LizaGazdija

Nagyon szeretem ezt a játékot, az egyik kedvencem. Nagyon régen játszottam utoljára, de amikor feszült vagyok, akkor tud segíteni. Tehát múlt pénteken, amikor sok volt kicsit a megpróbáltatás, megint elővettem ezt a fajtáját , csak nem volt türelmem hozzá, annyira ideges voltam. Aztán most este megint belevágtam, és első nekifutásra sikerült végigjátszani 20635 ponttal, pedig eddig a 12-ből általában csak 8 pálya ment, a kilencediken mindig elfogyott az idő. Most akkor örülök.

Hétfőn, amikor a céges órámról éppen indultam volna a koreai kislányokhoz, jött egy sms az anyukájuktól, hogy a lányok nincsenek jól, ne menjek. Erre egy diszkrét "Yesss!" felkiáltással reagáltam, majd a mellettem álló tanítványom arcát látva gyorsan hozzátettem, hogy annak nyilván nem örülök, hogy betegek a kicsik, de az nagyon jólesik a délelőtti utolsó órás stressz után, hogy most hazamehetek. Fél óra múlva, amikor már a villamoson zötyögtünk hazafelé, a következő beszélgetés zajlott le: Sz.: És mit tervezel így, hogy ennyi plusz időd lett estére? Én: Nem is tudom. Iszom egy kakaót. Aztán nem csinálok semmit. És ettől nagyon boldog leszek. És így is tettem. A kakaó kivételesen házi készítésű volt, mert most már annyira rendbe jöttem, hogy bármit tudok enni-inni. Ma meg odasiettem K. órájára, tökre örültem, hogy ugrálhatok egy jót, attól is megnyugszom majd egy kicsit (tényleg állandó jelleggel zaklatott vagyok, de már nem a diákok, hanem más miatt, amiről most nem me...

Kicsit stresszelek meg nem jó a kedvem, de biztos örültök, ha inkább valami jóról írok. Úgyhogy akkor elmondanám, hogy hatalmas ötlet a színtelen púder, és éljen, aki kitalálta. Engem tökre zavar, amikor lányok rikító narancssárga fejjel és fehér/barna nyakkal szaladgálnak az utcán, és minden reggel nagy erőfeszítésbe meg sok időbe telik, hogy legalább én ne legyek rikító narancssárga. Hétvégén viszont megláttam a DM-ben, hogy az Alverdének van színtelen púdere, és gondoltam, azt az ezrest megéri a kísérlet. És nem hiszitek el, de ez tényleg színtelen, ezért olyan színe van a fejemnek, amilyen akkor lenne, ha nem kennék magamra semmit. Ettől az elmúlt három reggelen, amióta használom, minden esetben jó lett a kedvem. Könnyű engem boldoggá tenni, szó se róla :)

El sem hiszem. Az utolsó óra után még rengeteg adminisztráció szokott lenni (nyelvi napló kitöltése, osztálynapló haladási és osztályozási részének kitöltése, indexek kitöltése, ilyesmi), és ezt én végtelenül nagyon utálom, ezért mindig addig halogatom, amíg csak lehet. Idén viszont úgy döntöttem, nagyszerű lenne úgy tölteni a május 1-jét, hogy semmi tartozásom nincs már a suli felé, ezért ma felkeltem korán, bementem 9 előtt, nekiültem, és mindent megcsináltam. Két és fél óra folyamatos írásba került, a kezem majd letört a végén, de készen van. Minden. Nagyon-nagyon jó érzés.

Nem fejteném ki részletesen, honnan szedtem ezt a bölcsességet, de higgyétek el, igazam van. Epret csak úgy egyetek, hogy előtte félbevágjátok! Én szóltam.

„A szerelem szép, de ebédelni is kell.” (Hunyadi Sándor) Cserna-Szabó András – Fehér Béla: Ede a levesben

Kicsit sokat látok magam körül furcsa barátságokat az utóbbi időben, ezért elgondolkodtam, mitől nem furcsa egy barátság. Szerintem a barátok szomorúak, ha a másiknak rossz, és örülnek, ha a másik örül, és ennek jelét is adják. És nem irigykednek. Az irigykedés annyira fárasztó, jó eséllyel mindkét félnek, akkor már egyszerűbb inkább legyőzni magunkban, és nem hallgatni rá. Ráadásul bántó is. Még ha nem barát irigykedik, akkor is idegesítő, gondoljunk csak arra a nagyon régi ismerősömre, aki valamiért igényli, hogy pár naponta beszélgessünk a semmiről, és aki féltékenységi rohamot kapott, amikor megtudta, hogy Horvátországban voltam nyaralni egy hetet. Teljesen kiakasztott, mert 1. úgy érzem, tanultam és dolgozom annyit, hogy ne számítson luxusnak évente egy hetet a szomszédos ország gyönyörűséges tengerpartján eltölteni (pedig még inkább luxus, mint természetes, és ez igazságtalan), 2. irigykedni én is tudok rá, fel is soroltam, mire (fizetett szabadság, betegszabadság, családi ház,...