3 éves
7-én volt 3 éves. Hihetetlen, milyen gyorsan megy az idő. Nagyon várta már a szülinapját, sokat beszélgettünk róla, izgatott volt a torta és az ajándékok miatt is. Hajnalban, 4 körül sírva jött át, nekem meg félálomban az volt az első gondolatom, a szülinapján ne sírjon, úgyhogy mondtam neki: "Szia, te kis szülinapos." Ettől mindjárt abbamaradt a sírás, döbbenten nézett rám (gondolom, nem jutott még addig eszébe, hogy már "holnap" van). - Ma van a szülinapom? - Igen. - Ma csinálsz nekem tortát? - Igen. - Jó. :) Az ünnepi ebéd előtt ő már odaült a megterített asztalhoz, amíg mi még a tálalással szöszöltünk. Éppen elmentem mellette, adtam neki egy puszit, majd indultam tovább (alapvetően nem szeret puszilkodni, napi egyszer-kétszer van, hogy megszorongat és összepuszilgat), de utánam nyúlt: - Anya, én is adok neked puszit, mert szeretném, hogy legyen neked is... boldog... szülinap. Anya, boldog szülinapot! Nagyon édes volt, hogy szerette volna megosztani velem azt a s