LizaGazdija

Nem tudok most nagyon szofisztikáltan fogalmazni, úgyhogy akinek ez gond, az most lapozzon. Minden pasi köcsög. T. is köcsög.

Gyerekkorom egyik legszebb emléke (sok legszebb van, teszem hozzá), amikor anyu éppen a Kököjszi és Bobojszát olvasta fel estéről estére, esti mese gyanánt. Nagyon kevésre emlékszem már belőle, de tudom, hogy nagyon szerettem, és nagyon sokat beszélgettünk egy-egy fejezet után arról, ami adott fejezetben történt. Meg az is megmaradt, hogy a Kököjszi és Bobojsza óta tudom, hogy aki hazudik, annak puha az orra, és ez annyira megfogott engem, hogy be is emeltük a családi folklórba, sokszor nyomkodták meg az orromat, sőt még én is a magamét – tesztelgettem, vajon az orrom tudja-e, hogy igazat mondok vagy sem. Amikor véletlenül megtudtam, hogy ennek a csodálatos mesének van folytatása is, azonnal feltúrtam az internetet, mert nekem kellett belőle egy példány. Megszereztem, hazahoztam, vagy egy évig nézegettem, és most igen lassan, két hónap alatt elolvastam, persze esti mese gyanánt. Először is megosztanám veletek a kedvenc részleteimet, mintegy kedvcsinálóként. "Panni f

Móricz Zsigmond a legfiatalabb testvére, az egyetlen húga szemén keresztül és a levelezésük tükrében – erről szól ez a könyv. És nagyon nyomasztó. Már a gyerekkor sem volt könnyű, igaz, természetesen akadtak szép pillanatok és időszakok, és felnőve sem lett könnyebb, egyiknek sem, pedig heten voltak. Az egész csupa nehézség és halál. Gyönyörűen bemutatja a könyv, hogyan dúl szét mindent a háború, hogyan repülnek ezerfelé a család tagjai, különösen a második világháborúban – még úgy is, hogy nem voltak üldözöttek. Hiába szeretem ezeket a személyes hangvételű történeteket, visszaemlékezéseket, mindig sírás a vége, mert nagyon nyomasztó belegondolni, milyen lehet, amikor az ember mellől mindenki meghal, és ő ott marad magára teljesen egyedül, mondjuk hét testvér közül utolsónak. Jó, nem marad teljesen egyedül, mert a régiek helyére mindig jönnek újak, de akkor is nagyon lehangoló. Az kicsit megnyugtató, hogy Ida milyen nyugalommal tud ezekről a dolgokról írni, még arról is, hog

Van ugye az a srác, akiről meséltem , hogy talonban tart, hátha mégsem jön össze a dolog a barátnőjével. Azóta sem tudom eldönteni, hogy ez inkább vicces vagy dühítő. No de! Külföldi munkákat pályázgat, időnként kell neki írni külföldiül leveleket. Múlt héten megkért, hogy olvassam át neki azt, amit írt. Átolvastam, kijavítottam (volt vele dolog bőven), visszaküldtem. Most kapott választ az egyik helyről, át is küldte, mondván, nem érti. Már ettől elkerekedett a szemem, de akkor még nem tudtam, mi következik, pedig az volt csak igazán szép. Azt mondja, megírja magyarul a válaszát, és én lefordítom-e neki külföldire, csak két rövid levélről van szó. Dehogy fordítom! Mi vagyok én? Ingyenesen letölthető fordítóprogram? Nincs nekem elég dolgom? Meg úgy amúgy kik vagyunk mi egymásnak? Kérdés: Akkor most szenvedje össze ő külföldiül a leveleket? De még mennyire! Ha külföldön akar élni és dolgozni, nem fog megártani egy kis gyakorlás külföldiül. Azt hiszem, erre mondják, hogy pofám leszakad