LizaGazdija

Sok egyéb mellett Thomas Mannra sem maradt már idő a gimnáziumi irodalomórákon, amit már akkoriban is bántam, de azóta meg egyre jobban. Ezért is szeretném behozni a súlyos lemaradást, ha mással nem, hát a Mario és a varázslóval, a Tonio Krögerrel, a Halál Velencébennel és A varázsheggyel. Nagyon döcögősen indult az elbeszélés, majdnem feladtam, nem volt türelmem hozzá, hogy ilyen kevés történést ennyi szóban kifejtve olvassak. Aztán lassan, nagyon lassan, csak beindult a történet. Nyomasztó volt, tele feszültséggel, és nem hittem volna, hogy a vége ekkora megkönnyebbülést okoz bennem, sőt feldob. Nekem azt üzeni Mario és a varázsló esete, hogy bármilyen hatalmas vagy, bármennyire irányítod a többieket, sose ess túlzásba, sose juss el addig, hogy kineveted, megalázod, semmibe veszed a nálad gyengébbeket, a neked alárendelteket, már csak azért se, mert lehet, hogy egyszer valamelyikük öntudatára ébred és visszaüt. És nekem nagyon-nagyon tetszik ez a tanulság, attól meg csak még job...

Nagyszerű játékot eszeltünk ki a postással. Ő rendszeresen behajigál a postaládámba Gipsz Jakab névre érkezett számlákat, mert látja a postaládán, hogy Gipszné Gapsz Gizella meg még egy nevet, amiben sehogy sem szerepel, hogy Gipsz (azt nem látja, hogy Gipsz Jakab, de ez semmiben sem akadályozza meg). Én rendszeresen kiveszem a postaládámból Gipsz Jakab számláit, kitűzöm őket a hirdetőtáblára, és másnap újra a postaládámban találom őket, amire kiveszem, kitűzöm a hirdetőtáblára, és másnap újra..., da capo al fine. Igazából rohadtul idegesít, mert amikor kint volt negyvenes betűmérettel a postaládámon, hogy GIPSZ JAKAB NEM LAKIK ITT, akkor is ezt csinálta a jó képességű postás, tehát tökre nem érdekli, amit mondok, pedig egyébként többször elmagyaráztam ezt neki szóban is, amikor összefutottunk. Vagy ennyire csekély értelmű, nem tudom. A slusszpoén mindenesetre az, hogy Gipsz Jakab, aki amúgy albérlő volt, körülbelül két (!) évvel (!!) ezelőtt költözött el a házból, szóval igazán felesl...