Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október 7, 2010

Hirdetés az oszlopon

"Vidéki család keresek eladó lakást a környéken."

Álmok

Kép
Ma azt álmodtam, hogy álmodom, és felismerem, hogy ezt már álmodtam egyszer. Elcsodálkozom rajta, milyen fura, mert sosem álmodom egy álmomat kétszer, aztán örülök, hogy így legalább tudom, mi fog történni, és szépen végig is álmodom azt a történetet. Már nem emlékszem rá sajnos, mindenesetre érdekesek ezek az álmok az álomban. Mostanában elég sokszor élek át hasonlót. Egyébként nem igaz, hogy sosem fordul elő nálam ugyanaz az álom kétszer. Gyerekkoromban rendszeresen azt álmodtam, hogy anyuékkal megyünk valahová autóval, felmegyünk egy hídra, és a híd egyszer csak véget ár, alatta a folyó, és mi beleesünk. Utáltam ezt az álmot, mégis sokáig minden éjjel előjött. Vannak még olyanok gyerekkoromból, amikre nagyon emlékszem, de nem biztos, hogy ezeket többször álmodtam, lehet, hogy más miatt maradtak meg ennyire. Az egyik az, hogy ebben a lakásban, azon belül az előszobában, a gardróbszekrény tetején kúszik-mászik egy csomó, gusztustalan kígyó, és én nem tudok elmenekülni, ráadásul az egy...

Reklámok, szövegek

Van az a reklám, hogy XY-nak egyszerű a telefonja, a tied legyen okos is. Eddig két verzióját láttam, mindkettőben olyanra photoshopolt emberek vigyorognak, hogy a fejük rémálmomban se jöjjön elő. Azt nem értem ugyan, hogy a reklámnak megint mi köze a reklámozott termékhez, de ez nem az első eset, lassan megszokom. Mindenesetre értékelném, ha nem ezek a Frankenstein-szerű lények vigyorognának a képembe minden internetes oldalon, amit csak megnyitok. Azt mondja egy hír, hogy dedikál a latin díva, Papadimitriu Athina. A görög mióta latin nép? Komolyan kérdezem.

Ilyen az élet

Már szépen elterveztem, hogy kedden a késő esti, csütörtökön a fél ötös jazzre fogok beállni, amikor is jött az emil, hogy csütörtök fél ötös jazz határozatlan ideig nem lesz. Mondjuk kicsit meglepődtem volna, ha simán úgy alakul a dolog, ahogy terveztem :) Lehet, hogy kapok egy új csoportot. Ehhez egy már meglévőt kicsit át kell szervezni, biztos marha lelkesek lesznek, nem csípik a változást. Az új csoporthoz annyit fogok utazni, mint eddig még soha senkihez. Konkrétan a Normafánál vannak. Már csak azt nem tudom, télen fél hattól érdemes-e még popsitepsizni arrafelé, vagy az tuti nyaktörés. Ha esetleg nem tuti nyaktörés, lehetne olyat csinálni, hogy elmegyek órára, Tomi értem jön, hozza a popsitepsizős ruhámat, és csúszunk néhányat, mielőtt hazaindulnánk. Na, az szuper lenne :) Liza díjazta a mai betegszabadságos napomat: én aludtam az ágyban, ő meg a kosarában, közvetlenül az ágy mellett, nagy volt az összhang. 15:07-kor nézett fel hozzám először, de akkor még nem értettem, mit akar...