Jazz

Majdnem nem mentem el, mert a keddi alkalom után, amikor Livivel voltunk, nem volt kedvem egyedül menni. Aztán arra gondoltam, hogy a társastánc és a falmászás kivételével eddig mindenhová egyedül jártam sportolni, és még sosem lett tőle semmi bajom, tehát most sem lesz. Így aztán összekaptam magam, elballagtam az órára, és tök jó volt. Még ma is azt mondogatta Jani, hogy kímélő programon vagyunk, mert nyár utáni első hét, és nem akar senkit összetörni. Én a magam részéről azért nagyon várom a jövő hetet, mert erősen bízom benne, hogy a durvulás, amitől nagyon óv minket, az a hasizom. Hú, annyira szeretnék már egy kis hasizmos durvulást... Komolyan. Dórinál az egyik kedvenc rsézem volt. Mivel a tréning szó szerint ugyanaz, mint Dórinál, nagyon bízom benne, hogy talán lesz hasizom is, mint Dórinál. Szurk, szurk. Egyébként ma be kellett látnom, hogy tudja ő, miről beszél, amikor félti az emberkéket a sérülésektől a nyári szünet után. Már nem is emlékszem, mit kellett csinálni, de akkorákat roppant közben a többség térde és dereka, hogy az elsőnél azt hittem, valakinek eltört valamije. Nagyon durva volt. És nagyon örülök, hogy én nem recsegtem-ropogtam, mert amúgy szoktam. Talán azért maradt ez most ki, mert kb. két hete nyújtok-erősítek itthon. Talán ez is számít. Most mindenesetre nagyon várom a keddet, és legyen mááár hasizom!!!