LizaGazdija

Idén van eddigi életem legrövidebb karácsonya. Mindig úgy volt, amióta az eszemet tudom, hogy 24-én szűk családi ünneplés, majd az egyik nap nagycsaládi karácsony, a másikon meg irány Hortobágy, ahol egészen 30-ig szoktunk lenni. Nem mondom, hogy ennek mindig örültem, az érettségi évében például emiatt nem jutottam el a karácsonyi szünetben megtartott plusz egy keringőpróbára, és az akkor zavart, igaz, semmi bajom nem lett tőle. Amióta nagycsaládi karácsony nincs, 25-én Katáék szoktak jönni, 26-án Nagyiék (vagy mi megyünk hozzájuk), aztán egy-két napot Hortobágyon töltünk. De idén Nagyi és Mama sem karácsonyozik már velünk, és mivel anyu húga, Gabi azt szerette volna, ha anyuéknál karácsonyozunk velük, 25-én gyűltünk össze tízen: anyuék, Gabi és Dani, Katáék meg mi. Először furcsa volt, mert Gabiék meg Katáék sosem találkoznak karácsonykor, miután nem rokonok, de ez csak kis ideig tartott, mert nagyon jó volt a hangulat. The more the merrier. Reggel becsomagoltuk a Mikulás-gyár nag

Hát, nem megy ez nekünk. Mármint az, hogy időben, tehát mondjuk 6 körül vacsorázzunk, és 7 körül megérkezzen a Jézuska. Igaz, idén már egészen jók voltunk. Még délelőtt odatette Tomi a levest, begöngyölgettük a töltött káposztát, és amikor átmentünk az anyukájához, már csak az volt hátra, hogy a kaja alá gyújtsunk, onnantól meg kb. másfél órára saccoltuk a vacsoráig hátra lévő időt. Délelőtt én vittem sétálni a kutyát, hogy Tomi addig nekiláthasson a főzésnek. Már a partra vezető úton volt némi kalandunk, a kutya majdnem rendőrautó alá futott miattam, meg is döbbent rendesen, csészealjnyira tágult szemmel bámult rám, és az egész lénye azt kérdezte, ezt miért csináltam. De nem volt direkt, és miután megbeszéltük a dolgot, ő is túllépett rajta. Marci nagyon szereti a havat, ez idén kiderült. Akkorákat ugrált benne, mint egy bakkecske. Meg futkározott magának. Ebbe annyira belejött, hogy a parton, a hosszú, nyílegyenes szakaszon nekilódult. De úgy igazán tisztességesen. Amikor én a sétá