LizaGazdija

Amúgy nem írok több bejegyzést, mert arra jöttem rá, hogy hiába teszem, most már az sem segít. Úgyhogy most üzemszünet következik, és innentől kezdve az idén eddig elolvasott könyvekről készült bejegyzéseket osztom meg itt. Boldogság! Vidámság! Könnyedség! Irodalomtörténet kicsit másként. Ókori görög és római irodalom 400 oldalon. (Görög irodalom 320, római irodalom 80 oldalon – szegény rómaiak!) Kicsit a Rettentő töri című sorozatot idézte fel bennem, amit nagyon szerettem, de az a lényeges különbség mutatkozik a kettő között, hogy a Rettentő töri főleg hülyéskedés, ez meg főleg nem az. (És hülyéskedés alatt nem azt kell érteni, hogy nem lehet belőle tanulni, hanem azt, hogy mindenből viccet csinál.) Az a jó benne, hogy friss, fiatalos, eléri a kitűzött célt, vagyis az „unalmas” irodalomról beszél kicsit sem unalmasan. Annyira nem unalmasan, hogy listát írtam azon művekről, amelyeket a gimnáziumban inkább ugrottam, mert unalmasnak tűntek, és elég volt belőlük az, amit irodalomból

még semmi. Nem tudom, mit csináljak, mitől lenne jobb. Írtam egy önéletrajzot, ahol elhallgatom a diplomámat meg angoltanári mivoltomat, viszont kiderül a fél év raktárosi gyakorlatom, és megpályáztam egy raktárosi állást. Ez valami tragédia, de tényleg. Nincs kedvem kimozdulni, nem bírom Bécset látni se, hányingerem van tőle. A szobámban üldögélek egész nap, és semminek sem látom semmi értelmét. Egy 4-5 órás korrektúrázási munkát akár 12-15 órára is el tudok húzni, annyira erőtlennek és szomorúnak érzem magam. Tök értelmetlenül telnek el a napok, semmi sem történik, semmi biztató, nincs semmi reményem semmire. A szomszéd szobában hasonló depi van, úgyhogy nem is igazán keressük egymás társaságát a lakótársammal. Ha az egyikünk járkál, a másik inkább nem, így legalább nem találkozunk, aztán nem kell nézni egymás arcán ugyanazt az elkeseredettséget. Ennek az a hátránya, hogy így kibaszottul tök egyedül töltök minden egyes napot. De hát egyikünk sem tud mondani a másiknak semmi biztató