Kezdődik
Mármint a közös életünk. Az elmúlt hetekben egy csomószor mondtam Tominak, alig várom már, hogy összeköltözzünk, amin mindig meglepődött, majd egyszer azt válaszolta: "De már összeköltöztünk. Lehet, hogy nem tűnt fel neked?" Feltűnt, feltűnt, de nem éreztem magam otthon abban a lakásban, ahol a konyhában minden szavunkat hallották, és én az övéket csak azért nem, mert baj van a hallásommal, a fürdőszoba állandó jelleggel mocskos volt, és hol a vécécsészében úszkált egy-egy cigicsikk, hol a mosdókagyló szélén várta, hogy majd lesz vele valami. Tudom, hogy ez egy hostel, és a tulajok állításával szemben még csak nem is 10 ember lakja, hanem 26, és ezzel, hogy nincs se kaució, se felmondási idő (jó, van, 5 nap, de az semmi), tök nagy segítség volt nekünk, de remélem, nem kell többet hasonló helyen laknunk. Képek Ez az angyalka az ajtó mellett lógott, úgy várt minket. Még nem döntöttem el, hogy a miénk, vagy a lakáshoz tartozik, de végül is erre még bőven van időm, miutá