LizaGazdija

majdnem minden adósságomat rendeztem. Levél feladva, emilek megírva, barátnők meghívva (aki nem, az ne vegye a lelkére, percek kérdése), fordítás visszamondva (azt hiszem...). A sulin belüli tartozásaim közül az egyik köteg dolgozatot építettem le délután, a másik két köteget nem, és van még két köteg fogalmazás illetve levél is itthon, amiket a hétvégén szeretnék letudni. Nem szeretek suliba járni, nem jó nekem ott, és még az új órarendem is gagyi. Elveszítettem a péntek reggeli nuku első órát, és elveszítettem a szerdai esetleges lyukat is. Bezzeg a csütörtök hetedik órám megmaradt, pedig hogy utálom. Ma hazudtam. Hát, nem jó érzés, de úgy éreztem, máshogy nem tudom megoldani. A következményeket viselem.

érzés, amikor egy volt osztálytársamtól egészen hivatalos, távolságtartó emilt kapok, miközben nem hivatalos személyként ír nekem. (Ténykérdés, hogy senkivel nem tartom igazán a kapcsolatot, és soha senkivel nem lettünk barátok, de ettől még ez nekem nagyon furcsa.)