Nem egyszerű a tanárok élete, de azért igyekszem. A szinte használhatatlan könyv és az a tény, hogy kezdő csoportokban nem vagyok elég rutinos, eléggé megnehezíti a dolgomat, viszont erősen bízom benne, hogy bele fogok jönni ebbe. Csak nagyon-nagyon-nagyon át kell gondolni minden lépésemet, és mivel 200 perces órákat tartok, ez elég időigényes. Azért a mai óra már _majdnem_ olyan volt, hogy elégedett legyek magammal. Ja, és feltalálhatnám azt a mondást, hogy régen elveim voltak, most kezdő csoportom van. Tökre nem szerettem volna fordítási feladatokat csináltatni velük, aztán mégis kénytelen leszek, mert be kell látnom, hogy különben végük van, rosszul érzik magukat, pánikba esnek. Nem hiszik el nekem, hogy nem kell minden szót érteni, én meg mára eljutottam odáig, hogy ám legyen - azt eddig is tudtam, hogy mindegyik tanár fordíttat a csoportjaival, az anyanyelviek is, hát akkor fordítsanak az én hallgatóim is. Remélem, megnyugszanak tőle, és elhiszik végre, hogy ügyesek. Aztán a CELTA...