Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december 11, 2011

Napi bölcsesség rovatunkat látják

A karácsonyi ajándékok beszerzését okos ötlet októberben elkezdeni, hiszen így még bőven van idejük eltűnni karácsonyig. (Megőrülök. Nem bírom. Hihetetlen vagyok.)

Kata-nap

Kép
Különféle okokból kifolyólag múlt vasárnap került rá sor. Volt ünnepi ebéd, könnyű, fogyókúrás: csülkös bableves, brassói aprópecsenye apu módra, majd torta. Ebéd után névnapot köszöntöttünk: volt virág, katicás fülbevaló, később csizma és pulcsi. Aztán már nemcsak Kata volt a főszereplő, hanem a gyerekei is, mert nekik megérkezett a Mikulás anyuékhoz, és bizony nem kis örömmel vették ezt tudomásul. Olyanokat kurjongattak… Annyira aranyosak, amikor örülnek :) Amikor Kata elment anyuékkal vásárolni, mi Zolival ketten maradtunk a fiúkkal. Főleg Zoli szórakoztatta őket, mert én csak úgy tudtam megvárni anyuékat, hogy még náluk megírtam az óraterveimet meg összeraktam a karácsonyi ppt-t, úgyhogy én főleg haladtam. Azért csináltam nekik gyurmából egy hóembert, meg amikor a Christmas crackerről kerestem videót a youtube-on, ami nem túl hosszú, de kiderül belőle, mi a lényeg, Matyi iszonyúan megörült, hogy videózunk, és azonnal az ölembe telepedett, mad nemsokára megjelent Bence is. Úgyhogy a

Adventi naptár Tominak

Kép

Szombat és szülinap

Elég kemény hetem volt. Rengeteget tanítottam, félévet zártam, karácsonyi ajándékot barkácsoltam 14 főnek, karácsonyi órát állítottam össze, egy vizsgán bizottsági tag voltam, könyvbemutatóra mentem, szóval volt itt minden. Kedden fél 2-kor, szerdán fél 3-kor feküdtem le, és a napjaim munka része átlagosan 7-től 7-ig tartott, úgyhogy péntekre teljesen használhatatlanná voltam. Jin megint megpróbált bohóckodni, ahogy szokta, de én péntek 5 órakor már a végkimerülés határán álltam, ezért egy "Jin, don't do this, please, I'm sooo tired" kéréssel reagáltam az ökörködésre, mire a gyerek megdöbbent, majd mondta, hogy "O.K.", és megtett minden tőle telhetőt, pedig ő sem volt már a helyzet magaslatán. Ilyen hosszú 50 percet még talán sosem éltem, mint akkor, majd elaludtam. Mikor 7-re végre hazavergődtem, úgy éreztem, meghalok, ha nem alhatok, ezért beállítottam az órámat fél 9-re, hogy Marcit még időben le tudjam vinni, és lefeküdtem. Fél 10-kor ébredtem fel. Annyi