Nagyi
Krisznél, edzés közben döbbentem rá, hogy idén nem emlékeztem meg Nagyi halálának évfordulójáról. Egyáltalán nem jutott eszembe szeptember 15-én, hogy akkor van a napja, de azóta sem. Annyira megdöbbentett ez a felismerés, hogy leállt bennem a processzor, megfagytam mozdulat közben. Elszégyelltem magam. Több okból is fura a dolog. Egyrészt egy csomó évfordulót, szülinapot, névnapot fejben tartok, és ezekről mindig meg szoktam emlékezni. Azoknak az évfordulóit, akik fontosak nekem, nem szoktam elfelejteni. Az élőkkel is így van, és azokkal is, akik már nincsenek velünk. A nagyszüleim és Ibolya néni születés-, névnapján és halálának évfordulóján mindig gondolok rá, hogy milyen nap van, ahogy Liza örökbefogadásának és elaltatásának napján is külön megemlékezem ezekről az eseményekről, elmondom magamban, hogy már hány éve. Másrészt meg Nagyi szinte minden nap eszembe jut. Vagy valamiről beugrik egy emlék, ami hozzá kötődik, vagy egy-egy helyzetben elképzelem, mit szólna, hogy nézne, hogy c...