Földtúrás, Marci és Harry
Valamit túrnak a Duna-parton, amivel alapvetően nincs bajom, csak az zavar egy kicsit, hogy a széttúrt csövek közül kisebb macskányira nőtt patkányok rohangálnak ki. Most már edzett vagyok, nem ordítok fel ijedtemben, és nem is lepődöm meg, de kicsit várom, hogy vége legyen a túrásnak, és ezek a kedves kis állatkák visszaköltözhessenek a jól megszokott csöveikbe. Marci teljesen megmakkant, vagy nem tudom, mi lelte, de egyszerűen hihetetlenül rossz. Reggel és este is jobbra-balra ráncigált séta közben, reggel az úttesten is megpróbált átvonszolni mindenféle körülnézés nélkül, megeszik mindent a földről (fúúúúj, ez a halálom), és nem jön vissza, ha hívom, amikor elengedve szaladgálhat a Duna-parton, sőt ma hatszor kellett rászólni egyre hangosabban, mire a hatodiknál betojt, mert átmentem üvöltésbe - már lefelé tartott a lépcsőn az elfalazott aluljáróba, ahová újabban bevette magát egy csapat hajléktalan. Hát, tényleg más se kellene, mint hogy odamenjen kunyerálni, aztán jól megijessze/f...
