LizaGazdija

Van három időpontom csütörtökre. Egy abba a szépséges, nagyon jó helyen lévő lakásba, egy egy magyarul tanuló szerb lány mellé a 10. kerületbe, egy harmadik meg egy német, két osztrák fiú és egy amerikai lány mellé. Ez eddig még oké, eddig semmi para. Csak megkérdeztem a szépséges lakásnál, mennyi a kaució, és mennyi pénzzel kell előrukkolni, ha esetleg ki szeretném venni a lakást, amire az volt a válasz, hogy a kaució háromhavi lakbérnek felel meg, és csütörtökön még semmit sem kell adni, mert csak pénteken fogja eldönteni a lány, kit szeretne lakótársnak, és rengeteg a jelentkező. Paráim: 1. Rengeteg a jelentkező. 2. Ha pénteken dönt, és mondjuk szombaton kérné a pénzt, akkor én megszívtam, mert már nem leszek ott. Nem fogok tudni kétnaponta Bécsbe ruccanni, ahhoz kicsit drága a vonatjegy. 3. Nem lesz olyan könnyű menet ez a Bécsben szobát találás. Persze próbálom azzal nyugtatni magam, hogy már miért ne sikerülne, és ha mégsem sikerül, hát legfeljebb megpróbálok egy hónapot l

Másfél éve költözött ki Münchenbe (még nem egészen, de már majdnem), és most úgy volt itthon, hogy pont én is, és pont össze tudtunk hozni egy találkát ma délelőttre. 9 után valamivel találkoztunk (először késtem öt percet, aztán kiderült, hogy nem ismerem eléggé a Nyugatit, szóval csupa kaland volt minden), és majdnem 1-ig csak beszélgettünk. Először a Deák téri Cserpesben, amivel megvolt az első cserpesezésem és habos kakaóm, amióta hazajöttem, később a Duna-parton, egy padon ülve, na meg ide-oda utazás és séta közben. Eleinte azt hittem, a kiköltözése óta nem találkoztunk, de aztán rájöttem, hogy az nem lehet, mert hát emlékszem egy cserpesezésre, sőt a kaparós térképet is a költözés után kaptam már tőle, úgy emlékszem, valamint ugyanezen alkalommal egy sapkát is vettünk (mármint vett), és még mondta is, hogy Münchenben van egy csomó, csak egyet sem hozott haza. Szóval ez télen volt, gondolom, karácsony környékén. Jó eséllyel aznap, amikor cirkuszban voltunk az unokaöcsémmel, mert m