LizaGazdija

Reggelre a kutya megette a maradék spenótot is. Igazán, tényleg tündér. Nekem meg lehet, hogy annál a 10-12 ételnél kéne maradni, amit nagy biztonsággal el tudok készíteni mindenféle katasztrófa nélkül.   Ma elkezdtünk polcot csinálni. Most már óriási a rendetelnség, látszik, hogy dolgoztunk. Ha nagyon nagy a mázlim, akkor holnap ilyenkorra már mind a 30 doboz könyv a könyvespolcon lesz. Kíváncsi leszek.

Ez volt a mai kívánság. Én nem szeretem, valamint sosem próbáltam még. Ennek megfelelően irtó rossz lett. Tomi meg sem kóstolta. Most este arra gondoltam, kivágom az egészet a kukába, de előtte még kipróbáltam, mit szól hozzá a kutya. Csóválta a farkát, jóízűen cuppogott is hozzá, ahogy eszegette. Aztán csak kibújt a szög a zsákból: már csak nyalogatta a spenótot, aztán azt sem. Mondtam neki, rosszul ne legyen, ha nem jó, hagyja a francba, nem bántódom meg. És akkor nem evett többet. De azért milyen gesztus ez? "Na jó, megeszem, hadd örüljön szegény gazdi, ha már főzni nem tud." Tündér :)