LizaGazdija

Simán elindultam edzésre az edzőtáskám nélkül, amit pedig gondosan odakészítettem az ajtóba. A legszebb, hogy éreztem én, hogy túl kicsi súlyt cipelek a vállamon, de gyorsan megtaláltam az okot, miszerint nincs víz a palackomban, és azt, hogy nincs nálam edzős cucc, csak a villamosmegállóban vettem észre. Nem gond, visszarohantam érte, és még így is odaértem, csak hát na. Két zene is nagyon tetszett a mai repertoárból, pontosabban mindkettő tetszik már egy ideje, csak most egy CD-n vannak, mindkettőt hallottam. Kérdeztem K-t, megnézhetem-e a CD borítóját, mik ezek a számok, mondta, persze. Ott álltam vagy fél percet a hifi mellett, néztem a borítót, memorizáltam az egyik szám előadóját, a másiknak meg a címét, és mire hazaértem, egyiket sem tudtam már felidézni. Hát ez mi? Mindenesetre az egyiknek a felére még emlékeztem, így a youtube megtalálta nekem, mutatom: Tube & Berger - Set It Off Én nagyon nehéz most, hogy nem keres. Nem gondoltam, hogy ez lesz, de konkrétan hiá

T. nem keres, pedig igazából szívesen megbeszélném vele a dolgainkat így, hogy kicsit lehiggadtam, meg többekkel átbeszéltem az egészet, mert nem rossz ember ő, erről az egészről sok szempontból nem ő tehet, hanem a múltbeli élményei. De ha nem keres, én nem fogok ráírni, akkor megbékélek azzal, hogy ez most lezáratlan marad, bármennyire is utálom a lezáratlanságot. Az agyam megint kicsit elszállt a munka kapcsán, mert nem elég, hogy elment a délelőtt nagy része a konferenciára, amihez közöm nincs, nem érdekelnek a témák, nem akarok róluk hallani, de legalább egy rohanás lett a napom miatta. Ráadásul a program szerint fél 12-kor szünetnek kellett volna lenni, és ha ezt betartják, simán odaértem volna délre a dolgomra, de nyilván nem tartották be, mert a konferenciákon a program inkább afféle útmutató, semmint szabály, így 11:33-kor felálltam, átmásztam az egész soron a főnököm csúnya nézésétől kísérve (pedig szóltam előre, hogy legkésőbb félkor el kell húznom, és azt mondta, persze,

Alapvetően az lenne a megoldás, hogy mostantól csak én számítok, és semmiben sem kedvezek a pasinak, kedvezzen ő nekem, de ez akkora köcsögség, hogy képtelen lennék rá. Az viszont talán járható, hogy mostantól az esetleges jelöltek az első rossz mozdulatnál repülnek. Levi például az első randi előtt, amikor felhívott, hogy egy órával később találkozzunk, mert váratlanul ünnepelnie kell a focis haverokkal, mert egyikük eljegyezte a barátnőjét. Ekkor kellett volna mondani, hogy ne siessen, sörözzön csak nyugodtan, a számomat meg törölje. Mert ha megbeszéljük, hogy ekkor randi, akkor oldja meg, hogy ott legyen, ha fontos vagyok. Ha nem tud ott lenni, nem is fontos neki, hogy ott legyen. T. például akkor repülhetett volna, amikor másodszor mondta olyan filmre, amit én szerettem volna megnézni, hogy azt ő nem nézi meg, mert biztos gagyi. Aki ennyire képtelen a másikért megtenni dolgokat, hogy az életéből nem tud másfél órát rászánni mondjuk egy Grand Budapest Hotelre, az nagyobb dolgokban i