Rettenetes péntek
Ez a nap pont olyan, mint a babona szerint a péntek 13 szokott lenni. Pedig nincs is tizenharmadika. 1. Mondtam, hogy elmegy a suliból az egyik kedvenc kolléganőm. Búcsúzóul vett neki egy másik kolléganő egy vázát, amire gravíroztatta az összes kolléga nevét, és mindenkitől elkért 700 Ft-ot, mert ennyire jött ki személyenként a váza meg a gravírozás költsége. Én délelőtt akartam neki fizetni, de nem fogadta el a pénzt - én ugyanis lemaradtam a vázáról. Hát, mit mondjak, nem esett jól, akkor sem, ha nem ő tehet róla. Nem arról van szó, hogy haragszom vagy megsértődtem, vagy ilyesmi, egyszerűen nem jó érzés. Nagy szerencse, hogy a távozó kolléganőnek csináltam puncsgolyót, és szép kis húsvéti tálra pakoltam, és azt odaadtam már szerdán. Igaz, hogy olyanok lettek a golyók, amilyenek, és igaz, hogy a tál nem kerámia vagy ilyesmi, hanem egyszerű műanyag, de legalább így nem érzem úgy, hogy tőlem nem kapott semmit. 2. Tegnap megint volt óralátogatás, ma meg a vázás történet után megbeszé