LizaGazdija

Még januárban, vagy talán február elején volt hír az Indexen, hogy kígyózó sorok állnak a Nemzeti Színház előtt, és a honlap is leállt, annyira viszik a jegyeket a márciusi darabokra, és már az első nap majdnem megtelt a nézőtér a népszerűbb darabokra, és hogy ennek az az oka, hogy mindenki szeretné még utoljára látni Alföldi rendezéseit és játékát, mielőtt váltja őt az új igazgató. Gondoltam, jó ötlet, miért ne nézném meg én is. Az általam választott rendezés a Szent Johanna, az alakítás pedig a Három nővér. Mindkét drámát megvettem könyv alakban is, mondván, nem árt, ha felkészülten érkezem az előadásokra. Mivel a Szent Johanna volt előbb műsoron (10-én, vasárnap), ezért azt olvastam el előbb. Shaw-t a Pygmalion, asszonynevén a My Fair Lady óta ismerem. Akkor nagyon megtetszett a stílusa, a humora, még a gőgje is, amivel mindent kezel. Részben ezért örültem meg, amikor láttam, hogy a Nemzetiben játszanak tőle egy drámát. De volt ennek az örömnek más oka is. Van a történelemne...

Na, ez elég rossz volt. Otthon laktam, éjszaka volt, és néztem az ablakon át a csillagokat. Felfigyeltem egy éppen felszálló repülőre, mert érdekes volt, ahogy villognak rajta a fények: maga a gép nem látszott a sötétben, de szépen kirajzolódott a körvonala a villogás miatt. Furcsa volt, milyen közel száll el a ház fölött, ennél jóval magasabban szoktak. Aztán egyszer csak egy óriási robaj kíséretében kilövellt belőle egy tűzgolyó a föld irányába, nekem meg megjelent a lelki szemeim előtt, amint kigyullad és a házunkra zuhan a gép. Pár pillanattal később a gép tényleg elkezdett zuhanni, és mielőtt földet ért volna, lángba borult az egész, majd felrobbant. Én erre teljesen felzaklatódva felkeltettem anyuékat (jó kérdés, hogy minek), és kirohantunk az utcára, és közben kérdezgettem őket, hívjam-e fel a rendőrséget, hogy mondjam, hogy volt az a tűzgolyó, mert biztos, hogy amiatt zuhantak le, majd azon pityeregtem, hogy biztos nem élte ezt túl senki, és milyen rossz lesz a családjuknak, ...