Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus 31, 2011

Beszélgetünk

Tomi: Szerintem Marcit össze lehetne szoktatni egy cicával. Én: Az lehet. A kérdés csak az, hogy engem össze lehetne-e szoktatni egy cicával. (Nem.)

Egyetem

Pár hete kaptam egy emilt, amelyben a tanulmányi felelős értesíti a phd program összes résztvevőjét, hogy XY professzorral az első óránk ezen és ezen a napon ekkor és ekkor lesz, és addigra legyünk olyan aranyosak, és olvassuk el ennek és ennek a társunknak ezt és ezt a tanulmányát, mellé meg egy link, ahol a tanulmány megtalálható. Én azóta se értem az egészet. Az etr-ben még egyetlen óra sincs fent, nem jelentkeztem semmire, és egyáltalán... Nem értem, mégis mi ez az egész. Nem kizárt, hogy lassan írok XY professzornak, hátha valami tévedésről van szó. (Annál is inkább remélem ez utóbbit, mert Wass Albertről szól a tanulmány...)

Pozitív töltet

Nagyon tetszik nekem mindkét gyerek, akihez Livi révén jutottam, fog ez nekem menni. Ráadásul úgy néz ki, lesz szakközepes órám, tehát lesz pénzem is. Most még legyen fordítás (mostantól mindig, átlag 3 hónapos határidővel), és akkor már nem lesz egy szavam sem. Most például jól érzem magam, elégedett kezdek lenni, és pozitívan tekintek a jövőbe. És egyelőre még a nyárvégi depi sem jött elő.

Hosszú nap

volt ez a mai. Reggel elmentem az órámra, ennél a csoportnál ez volt az utolsó. A fél 8-as óra 8-kor kezdődhetett, mert addigra gyűlt össze két hallgató a négyből, úgyhogy nem is néztük végül tovább a filmet, csak beszélgettünk. Azért kár ez, mert magamtól nem fogom végignézni azt a filmet, mert nem érdekel (Tőzsdecápák 2), de a csoporttal megnézhettem volna. Na sebaj, nagyobb gondom sose legyen. És különben is, kaptam tőlük szép gerberát búcsúzóul. Óra után elsántikáltam apu munkahelyére. Bizony, sántikáltam. Az új cipő miatt. Illetve az történt, hogy a szombati barátlakásos túrán kicsit kidörzsölte a lábamat a túracipőm, én meg hétfőn az új cipőben úgy mentem el a reggeli órámra, hogy nem ragasztottam le a sarkam, így mire hazavergődtem, már egy nagy lyuk volt rajta. Azóta csak nagyobb lett. Szóval apu odaadta anyu szoknyáját, amit fel kell hajtani, utána elvonszoltam magam a diszkontba, ahol végre kaptam szűzteát (egy hete keresem, sehol, értsd SEHOL nem kapható a városban, tiszta i...