácsony lehetett, és fel sem merült az emberben, hogy hupsz, most tulképp tanulni kéne! Azért azt hiszem, ezt a tanári motivációs eszköztáramból majd kihagyom, én is mindig hánytam attól, aki azzal érvelt, hogy bezzeg az egyetem majd milyen szar lesz meg nehéz. Mert ugye minden relatív... Akkor az volt nehéz, most meg ez. És éppen ezért most oda vágyom vissza, mert az most már a boldog békeidő.   Elhatároztam, hogy megveszem a Br

A varázsdobozom már teljesítette is az első programot. Igaz, a siker felemás, mert a program fele alakult csak úgy, ahogy kitaláltam, de én ettől még elégedett vagyok. Hajrá, varázsdoboz!   A szakdogát idén nem október közepén kell leadni, hanem november 16-án. Annyira megkönnyebbültem... Leírhatatlan. Kaptam ajándékba egy hónapot. Ettől talán abbahagyom végre a szorongást meg a pánikolást, és tudok végre haladni. A tanári szakdoga határideje november 20. Részben emiatt is mondta Tomi, hogy legyek szíves október 16-ra nyomtatáskész állapotba hozni a másik két szakdogát. Ez van most tervben. Persze kinyomtatni valszeg utolsó pillanatban fogom, mert az ilyen fontos dolgoknál még az utolsó utáni pillanatban is tudok találni olyat, amit gyorsan át kell írni. Tapasztalat. A fordítások tapasztalata.   A sztepp szünetel :( Mivel négyen maradtunk a csoportban, megszűnt a csoport :( Szerencsére bőven kaptunk alternatívát, mert nem szeretné a suli, ha másik sulit keresnénk. Őszintén szólva nekem

Van ez a remek polgármester, aki végtelenül toleráns, valószínűleg a hazugságra genetikailag képtelen. Mindenféle fura kijelentéseket tesz cigányokra és melegekre. Na meg baloldaliakra, de az most mellékes. Nem ő az első, aki a csapatában furákat mond, és a csapata reflexből hárít. Nem az ő gondjuk, nem rájuk tartozik, az önkormányzat intézze el saját hatáskörben, illetve a furákat mondó illető csak a saját nevében beszél. Akár országgyűlési képviselő, akár nem. Ez a csapat persze hangosan ordít, hogy pfujj, micsoda bunkó, mondjon le, amikor a másik oldalon valami okos vicces kijelentéseket tesz a holokauszt során elhunyt zsidókkal kapcsolatban. Az akkor nem az önkormányzat meg az egyén baja, hanem a másik csapaté, és mivel egyikük ilyen vicces fiú, ilyen a többi is, ez tuti, pfujj, mondjon le, takarodjon, stb. És akkor a másik csapat játékosa lemond. Amúgy. De ennek a csapatnak a játékosa miért is mondana le, hiszen ő csak kifejtette a véleményét. Igazán örülök, hogy genetikailag képt

Ez volt ma, és nagyon-nagyon jó volt.   Reggel elmentünk megnézni egy Nissan Primerát, hátha lesz olyanunk. Szép, szép, de én ennél többet nem tudok mondani róla, amiért kicsit idiótán éreztem magam, mert rajtam kívül mindenki más hozzátett valami értelmeset a véleményezéshez. Jó, azt én is észrevettem, hogy kicsit rohad a kocsi itt-ott, sőt azt is láttam, hogy nem vészes a dolog, de ezt nem állapítottam meg, mert gondoltam, a többieknek is van szeme, és ők is látják. Na mindegy. Egyelőre még nem tudni, lesz-e Nissan Primeránk, holnapig eldől. Állítólag.   Mivel szétfagytam a jeges szelekben meg a hideg esőben, eléggé felspanolt hangulatban érkeztem meg a vásárcsarnokba. Hektikus bevásárlást csaptunk Tomival, majd hazaérve ő a főzésre repült rá, én meg a takarításra. Én akartam főzni, nagyon-nagyon, igazán, de aztán péntek éjfél körül rájöttem, hogy ez úgy valósulhatott volna meg, ha pénteken kitakarítok. Nem voltam előrelátó. Persze szokásos módon nem sikerült időre elkészülni, mint a

A régi:     Az új:     Az új majdnem négy éve kedvenc, talán lassan választok újabbat :)

Míg én leszerveztem anyuékkal a holnapi ebédet délre, Tomi leszervezte a kocsinézést 10-re. Jó, mi? Most nagyon odavagyok az örömtől.   Este 3/4 11-kor lefeküdtem aludni, majd két órát szenvedtem. Sehogy és sehol nem volt jó. Már lefeküdtem a földre, már befeküdtem a kagylófotelbe, már erősen gondolkoztam a kád birtokba vételén, és semmi nem volt jó. Azzal kínoztam magam, hogy mennyire nem fogom október közepén leadni a szakdogákat. Ennek mondjuk annyi pozitív hatása máris volt, hogy ma haladtam az amerikanisztikással. Na nem sokat, de még nem adtam fel azt a tervet, hogy ma éjfélig még letudok két és fél művet. És akkor még mindig van vagy hat. Ebből hármat még nem jegyzeteltem ki. Nem tudom, nem merek határidőt szabni magamnak, mert egész nyáron egyszer sem jött be, de ha jövő hét végéig nem lesz készen fullra az amerikanisztikás, akkor kész, vége, eláshatom magam. És ha sikerül, egy hónapom van a németre források elolvasásával együtt. Hát, nem állok jól.   A youtube-on megtaláltam a

Nem értem, miért botlom mindenütt Orbán Viktorról szóló cikkekbe. Mondjuk nem olvasom el őket, mert eleve az újságot sem veszem meg, de azt leszűrtem a cikkek címéből, hogy azt taglalják bennük, milyen cukimuki, milyen példás családapa ez a derék ember, aki genetikailag képtelen a hazugságra. Most ezt miért kell? Úgyis miniszterelnök lesz, akkor minek futtatni? Az meg a másik a fele, hogy hányok tőle, amikor politikusok emberi arcát próbálják megmutatni. Azon is felhúztam magam, mikor hetekig tele volt minden Kókával, mert ő mennyire szereti Kamilláját. Meg azért az is röhejes volt, mikor egy egész nemzet figyelte lélegzetét visszafojtva, hogy vajon milyen kutyát választ magának Obama. Hát ki nem sz*rja le? Nem lehetne, hogy a politikus a "köz" számára politikus legyen? Majd a családját meg a barátait elkápráztatja emberi arcával. Na?   Mostanában sok az olyan hír, hogy x hónapja vagy éve halott embert találnak a lakásában. Hátborzongató. Én nem szeretnék úgy meghalni, hogy s

19-én osztálytalálkozója lesz az általános iskolai osztályomnak. Legtöbbjüket 12 éve láttam utoljára, szóval tök jó lesz :) Bónusz, hogy az egész hepaj a lakásunktól kb. 300 méterre lesz :D   Volt nálam Livi, és nagyon jót beszélgettünk. És lehet, hogy megyünk jazztáncolni, jeee :) Itt jegyzem meg, hogy múlt héten az Andikkal és Blankával is tartottunk traccspartis találkozót, és tök jó volt. És Blankával meg Livivel elvileg még közös óránk is lesz. Hurrá :) Andikkal meg majd kreatívan állunk a dologhoz.   Zseniális módon oldották meg a 105 jelentkező 30 helyre című problémát. Mikor Livi mondta, hogy levették a létszámkorlátot, akkor én azonnal extázisba estem, hogy előadás lesz szeminárium helyett, és semmit nem kell csinálni, max. egy esszét írni, esetleg zh-zni. Ennél azonban sokkal furfangosabbak a német szakon. Az első órán megbeszélés lesz, és a szemináriumonként 50-55 embert kétfelé veszik, és az egyik huszonpár embernek egyik héten kell órára menni, a másik huszonpárnak meg más

Az egyik fél éjszakám arra ment rá, hogy esküvői zenéket válogattam a neten. Nagyon aktuális, még menyasszony sem vagyok.   A másik fél éjszakámat azzal töltöttem, hogy megfizethető, közeli, valamennyire elismert hastáncoktatót kerestem. A vége persze csak az lett, hogy ahhoz megyek táncolni, akit vagy két hete kinéztem. És első nekifutásra haladó csoportba hívott. Juhéé!   Olyan emberek nézik meg az adatlapomat itt-ott, akiknél nem értem, miért teszik. Persze ez dedós dolog... Nyilván ők is megnézegetik időnként az ismerőseiket. Csak elsőre elvigyorodtam.   Lesz ez a melegfelvonulás hétvégén. Nem értem, mit kell ennyit rugózni ezen a kérdésen. Aki meleg vagy nagyon harcol a melegek jogaiért, az menjen el vonulni, akit meg ez idegesít, az ne nézzen oda! Miért kell ebből ügyet csinálni? A legszánalmasabb eddig az a hozzászólás volt, amit a Dugard-lányt 18 évig fogva tartó pasival kapcsolatban eresztett meg valami IQ-bajnok: már csak pár év, aztán majd az ő fajtája is vonulgathat ebben a

Igen, ezt is megoldottam. Megkértem aput, hogy neten utalja át a számlanyitási díjat. Elegem van a Postabank idétlenségeiből, azért.

Bár nem őszies, határozottan nem.   Miután egy fél nyarat végigcaplattam a fehér papucsomban, ma 20 perc sétától feltörte a lábamat. Akárhogy is nézem, ez nem logikus.   Délelőtt beballagtam az ELTE-re, mert úgy láttam, nem fedezték még fel a német tanszéken, hogy marhára nem elég a hely, amit meghirdettek, és hátha én váltom meg a világot. Először is várnom kellett fél órát, mert nagyon fontos megbeszélés volt in progress. Ezt hallani lehetett a folyosón is: csak úgy dőltek a titkárságon tartózkodók a röhögéstől. Miután végre bejutottam, a titkárnő viszonylag lesajnálóan közölte, hogy az egyik szemináriumból most hirdetett új időpontot, úgyhogy ne pattogjak (ez utóbbit nyilván nem tette hozzá). Mintha nekem tudnom kéne, amikor ugye legalább fél órája ácsorgok az ajtaja előtt, és előtte nyilván utaztam is valamennyit, míg beértem az egyetemre. Mindegy, nem szóltam egy szót sem, ilyenkor inkább tartom a szám. Az irodalom kurzusra, aminél 30 helyre 104-105 jelentkező van, a következőt mo