LizaGazdija

Anya-lánya szerzőpáros, egy vagon könyvet írtak együtt, és amennyire utánanéztem, úgy tűnik, mindegyik karácsonyos. Annyi biztos, hogy ez volt az első közös munkájuk. Azért döntöttem úgy, hogy elolvasom, mert már volt szerencsém Mary Higgins Clarknak két krimijéhez is (All Around the Town, I'll Be Seeing You), és nagyon szépen kidolgozott, izgalmas, fordulatos történet volt mindkettő. Gondosan lecsaptam erre a kötetre még január legelején, és eltettem, hogy majd novemberben ezzel kezdem a hangulatcsinálást. Ez most megtörtént. Fél 6-kor kezdtem, éjfélre befejeztem, közben intéztem két mosást meg egy kutyasétát is, úgyhogy nettó 3 óra olvasásba került ez a könyv. Azt nem pontosan értem, miért nyomtatták 16-os betűmérettel, és bár a kézenfekvő tipp az, hogy a látássérültek kedvéért, ilyesmire nem találtam utalást sehol. Sebaj, legalább jó érzés volt látni, milyen gyorsan fogynak az oldalak. Az első 100 oldalon nagyon elégedetlen voltam. Nyelvileg kidolgozatlannak éreztem, nagyon zava

tanulja a valószínűség kifejezését segédigékkel. Előttük egy-egy papír, rajta a "Suggestive Shapes" c. játék. Egyikük elmondja, mi lehet az a forma, amiről éppen beszél, a másik meg kitalálja, mire gondolt. A párok szépen belejönnek a játékba, nagy nevetések meg izgatottság mindenhonnan. Egyszer csak egy mély hang válik ki a többi közül: "This might be a krikszkraksz." Kész, ezen röhögőgörcsöt kaptam. Bírom a tanítványaimat.

Szerdán a végére értem, de kellett pihentetni kicsit, hogy összeszedjem a gondolataimat. Meglátjuk, sikerült-e. Ez az első igazán sötét darab a sorozatban, kezdünk távolodni a gondtalan és vicces gyerekkortól, és haladunk a félelmetes felnőttkor felé. Elsősorban persze Voldemort miatt félelmetes a felnőttkor, aki nagyon szeretne a világ ura lenni, és nem is ül tétlenül, hanem tesz a cél eléréséért. Hasonló érzésem volt a könyv elolvasása után, mint annak idején A bukás megnézése után. Egyik "főgonosz" esetében sem a gonoszság az igazán sokkoló, hanem a könyörtelenség és a kiszámíthatatlanság. Én a magam részéről mindennél jobban utálom a bizonytalanságot, és ebben a történetben Voldemort reakcióiban sosem lehet biztos az ember, még a leghűségesebb talpnyalója sem tudhatja, hogy akár egy nyelvbotlást mosolygós dorgálással vagy Avada Kedavrával fog jutalmazni a nagyúr. Ez szerintem még annál is súlyosabb, hogy utálja a muglikat, és ezért ki akarja őket irtani a varázsvilágból,

Egyetlen rész The Big Bang Theoryt sem láttam eddig, pedig állítólag kihagyhatatlan, úgyhogy majd egyszer sor kerül rá, de addig is itt egy zseniális ereklye: