A tegnapi depi
és a mai düh után elérkeztünk arra a pontra, ahol nem is igazán tudok mit mondani, ezért jobb híján röhögök kínomban. Az nagyon gonosz lenne, ha megmondanám, pontosan mi váltotta ezt ki, ezért annyit osztok csak meg veletek, hogy egy üzenet, ami attól az embertől jött, aki a tegnapi mélységes mélységet is okozta. Mondjuk azt nem hinném, hogy akár a depit, akár a röhögést szándékosan akarta volna nekem. De ugye vannak helyzetek, amikor nem csak a szándék számít. Az énekkar idején még egyszerre jelentkezett a depi meg a düh, csak a düh nagyobb mértékben, viszont az kellemes meglepetés volt, hogy a két héttel ezelőtti első alkalom után ma már sokkal jobban ment a móka, már nem éreztem úgy, mint az úszni alig tudó gyerek, akit bevágtak a mélyvízbe, pedig gyorsan megtanultunk még egy új dalt is a biztonság kedvéért. Így már hat számot adunk majd elő, nagyon izgalmas lesz. Még van egy utolsó alkalmunk meg egy főpróbánk, és most már szinte biztos vagyok benne, hogy ha itthon is éneklem a sz...