LizaGazdija

Miután tegnap reggel gondoltam rá, hogy küldeni kell Livinek sms-t vagy e-mailt, nem küldtem, csak ma délelőtt. Ez már elég súlyos. A helyzet komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy tegnap névnapja volt. Én, az ünnepmániás, elfelejtettem felköszönteni a barátnőmet a névnapját, habár a névnapja előtt kb. háőromszor mondtam neki, hogy majd a névnapját meg kell ünnepelni. Ez már tényleg a vég kezdete lehet. Ne haragudj!

A hó ugyan nem olvadt el, viszont nem jutottunk el szánkózni, miután reggel elöntötte a lakást a víz - ismét, és az egész nap a helyzet megoldásával telt. Így aztán most előrehozzuk a holnapi (Valentin-napi) mozizást, és 17:00-kor megtekintjük a Fel!-t a Cinema Csepelben. Hát igen, nosztalgiázunk egyez. Kíváncsi vagyok, mi lett a Cinema City Csepel Plaza helyén, hány teremmel üzemel a mozi, mi lett a többi hellyel, stb. Holnap pedig elmegyünk szánkózni. Muszáj. Akarok.

Mármint az, amelyik szeretett volna lelőni 22 embert, mert volt 22 rossz éve. Aztán vannak emberek, akik röhögnek rajta, és viccesnek találják az egészet. És vagyok én is, aki nem tudom eldönteni, sajnálni kéne vagy haragudni rá. Nevetni rajta biztosan nem. Az egyik blogger, akit olvasok, kikereste őt az iwiw-en, és a fényképe alapján én leginkább sajnálom ezt a srácot. Normális, jóravaló srácnak tűnik. (Megfigyelhetjük a holdudvar-hatás mechanizmusát, ugyebár.) Azért is sajnálom többek között, mert ha eddig volt 22 rossz éve, hát most jön 3-4-5 sokkal rosszabb, amíg majd ül, aztán ki tudja, még mennyi, mire visszailleszkedik a társadalomba, és esetleg visszaalakul emberré. Szerencsétlen.

Van a marcipánbéka, mint a családi legenda egyik főbb szereplője. Nem tudom, meséltem-e már, bár szerintem a 21. szülinapi tortám kapcsán igen, mindenestre elmesélem megint, hogyan is lett ő ilyen fontos a számunkra. Lehettem mondjuk 2 éves, maximum 2 és fél, bölcsibe jártam a Jókai Mór utcába. (A bölcsi helyén jó pár éve orvosi rendelő működik, kicsit sírtam is, amikor ezt felfedeztem, pedig nagyon utáltam a bölcsit - esetleg holnap ezt is elmesélem.) Egyik délután anyu hozott nekem egy marcipánbékát, amikor értem jött. Mondta, egyem meg. Teljesen megdöbbentem, elborzadtam, horrorisztikus volt belegondolni, hogy megeszem egy békát. Mondtam, hogy nem eszem meg, inkább vigyük haza. Anyu erre győzködni kezdett, hogy ez ehető, ezt direkt azért csinálják, hogy megegyük, ez nem igazi béka. Én úgy éreztem, ezt csak úgy mondja, hogy rávegyen arra, hogy megegyem nyomorult békát (mintha olyan jellemző lett volna valaha is anyura a hazudozás, vagy akár a white lie, dehát egy kisgyerekben nem kel...

Felismertem, mely együvé tartozó könyvekről nem szóltam egy büdös szót sem a felsorolásban: nyilván azokról, amelyeket az Arany János Irodalmi Verseny keretében olvastam nyolcadikban és kilencedikben. Nem baj, ami késik, nem múlik, be fogom pótolni ezt is. Azért jó, hogy eszembe jutott.

160 könyv. Ennél nyilván sokkal-sokkal több lesz a vége, mert ez évekre lebontva csak alig 9 könyv, és ennél én többet olvastam, ebben egészen biztos vagyok. Mondjuk az évente 9 könyv sem lenne rossz eredmény, sokan nem olvasnak ennyit se, én viszont ennél jóval többet. Mondjuk a mesekönyveket nem fogok felsorolni, pedig de megdobnák a statisztikát :D Azért is jó egy ilyen összesítés, mert egy csomó író nevét megismerem - sok könyvnek csak a címét tudtam mindig is, az írót sosem jegyeztem meg. Egy csalás van a dologban egyébként: Szabó Magdától a Mézescsók Cerberusnak belekerült a felsorolásba, pedig még van belőle hatvan oldal. Azt még nem döntöttem el, felsorolom-e azokat a krimiket, amiket James órájára kellett olvasni - legtöbbjük nem annyira pozitív emlék, elég gagyik voltak szerencsétlenek. Ennek ellenére ők is könyvek, ha nem is jók :) Ezzel a kis áttekintéssel amúgy felmerült egy csomó pótlandó hiányosság. Főként persze a kötelező olvasmányok terén. Ami ténylegesen kötelező vol...