LizaGazdija

Árpa Attila hirtelen előbukkant valahonnan, és minden napra egy okosság alapon osztogat mindenkit, akit ér. Lehet tudni, mi ad neki ilyen erkölcsi magasságot, vagy hogy milyen érdeke fűződik ehhez az új hobbihoz? Ha szeretné, hogy írjanak róla, azt is mondhatná valamelyik bulvárlapnak, hogy neki tüsszentett egyet a felesége, és abból is lehetne címlapot csinálni. Ennek így semmi értelme. Van ez a három 15 éves leányzó , akik szerint bizsut lopni vicces. Mivel még a helyszínen lebuktatta őket a biztonsági őr, nyilván nem kerülték el a büntetést. Bizonyos fórumokon a kommentelők nem értik, hogy nem a büntetéssel magával van baja az emberek egy részének. Büntessék meg, persze, ne szokjon rá, hogy lopni buli. De azért két éjszakán át zárkában tartani, bilincsbe verni, majd bíróság elé állítani, az azért talán túlzás. Született több javaslat is, mit lehetett volna ehelyett kitalálni. Lehetett volna, hogy hívnak ugyan rendőrt, de az nem beviszi őket, hanem hazakíséri, és elmeséli anyunak-apu...

Kiderült, hogy a szakközepes csoportomat nem kapom vissza, pedig jelezték az értékelésnél, hogy szeretnének, és én is jeleztem, hogy szeretném őket, de nem férnek be az órarendembe. Ma ők is megtudták ezt, és az egyik diák, aki felvett még májusban ismerősnek iwiw-en, írt, hogy nem lehetne-e tenni valamit, mert ő tőlem szeretne angolt tanulni ezentúl is. Hát, kicsit meghatódtam :)

Tegnap rohantam az órámra délután, és a metrónál láttam egy lányt. Nem vett észre, valakivel beszélgetett, én meg elmenekültem mellőle, mert tudtam, hogy ismernem kéne valahonnan, mégsem ismerem. Hangszer volt nála, ezt a tokból felismertem. Elkezdtem törni a fejem még a metrón, milyen hangszer lehet abban, mert úgy gondoltam, ez a megoldás kulcsa. Nem jöttem rá, csak úgy éreztem, hegedű, pedig nem hegedűtokja volt. Este aztán megint eszembe jutott itthon ez a lány, és leesett, hogy tanítottam őt pár hétig angolra, és azért hiszem azt, hogy hegedűnek kell nála lenni, mert alapvetően hegedül, de valamilyen fúvós hangszert tanít, ezért az volt nála a tokban, és a Bakáts térről mehetett éppen haza. Erre ma szembe jött az utcán, nagy örömmel meg is szólított, megálltunk beszélgetni - mekkora ciki lett volna, ha tesszük mindezt úgy, hogy dunsztom nincs, ki ő. Szóval a tegnapi "találkozás" előkészített a maira :) Jövök haza a beiratkozásról, a kapun jön ki egy pasi, aki az elsőn la...

Miután reggel megint csúnyán elaludtam, nem volt idő se reggelizni, se a képemre festéket felhordani, ezért tanítás után kénytelen voltam hazajönni, mert hát az indexemben csak nem akarok három évig olyan képet bámulni magamról, amin pont úgy nézek ki, mint aki reggel sokkos állapotban hagyta el a lakást, és még nem tért magához azóta sem. A reggelizés hiánya azonnal megmutatkozott, mert úgy fájt a gyomrom, hogy majd kiesett, de az igazán vicces az, hogy a reggeli pótlása és az ebéd után sem múlt el ez az állapot, pedig már halálosan unom. Aztán kicsi smink jött, egy fülbevaló, majd elballagtam a Blahára fényképészhez. Lefényképeztek kb. fél 11-kor, amikor odaértem, és mondták, hogy kb. 20 percet kell várnom. Mivel nem tudtam volna hova menni, mekizni meg nem volt kedvem, beálltam egy polc mellé, és olvastam a könyvemet (még mindig az Ókút, de ma a végére érek, majd talán írok is róla). Egyszer csak kijön a srác a hátsó helyiségből, hogy meghalt a masinéria, még fél óra, de jobb lenne,...