LizaGazdija

Erős a gyanúm, sok jel mutat arra, hogy egy bizonyos közösségben emberek pletykálnak és hazugságokat terjesztenek rólam, ami miatt más emberek csúnyán néznek rám, megvetnek/kiröhögnek. Vajon zavarjon-e engem, ha pletykálnak, hazudnak rólam, és emiatt egyes embereknek rossz véleményük alakul ki rólam, megvetnek/kiröhögnek? Azt hiszem, az a helyes, ha nem zavar. Végül is kik ők nekem? Senkik. Ha akarok, egyik pillanatról a másikra eltűnhetek a szemük elől, sosem látnak többet. Akkor meg miért érdekelne a véleményük? Miért foglalkoznék hazugságokkal, ha én pontosan tudom, hogy azok hazugságok? Nem az a fontos, hogy én jóban legyek magammal, hogy én tudjam magamról, hogy nem csináltam azokat a dolgokat, amiket terjesztenek rólam? Úgyhogy úgy döntöttem, nem foglalkozom ezzel. Talán még annyit, hogy ha újból jelét tapasztalom ennek a történetnek, akkor azt, akitől a jel érkezik, megkérem, hogy ne csinálja ezt, mert nekem ezt nem kötelező eltűrnöm. De ezt is kedvesen, mosolyogva mondanám, és

Reggel fél 8-kor arra ébredtem, hogy verik alattam a falat, pedig már egyszer a végére értek a hangos műveleteknek. Reggeli és magamhoz térés után egész napos pörgés következett. 10-kor Határ út, 11-től délig Parlament környéke, 1-től 2-ig Kispest, fél 3-tól 6-ig Vidámpark. Bizony, bizony, Vidámpark. Eszti még tegnap írt, hogy ma megy a rokonaival, és ha gondolom, csatlakozzak. Amikor kiderült, hogy ők 10-kor kezdik a mókázást, úgy tűnt, én sikeresen le fogok csúszni erről, de azért eltettem reggel a bérletemet, hátha. És szerencsém volt: amikor 2-kor telefonáltam, hogy fél 3 körül tudok odaérni, Eszti azt mondta, még bőven elvan a család, úgyhogy menjek. Én annyira szeretem a Vidámparkot! Hétköznaphoz képest elég brutál sorok álltak itt-ott, mondjuk mindjárt a Hullámvasútnál, ami a mai nap első játéka volt számomra. De sebaj, kivártuk, még a velünk lévő kicsi lány is elég türelmes volt, és aztán élvezte a hullámvasutazást is. Röviddel ezután a gyereket visszaszolgáltattuk az anyukáj

Tök jó volt arra az e-mailre kelni, ami szerint nemcsak az Angliából rendelt könyvem, de az Angliából rendelt (amúgy csodaszép) nyakláncom is visszatért a feladóhoz, és csak arra vár, hogy újra elküldjék nekem :) A könyvet már küldték, már meg is érkezett. Most már alig várom a nyakláncot. Hordani akarom, nagyon-nagyon! (Vicces egyébként: már vagy két hete megírtam a lánynak, hogy akkor élnék a felajánlásával, csináljon egy új nyakláncot, és küldje újra, azóta néma csend volt a válasz. Most meg kiderült, hogy elment nyaralni, és mire hazaért, ott várta őt a visszaküldött csomag, így nem kell új láncot csinálnia :) )

"Van, ahogy van, és lesz, ahogy lesz." Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt Én is mindig ezt mondom. Hátha igaz.