LizaGazdija

Ez a második könyvem az írónőtől, és még mindig tetszik. Szeretem benne, hogy komoly témákat jár körül, de gyerekek számára befogadhatóan, sok humorral. Jelen esetben több kérdésre is keressük a választ. Milyen egy olyan anyával élni, aki tiniként lett anya? Milyen tízéves gyereket nevelni huszonévesen? Milyen az, amikor anyuka otthagyja apukát és a gyerekét is egy új szerelem kedvéért? Milyen az, amikor az egy évtizede jól működő családmodell hirtelen felborul, és anya és lánya mellé érkezik egy pár meg egy mostohatestvér? Nagyon tetszett Charlie alakja. Annyira életszerű tetteiben és szófordulataiban is! A reakciói sokkal emberibbek és hétköznapibbak, mint mondjuk néhány hasonló témájú filmben a vele egykorú, ugyanilyen élethelyzetbe kerülő gyerekeké. A történet a nagyon vicces indulás után gyorsan megszűnik viccesnek lenni, de jó az olvasó felé közvetített üzenet: minden tettnek következménye van, és vannak helyzetek, amikor nagyon kevés a „bocsánat, nem akartam”. Persze

Eddig sikerült tartani az újévi fogadalmamnak azt a részét, hogy amíg az ünnepek előtti önmagamat nem látom a tükörben, addig minden nap mozgok. Elsején Béres Alexandra, másodikán pilates (választ kaptam a dec. 27. óta kínzó kérdésre: igen, még mindig megy a nyújtott lábbal ülésbe felgördülés, és ezért büszke vagyok magamra), harmadikán futás, negyedikén Cindy Crawford, ötödikén pilates. Ötödikére futást terveztem, de - részben talán azért, mert vasárnap volt - nem bírtam kivakarni magam az ágyból fél 8-kor, utána meg már nem volt lehetőségem kimenni a szigetre, mert a legközelebbi olyan időpontban, amikor itthon voltam, már sötétedett, és én nem futok a Margitszigeten sötétben, nem érdekel, ki van-e világítva körbe a pálya. A pilates másodszor jobb volt, mint először, amit elsőre nem értettem, de aztán rájöttem, hogy ez azért van, mert harisnyás lábbal sokkal könnyebb tartani egy csomó pózt, mint melegítőgatyással. Ezt meg is jegyzem, és az itthoni pilates öltözéke ezentúl a harisnya