Moziünnep - 3. és 4. felvonás: Harry Potter és Rózsaszín sajt

A Harry Potterről nem sok mondanivalóm van. Minél többször látom, annál jobban idegesít Helena Bonham Carter szinkrohangja, Daniel Radcliffe színészi játéka, valamint a Lavender nevezetű csajszi "édes kicsi bonbonom" kezdetű műbalhéja. Azért a vacsorapartyk továbbra is viccesek, sőt a szerelmi bájitaltól beszívott Ron is tetszik, a kijózanítási kísérletről nem is beszélve. A mai 16.15-ös vetítés azért is érdekes volt, mert ennyire fegyelmezetlen moziközönséget még életemben nem láttam. Az egy dolog, hogy a 7-8 éves gyerekeknek a film közepén jut eszébe, hogy pisilni kell, ez simán megesik, bár az azért fura volt, hogy őket egyáltalán elhozzák a Harry Potterre - ez azt feltételezi, hogy az eddigi részeket is látták, azokban pedig volt egy-két csúnya dolog, ami nem ilyen kicsik szemének való, és ebben a filmben is voltak olyan effektek, amiktől szerintem minimum rosszat álmodnak. Mint mondtam, ez csak egy dolog. De azért az, hogy tinik meg huszonévesek, főként lányok, az egész film alatt ki-be járkáljanak, lemenjenek a büfébe először kóláért, aztán pattogatott kukoricáért, elég merésznek tűnt. Nem értem, miért nem vettek "nyaflatyot", mielőtt bejöttek a terembe, és azt sem értem, miért nem bírták ki ezek nélkül két és fél óra erejéig. Ja, amúgy Valkó Eszter volt a celebjegyszedő, akit mindig összekeverek valamelyik kolleginájával, de az illető neve marhára nem jut eszembe, és különben is "meggugliztam" a problémát, és tényleg Valkó Eszter volt ott.

 

(Kieg.: Azóta rájöttem, hogy Dombovári Vandával keverem folyton, megnéztem az ő fényképét is, és nem tudom eldönteni, melyikük is volt ott tulajdonképpen. Az a valószínűbb, hogy Dombovári Vanda, én meg most bebizonyítottam, hogy tényleg nem bírom megkülönböztetni őket. Ez csak azért fura, mert ha egymás mellé teszem a fényképüket, egyáltalán nem hasonlítanak egymásra. És mégis...)

 

A Rózsaszín sajt 16 éven aluliak számára nem ajánlott, aminek szerintem csak a sok és viszonylag cifra káromkodás lehet az oka, bár szerintem mostanában nem sok az olyan tízéves, aki ne használná ezeket a kifejezéseket napi szinten. Mondjuk az, hogy geca, nagyon bántotta a fülemet, másik változatához szoktam. Francia-magyar koprodukcióban készült a film. Írója, rendezője, főszereplője egyaránt Tóth Barnabás. Tetszett a történet, jók a poénok, szerintem érdemes megnézni. Ha majd lesz tévében, valószínűleg megint megnézem, míg például a Becstelen Brigantykra senki nem vesz rá még egyszer, pedig nagyon jó volt.