LizaGazdija

Miután hirtelen megszállt az ihlet, és rájöttem, hogyan is lehetne egyszerűen és gyorsan sorba rakni a nápolyi képeket a Picasában, fél óra alatt megvolt a rendezés és a feliratok hozzáadása is. A számozással vannak gondok, de ez a legkevesebb. Most már meg lehet tekinteni az albumot, hurrá! Éppen egy hónapja jöttünk haza, úgyhogy már ideje is volt. Lassan elkészül a beszámoló is, és akkor leveszem az első két napot a blogról, majd sorban visszatöltöm az összeset.

Angolul már befejeztem, magyarul még nem. Nehezen beszéltem le magam arról, hogy a mai napot ezzel töltsem, mert ma pihenés van, de azért az első 70 oldal már megvolt. Mivel csak egy órát tartott, gondolkodom rajta, hogy az esti filmnézés helyett befejezem a maradék 140 oldalt. De nem is ez a lényeg. Természetesen utánaolvasgattam kicsit a történetnek meg az írónőnek is. Érdekes például, hogy P.L. Travers álnév volt, és a tulajdonosa 1899-től 1996-ig élt - jó hosszú élete volt. Érdekes az is, hogy az 1964-es Disney-féle Mary Poppinst utálta. Annyira haragudott azért, mert Mary Poppins egy bűbáj benne, miközben a könyvben meg tökre nem, és nem véletlenül nem, hogy soha többet nem állt szóba Walt Disneyvel, sőt még Disney halála után sem a céggel. Pedig akartak még további filmeket csinálni a könyveiből, meg akartak egy musicalt is. Utóbbit ő is akarta, és évekig tartott, míg egy Disney-független férfi meggyőzte, hogy a könyvből meg a filmből együtt lehet csak jó musical, mert a film zen

Nem tudom pontosan, mi tetszik ebben a reklámban, de hosszú idő óta az első olyan, amitől nem megyek falnak. Tény viszont, hogy Fantát nem veszek miatta. Attól a hányinger kerülget.

Szombaton otthon voltam anyuéknál, ezúttal Liza nélkül - nem is bánta annyira, mint gondoltam. Ott voltak Katáék, sőt ott volt a nagynéném, Gabi is. Azt mondta az orvosa, annyira szépen javult a héten, hogy hétvégén mindkét nap kijöhet, bár aludnia azért a kórházban kellett. Tényleg jobban van, látszik is rajta. Megint előbújt a kreativitása, festeni meg rajzolni akar, és már majdnem önmaga. Amikor anyuék visszavitték Gabit, Katáékkal náluk maradtunk, és például megmutatták az házukról készült képeket. Szép kis ház ez, csak kicsit messze van. Viszont van kertje, és azt a két gyerek meg a kutya nagyon fogja értékelni, biztos vagyok benne. Amikor aztán anyuék visszajöttek, Katáék elmentek vásárolni, és a fiúk velünk maradtak. Szépen elszórakoztatta őket anyu, és csak apróbb fennforgások történtek: Matyi pl. ülésből elvágódott, ahogy néha még szokott, és akkor sírt egy kicsit, Bencénél meg bebizonyosodott, hogy úton van ugyan a szobatisztaság felé, de nem teljes a siker. Szerintem jól sül

A magyar cím borzasztó gagyi, de a film nagyon tetszett. Szinte mindenki, aki véleményt írt róla, azt mondja, nagyon rossz, pláne, ha elolvasod mellé a könyvet. Nekem megvan az a mázlim, hogy még nem olvastam a könyvet. Meg akartam venni nagy hirtelen a film végén, de előtte megnéztem a bankszámla egyenlegét, és amikor kiderült, hogy ez az összeg már az ehavi összes bevételemmel együtt értendő, elnapoltam a vásárlást. Megvár az a könyv. Egyetlen dolog nem tetszett elsőre: a végére más befejezést vártam. Persze mondhatjuk, hogy Susie-nak már mindegy, mi a történet vége, hiszen ő már úgyis meghalt. Írták sokan, hogy a családjáról nem derül ki semmi, és nem érzékeljük a drámát sem, csak annyi látszik, hogy a csaj jól elvan a mennyországban. Hát… A családról tényleg minimális infót közöl a film, de nem is kell ennél több: átlagos család, ahol a családtagok nagyon szeretik egymást. Az viszont egyszerűen nem igaz, hogy Susie ül egy felhő szélén, és nagy vidáman lógázza a lábát. Tökre

Mindig érdeklődéssel várom, történik-e velem valami péntek 13-án, de még sosem történt semmi. Így volt ez idén is. Miután csütörtökön a 11-re várt tanítvány fél 12-kor felhívott, hogy nem ér ide, csak pénteken 11-re, nagyon sűrűnek ígérkezett a délelőtt. El kellett menni tanítani - a négy diákból csak kettő jelent meg, úgyhogy családias hangulatban telt az óra. Tanítás után be kellett billegni a bazi nehéz szatyrommal a nyelviskola könyvtárába, ugyanis néhány nappal korábban írtak nekem onnan egy emilt (másolatban megkapta a főnököm is, nyilván), hogy én könyvekkel tartozom, és ha nem viszem őket vissza, nem kapok fizetést. Erre visszaírtam, hogy egyetlen helyen sem olvastam, hogy lenne lejárata a kivett könyveknek, csak arról tudtam, hogy a leltárra vissza kell vinni őket. Erre visszaírtak, hogy hát a tanfolyam vége után 1 hónappal le kell adni a könyveket. Kösz. Na mindegy, szóval leadtam őket. Aztán elzarándokoltam a Hősök terén túlra, hogy átvegyem a neoprén övemet ("A fogyiöv