LizaGazdija

Gyönyörű hóesésre ébredtünk ma hajnalban. Csak úgy szakad! De szeretem! Simán benne lennék, hogy karácsonyig már így maradjon. Vagy újévig. Január másodikán elolvadhat, üsse kő.

de akkor is muszáj ismét elmondanom, hogy nagyon erős ellenérzéseim vannak a MÁV-val szemben - és akkor még szépen fogalmaztam. Tökre felháborít, hogy nemzetközi menetjegyet csak magyarországi automatából enged felvenni, miközben a belföldit simán be lehet mutatni telefonon, ahogy az osztrák MÁV oldalán vásárolt nemzetközit is. Nem értem, miért kell EC-t közlekedtetni 1000 éves, fülkés kocsikkal. A fülke kicsi, nem fér el benne kényelmesen hat ember, és ha valaki, aki nem legkívül ül, feláll, csak úgy tud kimenni, hogy minden útjába kerülőt eltapos. Miért nem választhatom ki én, hol akarok ülni? Miért a rendszer sorsol? Az is durva, hogy a kocsi két végén van egy-egy vécé, és a legritkább esetben működik mindkettő. Ma pl. az egyik le van zárva, a másiknak viszont nem lehet bezárni az ajtaját, és kezet se nagyon akarj mosni. Hányás, tényleg. Biztos vagyok benne, hogy ezt lehetne normálisan is, nem tudom, miért nem akarják. (De így is inkább a vonat, sajnos, biztonságosabbnak érz

Kedden voltunk a 2Cellos koncertjén. Tomi egyik húgától hallottunk róluk, rájuk kerestünk a youtube-on, megállapítottuk, hogy tök jók, majd észrevettük, hogy jönnek Bécsbe, és vettünk jegyet. Két csellós srác a "főattrakció", és az az érdekességük, hogy nem komolyzenét játszanak, hanem mindenfélét, film- és popzenét, egészen rockos dolgokat is. A srácok elég humorosak is, főleg az egyikük (nevüket sajna nem tudom), ő pl. ilyeneket dobott be, hogy "a következő szám gyönyörű, mindig meghatódom, amikor hallom, ahogy játszom." A Tűzszekerek zenéjével nyitottak, ami véletlenül pont anyuék zenéje volt az esküvőn 27 éve, úgyhogy kicsit meghatódtam tőle.   Tavaly Márton-nap környékén elmentünk libázni Schönbrunnba (van egy étterem a kastély mellett), és Tomi idén felvetette, legyen ebből hagyomány. Így aztán ma megint sor került a Márton-napi libázásra, csak most egy másik étteremben, és most nem negyed libát kértünk, mert az tavaly brutális adagnak bizonyult, ha

Tök jó hetünk volt. Szerdán délután jött Blanka, és bár csütörtök reggel ment is haza, egy teljes estét meg egy reggelt végig tudtunk beszélgetni. Blanka gyerekkorában évekig élt Bécsben, úgyhogy ismeri a várost, turistáskodásra nem vágyott, itthon voltunk. Nagyon jó érzés volt megmutatni neki, hol lakunk, mert azért mégis izé, ha az ember legjobb barátnője még nem ismeri az ember lakását. Pénteken este aztán jöttek anyuék. Márciusban voltak nálunk utoljára, ezért egyrészt időszerű is volt már az újabb látogatás, másrészt azóta egy csomót változott a lakás, most már sokkal otthonosabb, mint akkor, úgyhogy ezért is örültem, hogy ők is megnézték. Péntek este beszélgettünk egy jót, tegnap besétáltuk a belvárost (Stephansplatz-Karlsplatz-Stephansplatz-Rathaus), megnéztünk összesen négy vásárt (kettő volt tervben, a Karlsplatzon meg a Rathausnál, de közben észrevettük, hogy már megnyitott a Stephansdom előtti is, és a Rathaus felé sétálva a spanyol lovasiskola épülete előtt is belefutottu

Sophie-t Máltáról ismerem, egy laser tag eseményen találkoztunk, és aztán barátságba kerültünk. Ő svéd, most már öt éve Máltán van, és bár szeretne eljönni, nem olyan egyszerű az, úgyhogy sok a bizonytalanság az életében. Két és fél éve volt Pesten látogatóban, aztán két éve Bécsben is találkoztunk pár napra. Most Prágába ruccant ki (pár havonta elutazik pár napra valamelyik európai városba, ő így használja fel a rendelkezésére álló szabadságot), és ha már ott volt, én meg itt vagyok, átugrott ide hétvégére. Pénteken jött, holnap reggel repül vissza Máltára. Nem akart nálunk aludni, úgyhogy megint abban a hostelben lakik, ahol két éve voltunk. Péntek este együtt vacsoráztunk hárman, Tomival, mert Sophie nem tudott eljönni az esküvőnkre, de kíváncsi volt Tomira. Turistáskodni már nem nagyon akart, mert harmadszor van Bécsben, és az első alkalommal minden híres helyen járt már. Így tegnap sétáltunk egy nagyot délután ill. kora este a belvárosban, ma meg moziba akartunk menni, de nem vett

Még a legutóbbi nemzeti ünnepen, október 26-án voltunk Tomival a Technikai Múzeumban. Nagyon komoly, igényes kiállításaik vannak, és akkora, hogy nem is sikerült az egészet bejárni másfél óra alatt (ennyi időnk volt). Sok szó esik a fizikáról, a fejlődéséről, a kedvenc részem a témában az volt, hogy a XIX. század végén úgy gondolták, már mindent felfedeztek, ami a fizika terén felfedezhető, és kifújt a tudományág. Haha! Aztán a különböző mozgásokat is részletesen bemutatják, és nagyon sok mindent ki lehet próbálni, az egész múzeum teljesen interaktív. Bemutatják a jelenlegi és jövőbeli városi életet, a hangszerekről is van egy rész, szóval tényleg nagyon szuper az egész, érdemes elmenni. És akkor még a szuvenírboltjukról nem is esett szó, pedig ott aztán szintén tök jó dolgok vannak, egy csomó teljesen értelmes, hasznos, használható dolog, főleg játékok. Másnap, 27-én hazamentem, mert aznap este volt az általános iskolám 100 éves évfordulójának alkalmából rendezett ünnepség. Abban a

Ausztriában élve többször eszembe jut, hogy a mi gyerekünk jó eséllyel kétnyelvűként fog felnőni, ha itt maradunk. Ez alapvetően nagyon jó dolog, megkönnyíti például további nyelvek elsajátítását, ami különösen azért jó hír, mert nekem azért van egy icipici problémám azzal, hogy a másik anyanyelve nem az angol lesz, hanem a német. (Nem tudom, hogy tudott bennem így elromlani a német szeretete laza négy és fél év alatt, hihetetlen.) Aztán erről mindig eszembe jut Málta. Ott az emberek túlnyomó többsége kétnyelvű, mivel a máltai és az angol is hivatalos nyelv az országban, így az angol oktatására kicsi kortól fogva nagy hangsúlyt fektetnek. Van is, akinél bejön, de vannak azért ijesztő dolgok. Az egyik napilap komment szekciójában szoktam kemény dolgokat látni, sőt a cikkekben is - rengetegen vannak, akik nem tanulnak meg rendesen angolul, tehát a helyesírás gyatra, igék és melléknevek vonzatát többnyire találgatják, a főneveket hasraütésszerűen képzik igékből és melléknevekből, az ige

Lassan felkerülnek a közelmúltban összevásárolt polcok is, az elsőt már fel is fúrta Tomi, az lett az esküvős polc. Az volt a koncepció, hogy az esküvői dekorációból kerüljön rá valamennyi, plusz az egyik nászajándék, amit Fruzsi horgolt nekünk, és majd köré feltesszük a képeket is, amiket kaptunk, abból is van négy, mindegyiket nagyon szeretjük, de egyelőre asztalokon meg polcokon támaszkodnak, nem lógnak. Íme az első fázis eredménye:   Remélem, viszonylag jól látszik. Persze még lehet igazgatni, meg kicsit zsúfolt lett, de ezeket az elemeket mindenképp szerettem volna rá. Most úgy örülök neki :)

Tomi évekkel ezelőtt úgy jött ki először Ausztriába az öccsével, hogy előtte otthon elkezdték a németet a nulláról, eljutottak egy alapfokú tudásig, és akkor belevágtak. Azóta Tomi a munkahelyein fejlődik, mert németül kell kommunikálni, plusz hihetetlenül lelkesen tanul itthon. Ez azt jelenti, hogy vannak tankönyvei, amiket szisztematikusan végigvesz, plusz szavakat magol, meg feladatokat csinál a neten. De most úgy érezte (meg két némettanári végzettséggel rendelkező családtag győzködése is hatott talán), hogy mégis kellene egy tanfolyam egy nyelviskolában, ahol rendszerezhetné a tudását, és kontrolláltabb körülmények között gyakorolhatná a beszédet. El is ment egy nyelviskolába, aztán egy másikba, mindkét helyen csináltattak vele szintfelmérőt, és az derült ki, hogy B2.2-es szinten van írásban. Úgy, hogy még sosem foglalkozott vele tanár, tök egyedül jutott el idáig. Azért az teljesítmény. Ennek megfelelően el is kezdett egy ilyen szintű tanfolyamot, a héten volt az első óra. Nagyon

Az állatokat védeni kell, aki bántja őket, kapja meg méltó büntetését, ezzel egyetértek. Azzal viszont az összes hócipőm tele van, hogy gyanútlanul görgetem lefelé a hírfolyamot a Facebookon, és a legváratlanabb pillanatokban megkínzott, összetört testű (és nyilván lelkű), kinyomott szemű, vérbe fagyott kutyák közeli fényképei jönnek szembe. Baromi igazságtalannak tartom. Nem kell képpel illusztrálni nyomorultak szenvedését, elég annyit írni, hogy megkínoztak egy kutyát, ebből szerintem mindenki elképzeli, mi történt, olyan részletességgel, amit el bír viselni. Nagyon elegem van most már ebből a jellegű állatvédelemből, ami sokkolással operál. Fejezzék be!

Miután vettünk létrát, és azt hazahurcoltuk, Tomi vett égőket is, majd leszedegette azokat a plafonra szerelt izéket, amik csillár helyett vannak nekünk, én elmostam őket, ő kicserélte az égőket, és lőn világosság. Sokkal erősebb égőket vettünk, mint amilyenek eredetileg voltak, így megszűnt az idegesítő félhomály, teljesen normálisak a fényviszonyok. Plusz Tomi szerzett egy tömítőt is, ami végre megfelelő méretű, így fel lehetett szerelni a fürdőszobában a mosdókagyló alatti csonkra, és most nem a vödörbe folyik a víz mosáskor, hanem szépen bent marad a csőben. Ez meg azért szuper, mert nem kell figyelni, hogy elárasztjuk-e a fürdőt vagy sem, és nem kell bazi nehéz vödröt cipelni mosásonként háromszor. Azt azért furcsállom, hogy a "rövid program" egyik változata egy teljes óra, a másik másfél, de ez már teljesen részletkérdés, az a lényeg, hogy végre kényelmesen lehet mosni. Már nézegetjük az új függönyöket is, mert amik most vannak, azokat nem szeretjük. Első körben kar

Múlt hétfőn estefelé indultunk, szerda kora este értünk vissza. Teljesen véletlenül ugyanabban a hotelben foglaltunk szobát, ahol már tavaly ősszel is, csak tavaly végül nem jutottunk el. A hotel fent van a hegyen, kellemes, csendes, kényelmes, még egy medencéje is van. Kedden a semmeringi vasút vonalát követő túra első 10 km-ét tettük meg, majd visszavonatoztunk Semmeringbe. Csak azt sajnáltuk, hogy két és fél órát kellett ülni a váróban Breitensteinban, így mire megjött a vonat, már pont nem lehetett látni a viaduktokról a völgyeket, na de majd legközelebb. Az erdő egyébként gyönyörű volt, és meglepően zöld. Szerdán délelőtt eljöttünk a hotelből, átmentünk még Reichenau an der Raxba, és megnéztük a várat, Sissiék nyaralóját, a régi Rudolfsbad hűlt helyét, a parkot a zenepavilonnal és a tóval, valamint a Wartholz-villát, Habsburg Ottó szülőházát. Egyik épületbe sem lehetett bemenni, se kívülről mindet alaposan körbejártuk, már ha lehetőség volt rá. Jól éreztük magunkat, meg is beszé

Ma nem kellett dolgoznom, Tominak is szabadnapja volt, így együtt lehettünk reggeltől estig. Tegnap 11 körül, filmezés közben, a Charlie Brown utolsó két-három percén aludtunk el, Tomi csak reggel 9-kor ébredt fel, én fél 3-kor, úgyhogy mostam fogat, aztán 4-ig nem is tudtam visszaaludni, majd szintén 9-kor keltem. Még múlt héten kiégett két helyiségben is a lámpa, de mivel 3 méter a belmagasság, és nem lelógó csillár van, hanem ilyen félgömb alakú izé a plafonon, nem érjük el székről, szóval a körtecsere feltétele egy létra beszerzése volt. Ezt ma intéztük, jó magasat sikerült szerezni, majdnem plafonig ér, úgyhogy holnap Tomi vesz körtéket is, aztán végre megejthetjük a cserét. (Vagyis ő.) Utána bementük a belvárosba, és lehúztunk egy pontot a bécsi bakancslistáról: meglátogattuk a császársírokat a kapucinus kápolnában. Különleges élmény volt Mária Terézia, Ferenc József és Sisi koporsója előtt állni. Nagyon szép a hely, minden koporsóról elmondják, ki nyugszik benne, és mindenki

Szeretem, minden évben megemlékezem róla a csoportok körében és otthon is. Tominak is tetszik, illetve megfogta őt az, ahogy ünneplem, ezért már tavaly szólt, hogy ezt együtt szeretné velem csinálni minden évben, úgyhogy idén is így tett. Nem kell nagyon komoly ünneplésre gondolni, idén pl. még a boszorkánykalapomat is elfelejtettem feltenni, na sebaj, majd jövőre, de készült tökös-csokis süti, faragtunk töklámpást (ő rárajzolta az arcot, én kivágtam), plusz múlt héten megnéztük a Hocus Pocust, tegnap pedig a Jóbarátok és a Charlie Brown vonatkozó részét, utóbbi kettőt angolul, mert magyarul elég bénák. (Mondjuk a Hocus Pocus is, de ez gyerekkoromban, amikor utoljára láttam szinkronosan, még nem tűnt fel, így csak most döbbentem rá. A főszereplő kislány hangja valami hihetetlenül irritáló, miközben eredetiben tök jó.) Idén két csoporttal is volt ünneplés, mert a héten helyettesítek, és az nem ér, hogy azt a csoportot, amelyik nem az enyém, kihagyom. Mindkét helyen élvezték, egyik hel