Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február 22, 2010

Mééég negativitás

Eddig tépelődtem, szóljak-e egy bizonyos barátnak (?), hogy jöjjön el a diplomaosztómra. Az előbb rájöttem, hogy neki is lesz most ilyenje, és ő egy szót sem szólt, hónapok óta nem keresett megint. Nem szólok.

Holnap

Jamesszel kávézás van a belvárosban, és én nem fogok tudni elmenni, mert kosztümöt kell vennem, és azt este 6 után tudom elkezdeni, kb. 7-kor, mert addig tanítok. Hogy még rosszabbul érezzem magam, Tomi holnap este 8-tól hajnali 4-ig dolgozik, tehát egyedül töltöm az egész éjszakát, aminek a gondolatától is feláll a hátamon a szőr. Utálok egyedül aludni a lakásban. Megint dugulás van (talán nem írtam, de múlt szerdán már egyszer elmúlt), és ha ez holnap nem múlik el, akkor az lesz, hogy nem merek majd WC-re menni se, mert van olyan hülyeség, amit nem nő ki az ember. Én pl. továbbra is félek a sötétben. Igaz, a lakásban már nem, azt olyan 7 évesen levetettem, de a folyosóra nem merek kimenni továbbra sem egyedül sötétedés után. És akkor Liza sétáltatásáról még nem szóltam. Elcseszett egy napnak ígérkezik a holnap is :(

Bizonyíték

A mai nap újabb bizonyíték arra, hogy semmi keresnivalóm ebben az iskolában. Orvoshoz nem jutottam el, mert nem engedtek el a suliból, hiába állt elő az a helyzet, hogy a jobb fülemre semmit nem hallottam megint, a bal meg úgy bedugult, hogy gyakorlatilag tényleg nem hallottam semmit. Így csináltam végig az első három órát, isteni volt, de azért túléltem valahogy, és a gyerekek nem vettek észre semmit. (Szerencsére úgy kb. tudok szájról olvasni, ami hallás helyett ideig-óráig elmegy.) A 9.-ben többen úgy néztek rám, mint a véres rongyra, amikor megkapták a dolgozatot, a 12.-ben megint nem írtak esszét, a 10. meg a nap mélypontja volt így 6. órában, azt hittem, a helyszínen kapok agyvérzést. Biztos, hogy intő lesz a dolog vége, remélem, ofői, mert ezt a pofátlanságot nem fogom eltűrni. Ők az elit osztály az iskolában, ez a legnagyobb poén. Nagyon el vagyok keseredve, semmi kedvem bemenni közéjük, és velük tölteni az egész napot. Folyton azon jár az eszem, hogy ezt az időt tölthetném az