Koreai angol
Írtam ma a koreai kisfiú anyukájának, lesz-e óra este. Visszaírt, hogy lesz, menjek 6-ra. Jó. Odamentem 6-ra, be is engedett anyuka, gyerek sehol. Azt mondja anyuka, szánjak már rá egy negyed órát, mert nem érti, mi van az ELMŰ számlájára írva. (Az, hogy rezsicsökkentés okán neki most nagyon jó.) Aztán azt mondja, ma neki fogok órát tartani, nem a gyereknek, majd leül és néz rám mosolyogva. Én arra gondoltam közben, hogy ennyire együgyű tényleg senki sem lehet, hogy azt gondolja, úgy működik az angolóra megtartása, hogy odaül hozzám egy random ember, és akkor angolozunk. Mosolyogtam én is kedvesen, kérdeztem, úgy kb. mit szeretne, mit csináljunk. Öööö... Meséljek el neki mindent Magyarországról! Hm, valami konkrétabb? Hát, az összes budapesti hidat tudni akarja sorban, azt is, mit kell megnézni Budapesten, azt is, mi a történelme Budapestnek (OMG, OMG, OMG!!!), aztán azt is, mit érdemes megnézni az országban, végül azt, Európában hová érdemes elmenni. Megtudtam tőle, hogy Pest tök vesz...