LizaGazdija

Just agony.

Végül is a relaxáló fürdő után éjfélkor feküdtem. Most is felébredtem valamikor 3 körül, de ma vissza tudtam aludni. 7-kor viszont kivetett az ágy. Mit volt mit tenni, nem harcoltam ellene, megreggeliztem, fordítottam egy kicsit, aztán 9-kor elmentem futni. Úszni szerettem volna eredetileg, de az időjárás-előrejelző honlapok olyan rossz időt mondtak, hogy végül nem volt kedvem, mert utálok úszás után hajat szárítgatni, viszont ilyen időben nyirkos hajjal járkálni nem annyira jó ötlet. Futni is inkább polárpulcsiban mentem. Már a Nyugatinál járt a villamos, amikor rájöttem, hogy nincs nálam bérlet. Már nem szálltam le, gondoltam, hátha azon a maradék két megállónyi távon nem jön ellenőr. Nem jött. Rövid bemelegítés után pulcsiban, a derekamra kötött széldzsekivel vágtam neki a szigetkörnek. A pulcsi nagyon rossz ötlet volt. Az időjárás-előrejelzés már megint jó nagyot tévedett, és a borongós-esős 11 fok helyett tűzött a nap, úgyhogy a táv negyedénél már olyan melegem volt, hogy alig k

Meséltem, hogy azt hittem, elhagytam valahol a körkefémet, ezért vettem egy újat a DM-ben olcsón (talán 900 Ft volt, de lehet, hogy annyi sem). A régi körkefe még aznap előkerült, de nem használom tovább, úgyis kellett volna már egy új, csak eddig nem vettem rá magam, hogy megvegyem. Szóval meg vagyok döbbenve. Ez az új delikvens ugyanolyan szépen kibontja a hajamat, mint a régi, csak egy nagy különbség van: kb. negyedannyi hajszálat tép ki a fejemből a procedúra közben, talán a pici kis sörték miatt, amik minden egyes fogát körülveszik. Ennek következtében nagyjából megszűnt a hajhullás, és annyi hajam van, mint még talán soha, pedig eddig sem volt kevés. Minőségi csere volt ez, kérem szépen :)

Bár a szerző nem tanult gyermekpszichológiát, sokáig dolgozott gyerekek között tanárként. Ezért is lehet, a novellái nagyon pontos képet adnak arról, ami bizonyos szituációkban, élethelyzetekben egy gyerekben végbemegy. Tudom, mert emlékszem ezeknek a szituációknak egy részére és arra, hogyan éltem meg őket. Nagyjából és egészében úgy, ahogy azt Pakkala ábrázolja. Ez azt is jelentheti, hogy a gyerekek a világ minden táján alapvetően egyformák, és ez egy nagyon érdekes gondolat. A szerző unokával és macskával 1922-ben Mindegyik történet nagyon tetszett. Betekintést engednek a XX. század eleji finn hétköznapokba. Két novellát emelnék ki. A Laura testvérét könnyen el tudnám képzelni akár animációs, akár élő szereplős filmként. A Szegény Iikka pedig a kötet legmegrendítőbb története egy sérült gyerekről, és arról, milyen az ő élete abban a korban. Érdemes elolvasnia a kötetet mindenkinek, akit érdekelnek a gyerekek, vagy akit érdekel a gyermekpszichológia. Négy és fél csillagot ka