És ami kimaradt
Tegnap jöttek Andiék tényleg, és beszélgettünk, ettünk krumplis tésztát, végül megnéztünk egy filmet: Üldözési mánia (eredetileg Rat Race), ami elég poénos, csak a vége annyira amerikai, hogy viszketett tőle a tenyerem. A BSI-nél nagyon rendesek, teljesen meghatódtam, hogy ilyen is van. Írtam nekik, hogy egyikünk sem tud menni a versenyre mégsem, és lehetne-e, hogy visszautalják a pénzt a számlámra. Erre visszaírtak, hogy lehetne, töltsem ki a visszalépési nyilatkozatot. Így aztán nem veszítünk 3500 forintot. Az élet szép! Ma, amikor hazafelé tartottam Lillától, odapattant elém egy pöttöm nő a Határ úton a következő szöveggel: "Olyan szép vagy, mint egy baba." Igazából már akkor sem értettem, és azóta sem jöttem rá, vajon milyen babára gondol, remélem, nem a trollbabára, szomorú lennék. Aztán mondta ugyanezt ismét, és hozzátette, hogy sosem mertem örülni a szépségemnek. Vagy büszke lenni rá. Vagy ilyesmi. (Ez kapásból bukta, 2007 nyarától 2008 nyaráig például kifejezetten elé