G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják
Az írónőről annyit derítettem ki gugli barátom segítségével, hogy 1925-ben született, ma éppen egy éve hunyt el, és a könyv minden bizonnyal önéletrajzi ihletésű, mert az írónőnek ikerlányai voltak, és a könyv is ikerlányokról szól. Egy mondatát idézték a haláláról szóló cikkben, az nagyon találó: "Nem él meg papíron az, aki a valóságban nem élt." Az alaphelyzet az, hogy Jutkát, a 16 éves, másodikos gimnazista bakfist első lovaglása alkalmával ledobja a hátáról Juci, a ló, így aztán kórházban köt ki sérült hármas csigolyával. Mivel aludni nem nagyon tud a fájdalomtól meg Beátától, aki folyton bőg, a bent töltött egy hétben éjszakánként átgondolja az életét. Nem mondhatni, hogy könnyű élete van: őt és ikertestvérét, Ágit, négyéves korukban elhagyta az édesanyjuk, ők pedig az édesapjukkal maradtak, aztán kaptak mostohaanyát (szintén Judit). Ha ez még nem lenne elég szörnyű, az egész világ mindig csak az arany Ágikát szereti és ajnározza, aki szexuális a fiúkra (sic!), mert na
