LizaGazdija

a dugulásnak! Halálosan unom most már, hogy nem lehet fürdeni, mosni, mosogatni, és lassan már mosakodni sem. Egyébként érdekes módon most szombat este nagyjából elkerült a hétfői suli miatti szokásos letargia, cserébe most előjött rajtam, és fizikai tünetekben kezd manifesztálódni a frusztrációm/szorongásom, amit a holnapi nap okoz. (8-tól fél 2-ig suli, fél 3-tól fél 4-ig angol, majd fél 5-től 6-ig angol. Utóbbi két program egyikének helyszíne sem az otthonom, talán ezért is vagyok különösen frusztrált.) Amúgy Nénje levelét nem adtam fel múlt hétfőn, az intézkedős napomon, de kedden se, szerdán se, még ma se. Sőt. Még meg sem írtam. Annyira utálom magamat ilyenkor. Nem tudom, most még nekiállok-e, vagy inkább megint halasztom holnapig. Nem lehet, hogy lemaradjon az eseményről. Nem. Kész. Olyan nincs. Ha azért marad le, mert nem akar állati sokat utazni egy(-két?) napért, azt megértem, de miattam nem maradhat le róla. Egyébként Rékának sem írtam egy sort sem, pedig nem mostanában vége...

Befejeztem a Mézescsók Cerberusnak című novelláskötetet. Holnap kölcsönadom Az ajtót, ami kissé feszélyez, de reméljük, viszontlátom még. Azt, hogy mit olvassak holnaptól, még nem találtam ki, de legalább van két jelöltem: Szabó Magdától a Régimódi történet az egyik jelölt, a másik meg Gerald Durrelltől a Fogjál nekem kolóbuszt! című regény, amelynek létezéséről egészen két héttel ezelőttig nem is tudtam, pedig nagy Gerald Durrell-fan is vagyok. Lehet, hogy ez utóbbi művet lenne érdemes elővenni. Lehet, hogy nem árt egy kis stílusváltás. Persze stílusváltás fronton a legtutibb történetem az, amikor egyszer hetedikben éjjel egykor befejeztem az Üvöltő szeleket, és nem bírtam elaludni, olyan nagy hatással volt rám a mű, ezért aztán a könyvespolcomhoz ballagtam, és hosszas mérlegelés után lekaptam a Zabhegyezőt, majd azonnal olvasni is kezdtem. Elég sokkoló élmény volt, azóta törekszem a kevésbé éles váltásokra olvasáskor :) Hetedikben egyébként még simán megcsináltam azt, hogy egész éjje...

Az összesen 90 nap. Utánanéztem: naptári nap. Március 6-án telik le. Kíváncsi vagyok.

Megpróbálok az Ügyfélkapu segítségével adószámos magánszeméllyé válni, és közben sűrűn káromkodom.

"(...) a harmadik parancsolatot, ha Magyarországot vállaltad istenfogalmadul, külön hangsúllyal elismétlem előtted: ne vedd fel hiába az ő szent nevét. Nincs annál nyomasztóbb, fiam, mint lépten-nyomon valami hétköznapi alkalmakra használni az ünnepre szánt fogalmakat, ne ordítozd örökké, hogy magyar vagy (...)" A kiemelés tőlem származik, és azt hiszem, bőven vannak, akiknek ezt az idézetet érdemes lenne olvasgatniuk.