LizaGazdija

Magamba néztem Ruben kapcsán. Úgy látom, mindenki kedveli, egyesek egyenesen odáig vannak tőle, mindenhová elhívják, csak én vagyok egyedül, akit irritál. Jó, Kayt is, de Kay kicsit kiesett a társasági életből, hetek óta nem láttuk. (Velem azért kommunikál Facebookon, viszont Rubennek két hete semmilyen megkeresésre nem reagál.) Szóval elemeztem kicsit, mi bajom van vele. Az egyik bajom, hogy hiperaktív (ezt nem én mondom, ez hivatalos), és engem meg megőrjít, amikor valaki két pillanatig nem bír megülni a fenekén, folyamatosan tornászik valamit, vagy birizgál valami mást, de nyugton maradni nem tud. Az is zavar, ha valaki infantilis. Köztünk ilyen párbeszédek tudnak lejátszódni, mint a lentebbi. A szituáció, hogy a máltás vászontáskámból kikandikált egy csomag vécépapír - kénytelen voltam megvenni már kora este, mert tudtam, hogy mire hazaérek, minden zárva lesz, viszont elfogyott az itthoni készlet. - Juuuj, vécépapír! Mire kell az neked? - Szerinted? - Játsszunk vele, tekerjünk ...

Megy a betanítás. Ma elég sokat volt megbeszélésen a trénerünk, valamint a fő feladatunk az volt, hogy az e-mail mintákat olvastuk végig. Négyen ülünk a teremben, az egyik lány személyes ismerőse a trénernek, plusz az előző munkahelyén teljesen ugyanazt csinálta, mint amit itt kell majd neki, ezért az átlagnál is jobban unatkozik, amin úgy segít, hogy be nem áll a szája, facebookozik, az ott látottakat kommentálja, fényképeket mutogat a mellette ülőknek (nekem is), és a nap fénypontjaként lejátszik pár számot a telefonjáról. A zene akkor jött, amikor a tréner nem volt a helyiségben, nyilván. Az a helyzet, hogy nehéz úgy olvasni, ha melletted dumálnak, pláne akkor, ha a duma angolul van, amit olvasnál, az meg németül. De túléltem, nyilván, és már csak egy ilyen nap van hátra, ha egyáltalán. Viszont kiderült, hogy fizetést minden hónap 24. napjáig terjedő időszakra kapunk, ami azt jelenti, hogy ki kell vennem még egyszer nem kis összeget, mert amit első alkalommal kapni fogok, az igen-ig...

Két hete jelentkeztem állásokra, most jött is az egyiktől egy e-mail, hogy sajna nem szeretnének behívni interjúra, viszont a levelükben kedvesen Mr. Szabo a megszólításom. Ez mekkora parasztság? Konkrétan azt árulja el nekem, hogy meg sem nyitották az önéletrajzomat, mert ha megnyitották volna, nehezen hihették volna, hogy férfi vagyok. Attól függetlenül, hogy azóta van munkám, ezt bunkóságnak érzem.