LizaGazdija

Tata ma lenne 78 éves. Milyen jó lenne, ha még lehetne... De sajnos már tíz éve nem ünnepelheti a születésnapját. Mindenesetre lefekvéskor gyújtok neki egy gyertyát.   Mivel tegnap december első napja volt, lecseréltem a bejárati ajtón lógó őszi díszt télire, és feltettem a kutyára a karácsonyi kendőt. Már csak karácsonyi képeket kellene alkotni az ablakokra műhóval. Aztán már csak karácsonykor díszítek.   Amúgy rossz a kedvem. James óráján két olyan csoporttárs is van, akik miatt külön öröm, hogy már csak egy alkalom van hátra, mert lassan becsavarodom tőlük. Ezen kívül a fordításon megint kiderült, hogy ki tehet egy személyben a világ minden nyomoráról, és én nem bírom elviselni azt a stílust, ahogyan ezt a tanárnő előadja. Ráadásul olyan baromságokat hoz fel érvként, hogy nem is akarom elhinni, hogy tényleg ennyire szűk látókörű. És ha ez még nem lenne elég, a kutyám is nagyon furán viselkedik. Nem tudom, mi a baja, de remélem, nem valami nagyon rossz dolog közeleg...   Hó helyett a

Uzonyiból még fél oldal. Frankból még öt. Huttererből még négy, de hozzá sem kezdtem. Szavak Jameshez kiszótárazva. Az utolsó szálig. Nem is állok olyan rosszul.   Benczesből ma megint nagyon elég lett, úgy érzem. És még fél év ugyanebből a csodából.   A ma esti Showder Klubban megint ott volt a nézőtéren ugyanaz a hisztérikus röhögésű nő, aki a múlt héten. Vagy két adást vesznek fel egymás után, vagy ez a nő odaszokott, de attól én szomorú lennék. Bár meg kell hagyni, ma kevésbé zavart aa viháncolása, mint legutóbb.   A tolmácsolás ma elmaradt. Lusta egy bagázs vagyunk. Nekem kedvem lett volna maradni és gyakorolni, csak erőm nem volt hozzá, hogy szóljak erről. Nem ártott azért az az egy óra, amit itthon töltöttem üveges szemekkel magam elé meredve félkómában, kicsit éberebb lettem tőle.   Reggel már nem a Budaörsi útra megyek, hanem a Podmaniczky utcába. Tisztára izgulok, mi lesz. Reméljük, menni fog.