LizaGazdija

Már régóta érdekelt, milyen ez a Westbahn, ami az ÖBB versenytársa, és Linzbe menet ki is próbáltam. Örültem neki, hogy összejött - a Westbahn vonatai is jók, ráadásul emeletesek, ami külön érdekes. Egyetlen bajom az volt, hogy nem volt egyetlen szemetes sem, csak a kalauz járt végig egyszer egy szemeteszsákkal, ami nekem fura. De túl lehet élni, és ha nem gyerekkel utaztam volna, feltehetőleg fel sem tűnt volna, csak azért vettem észre, mert így őrizgetni kellett a banánhéjat. Amíg egyedül utaztam, ritkán termelődött szemetem egy kétórás út alatt. Szintén régóta érdekelt, merre jár "a buszunk," amikor terelés van. Ez a jelenség elég gyakran előfordul, de mivel nekem általában pont olyan megállónál kellene leszállnom, ami ilyenkor kimarad, kerülőutat szoktam választani. Ma viszont megint pont akkor volt dolgom pont annál a megállónál, amikor nem arra ment a busz, hanem az autópályán került. Gondoltam, most már aztán megnézem, milyen az, amikor ott hasít a bécsi busz. Izgi.

Úgy tűnik, mindig hozni fogja a foglalkozásvezető a két és fél éves kislányát. A gyerek most már jobban viseli a dolgot, nagy, hangos hiszti már nincs, de ahogy viselkedik, az továbbra sem túl szerencsés, és továbbra is elég komoly agressziót érzek benne. Anyukája hozott házi készítésű gyurmát meg három kiszúrót, aminek többen nagyon örültünk, én pl. azért, mert már mióta szeretnék főzni én is, ráadásul ugyanaz a recept tetszett meg, mint a nőnek, és így most kipróbálhattam, Flórának mennyire jön be a gyurmázás. (Nagyon.) A nő kipakolta a gyurmát, a lánya már ekkor jelezte, hogy az az övé. Anyuka mondta, igen, neki csinálta, de azért hozták el, hogy minden gyerek játszhasson vele. Erre a kislány felkapta a három kiszúrót, kiabálva megismételte, hogy a gyurma meg ezek az övéi, majd bebújt a játékalagútba. Anyuka kétségbeesett arccal, kicsit elvékonyodott hangon kérlelte, hogy adja vissza, amit elvett, hadd játsszanak vele a gyerekek. Nem járt sikerrel, úgyhogy kiszúró nélkül gyurmáztu