LizaGazdija

Tomit vártuk Lizával egy üres parkolóhely mellett itthon. Egy férfi segített egy kisteherautónak parkolni, mégpedig úgy, hogy integetett neki. "Gyere!" De csak kézjel volt. Liza nézelődött, ezen a jeleneten megakadt a szeme. Egy darabig figyelt, aztán bizonytalanul csóválni kezdte a farkát, és ha nem fogom, bizony oda is ment volt a pasihoz, aki marhára nem értette, miért néz úgy rá a kutya. Miért? Tomi szokta ugyanezzel a kézjellel magához hívni a reggeli séta előtt, hogy fel ne ébredjek :):):)

Ebben az apró háromszögben töltöttük Tomival a hétvégénk egy részét két volt csoporttársnőjével és egyikük párjával. Pénteken átvittük Lizát anyuékhoz, miután szegény teljesen felspanolta magát a csomagolás-készülődés látványától, és végigpisilte a fél lépcsőházat. Azt hitte, oda jön velünk, ahova a csomagokat visszük, pedig nem, de legalább felmoshattam a lépcsőház egy részét. Megesik az ilyen, ha izgatott. Örült anyuéknak, de nem értette, mi miért megyünk el. Anyu azt mondja, viszonylag keveset sírt utánunk, tudomásul vette, hogy ő eddig jött, és jókedvűen elvolt anyuékkal egész hétvégén. Nagyon helyes. Az ő kutyájuk is, éppen ezért nem szerettem azt hallani nyáron, hogy napokig maga alatt volt, mert az nem igazságos anyuékkal szemben. Tudja csak az a kutya, hogy hazamegy, ha egyszer hazavisszük...   Az utunk izgalmasra sikerült, mert a fényszórónk meg a műszerfalunk is diszkó üzemmódba kapcsolt az első ötven kilométeren, ami azt jelenti, hogy végig a következőt játszottuk: elhalvány...

Csütörtökön a suli után elsétáltam az orvoshoz, ami negyven percet vett igénybe, ott ültem kb. egy órát, amiből húsz perc azzal telt, hogy nem fogadtak pácienst. Csak ők tudják, mi volt ennek az oka. Volt ott egy család, szerintem anyuka és három gyereke, akik közül az egyik egy éves lehetett, a másik tíz, a harmadik velem egykorú. A tízéves kislány egy angol-magyar zsebszótárt olvasgatott, és még örült is a lelkem, hogy ilyen szorgalmas gyereket látok. Bár szótárból nyelvet tanulni teljesen hülyeség, tízévesen velem is megesett, hogy a fejembe vettem, bemagolom a szótárt. El is jutottam az első két A betűs oldalig, de ott rájöttem, hogy ez esélyteleno és értelmetlen. A váróban pár perc alatt kiderült, hogy ez a kislány nem ezért hozta el a szótárt. Az volt a szótár funkciója, hogy az egyéves kisfiú kitépkedhesse belőle a lapokat, a család meg ujjonghasson, hogy milyen édes. Ez vicces volt :)   Az orvos után hazaballagtam, közben felfedeztem, hogy brutálisan felemelték a gyógyszerem ár...

Eddig három ügyfélszolgálatossal beszéltem. Mind nagyon kedvesek voltak, de még kettő nem adott két egyforma infót. Ettől függetlenül már a célegyenesben vagyok, úgy érzem, és ha lesz végre bankkártyám, akkor már úgysem fog számítani, vajon miért mondanak hárman háromfélét, és miért tart két hónapig egy darab számlanyitás. Nagyon bízom a pozitív végkifejletben :)