LizaGazdija

Szerintem az már önmagában is kellemetlen, ha egy 20-22 éves ember semmilyen nyelven nem beszél semmilyen szinten, mert napjainkban nem lehet kikerülni az idegennyelvi órákat a suliban, és azért valami nagyon alapvető tudást össze lehet kapirgálni négy év alatt is, akkor is, ha az ember tesz az egészre. De ezen még túl lehet lépni. Viszont az, amikor ez az ember külföldi emberekre lesz nagyon dühös, és külföldi emberekkel kezd el gyökér módon viselkedni és beszélni, csak azért, mert azok angolul próbálnak vásárolni tőle egy pékségben, hát, az olyan ciki, hogy arra nincsenek is szavak. Pedig nyomorultak igyekeztek kevés szót használni, inkább csak mutogatni, de így is sikerült nekik pl. piskótatekercs helyett valami szögletes, fekete sütit kapni, és amikor egyikük rámutatott, hogy ez nem az, amit ő kért, akkor az eladó bicskanyitogató stílusban közölte, hogy de igen, az pont az. (Bűbáj lehet a sütin: az üveg mögött még piskótatekercs, de ha kiveszed, akkor csokis kockává változik. Egysz...

Mármint e hét szombat. Ma. Vagy most már tegnap. Úgy kezdődött, hogy durván elaludtam. Pedig beállítottam az ébresztőt, és az szokott is csörögni, szóval biztos most is csörgött. Mivel elaludtam, anyuék nem vártak meg, hanem elmentek Katáékhoz, én meg mentem utánuk vonattal. Ott jól éreztem magamat, hiányzott már a család, régen láttam a gyerekeket, cukik voltak, meséltek mindenfélét, örültek nekem. Volt finom ebéd, aztán UNO-ztunk a fiúkkal meg anyuval, mégpedig a Verdák-féle kiadással. Este aztán találkoztam Danival, beültünk a Cserpesbe, beszélgettünk egy kicsit, és holnap még folytatjuk, mert megyünk a fagyikiállításra meg a Cirkuszba. 8-ra értem haza, akkorra jött Réka, és vele is beszélgettünk egy nagyot. Legközelebb megnézzük A muzsika hangját is, mert pár napja volt 50 éve, hogy bemutatták a filmet, és mindkettőnknek meghatározó gyerekkori élményt jelentett. Gondolkodtam, miket csináljak jövő héten, és kitaláltam, hogy kétszer is megyek moziba. Kedden, edzés előtt megnéze...