LizaGazdija

úgy lehetne megszüntetni a háború intézményét, hogy minden országban minden hivatásos katona most rögtön leszerel, újak nem lépnek be a seregbe, aztán, amikor valamelyik elmebeteg vezető úgy dönt, hogy most nekimegy a másik országnak, és megkapják a behívójukat a férfiak, akkor kollektívan tojnak rá, valamint önkéntes sem jelentkezik, egyetlenegy sem. Aztán akkor a kedves vezető, ha olyan nagyon háborúzni akar, fogjon meg egy gépfegyvert, üljön be egy tankba, és nézze meg, meddig jut. Rettenetesen gusztustalan, hogy politikusok elmebaja miatt ártatlan embereket kényszerítenek hadba, nekik kell meghalni. A XXI. században. Miközben a kedves vezetők bunkerekben meg óvóhelyeken kibekkelik a csihi-puhit. És bár a különböző oldalak kommentjei között nagyon megy a fröcsögés azokra, akik elmenekültek, hogy hazaárulók, mi az, hogy nem harcolnak a saját hazájukért, én teljesen egyetértek a menekülőkkel, és biztos vagyok benne, hogy én is az elsők között húznék el az országomból hasonló helyzetbe

Amíg oviban volt, kipakoltunk az ajtó mellé nem kevés cuccot, hogy Tomi kivigye a raktárba kocsival, ezért kicsit ziláltan nézett ki az előszoba. Flóra hazajött, az ajtóban megtorpant, meglepetten körülnézett, majd azt kérdezte: - Mi ez a kupkeráj? Bújócskáztunk, percek óta keresett, de nem talált. Egyszer csak megszólalt: - Jó messzire elbújtál, anya! Reggel éppen próbáltam magamhoz térni, amikor a gyerek megjelent a kezében egy már félig megevett Balaton szelettel. Elmajszolta a másik felét is, majd mondta, fáj a hasa. Mondtam, persze, mert reggeli helyett betolt egy Balaton szeletet. Ezek után összefoglalta a történéseket: - Odatoltam a hűtőhöz a széket, nem az instabilt, kinyitottam a hűtőt, kivettem és betoltam egy Balaton szelet. Induláshoz készülődtünk, levette a kabátját a gyerekfogasról, ami ettől lejött a szögről, amin lóg, de ő visszatette, ami azelőtt még sosem sikerült neki. Kiabált: - Anya! Vissza tudtam tenni egyedül! Már mindent tudok! Ezen felnevettem, és kérdeztem: -

Miután nekem 5-én negatív lett a tesztem, 7-én Tomi és Flóra is tesztelt, ők is negatívak lettek. Mindhárman itthoni öblögetőst csináltunk. Kedd reggel elküldtem mindhármunk eredményét, majd felhívtam az ovit, hogy akkor most tutira mehet-e a gyerek. Kérte az igazgató, hogy inkább tesztutcában csinált pcr-t küldjünk, mert az otthoni nem számít hivatalos eredménynek (pedig de, csak ez úgy van megfogalmazva a hivatalos leírásban, hogy így is meg úgy is lehet értelmezni - én így értelmezem, ő meg úgy). Jó, elvágtattunk a tesztutcába, nagy nyugodtan vártam az eredményeket egész nap, erre este megérkezett Tomié: pozitív. Na, itt egy fél világ összedőlt bennem. A másik fele reggel, amikor az én eredményem is megérkezett, és megint pozitív lett, megint 28-as értékkel. Flóráét sosem kaptuk meg, pénteken telefonáltam utána, hogy mi lesz már, akkor mondták, hogy nem volt sikeres a mintavétel. Tomi hétfői negatívja nem került be a hivatalos kórtörténetbe, így neki csak simán folytatódott a karant

 Flóra szerdai tesztje pozitív lett 37-es CT-értékkel, Tomi keddi CT-je 33 volt, szóval egyikük sem volt fertőző a teszt időpontjában. Violát nem teszteltettük (őt itthon nem tudnánk), de sejtjük, hogy elkapta, mert egy napig lázas volt, bár szerencsére csak 38-ig ment fel a hője, és két napig nagyon nyűgös, aztán tegnapról mára 14 órát aludt megszakítás nélkül. Nekem ma volt a karantén 5. napja, úgyhogy reggel teszteltem. Kora este meg is jött az eredmény, és már negatív vagyok. Holnap sétálok is egyet ennek örömére, már nagyon rám fér. Durva dolog egy ilyen karantén kisgyerekekkel. Egy óvodásnak kemény azért egy hetet bezárva dekkolni. Játszunk, olvasunk, nézünk mesét*, főzünk, de egyre több a sírás és hiszti, amit elviselni nehéz, de megérteni könnyű - nyilván tele már az ő bakancsa is az egésszel. Külön szívás, hogy ez az egész két és fél héttel a skarlát után történt, amivel másfél hetet dekkolt itthon ill. kórházban. Bízom, hogy most jó ideig nem lesznek ilyen izgalmak, és lehet

 Minket is elért, hurrá. A csütörtöki tesztünk még negatív volt, a vasárnapi eredményem kedd hajnalban jött meg, az már pozitív lett. Hétfőn estefelé megjelent néhány jellemző tünet is, durva torok-, fej- és bőrfájás egy kis náthával, aztán tegnapra ezek mérséklődtek. Ma a hátam fáj, plusz kicsit köhögök, és maradt a nátha. Flóra szombaton elég rosszul volt, vasárnap estig még fájlalta a fejét, azóta jól van, a vasárnapi tesztje negatív. Tominál tegnap kezdődtek a tünetek, ő akkor csinált tesztet, mára kiderült, hogy ő is pozitív. Violáról nincs infó, de többet sír, mint máskor, és Tomi a szokásosnál mélyebbnek hallja a hangját (én nem). Ha két napig nem lesznek már tüneteink, akkor a karantén 5. napján szabadulhatunk negatív teszttel, én pénteken, Tomi vasárnap. De az egy háztartásban élő oltatlanok sajnos leülik a 10 napot, akkor is, ha minden nap negatív a tesztjük. Így Viola jövő hét végéig csücsül, ill. fekszik, mert Tomi tesztjével újraindult a 10 nap. Eredetileg úgy terveztük, F