LizaGazdija

Mindig elszomorít, amikor látom, hogy milyen borzalmas filmeket kínálnak szilveszterre a tévéadók, pedig még soha egyetlen szilvesztert sem töltöttem a tévé előtt. Na jó, egyet igen, de nem önszántamból, és azt az éjszakát gyakorlatilag végigbőgtem, olyan rosszul éreztem magam, és annyira bántott, hogy lemaradok a szokásos otthoni szilveszterről. Idén is otthon szilveszterezünk, és idén először Katáék is jönnek a gyerekekkel. Kíváncsi leszek, Bence hogy érzi majd magát :) Most még megírok egy lapot, megszárítom a hajamat, felöltözöm, teszek valami sminkfélét az arcomra, aztán elindulunk. Mindenkinek boldog új évet kívánok!

Az etr nem enged belépni a felhasználói nevemmel és a jelszavammal. Lenne olyan kedves valaki, aki szintén az ELTE-n senyved, hogy a személykereséshez beírja a nevemet, és megírja nekem, hogy szögletes zárójelben vannak-e már a szakjaim? Mondjuk meglepne, mert tegnap még láttam az egyik fórumon írogatni olyat, akinek már szögletes zárójelben voltak a szakjai, plusz még nincs is fent minden jegyem, ezen kívül az etr-ből tudom meg, melyik államvizsgára mikor kell mennem, tehát nem zárhatnak ki az abszolutórium miatt, valamint csak nem gondolják már azt, hogy ha az abszolutóriumom megvan, akkor már többet nem lehet kérdésem. Bár ez az ELTE. Mindenesetre le vagyok döbbenve, szóhoz sem jutok. Segítség!!! Update: Visszaengedett, aztán most megint nem enged. De legalább nem raktak ki végleg, csak megint bénázik valamit a rendszer. Blanka, megint köszönöm a segítséget :)

Tomi szerzett nekem olyan programot, amivel ki tudtam vágni azt a bizonyos jelenetet. Az első kb. 43 másodperc kontextus gyanánt maradt benne, utána indul a lényeg.

Megnéztem a második részét is, amelyben a karácsony természetesen megmenekül. Terry Pratchettből mondjuk azt is kinéztem volna, hogy nem menekül meg a karácsony, és elpusztul a Korongvilág, de ez így azért vidámabb. Kedvenc jelenetem is van, nyilván, de sajnos a youtube-on nem találom :( Megpróbálom kiszedni a filmből, és akkor felrakom. Mindenkinek ajánlom megnézésre a filmet, vicces :)

minden Tamás és Tamara nevű olvasómnak :) Akkor is, ha csak egy van belőle.

Ezennel kihirdetem az új programot. A tételsor első feléből fogok tételt húzni az amerikanisztikás államvizsgán január 6-án. Egészen konkrétan az 1., 2., 3., 4., 5., 6. vagy 7. tételt fogom kihúzni. Az összes többi valami katasztrofális, agyzsibbasztó hülyeség. Már elnézést. A legagyzsibbasztóbb az a tétel, amelyben azon elmélkedünk, mit hogyan érthetett vajon Isten, és az emberek hogyan értelmezték félre, és miért nem értették jól, amit Isten akart, bezzeg az amerikaiak hogy rájöttek, mit hogyan értett. Ettől azért vagyok készen, mert én sajnos nem hiszek Istenben, ezért enyhén szólva is komikusnak tartom, hogy nyolc oldalon keresztül egy szerintem nem is létező figura gondolatait elemezgessük. Ha úgy tennénk ezt, hogy közben kijelentjük, ő egy nem létező figura, jobb lenne a helyzet. Amúgy pont emiatt nem bírtam tavaly ilyenkor elolvasni a filozófia vizsgámra a szövegeket, mert egyszerűen dühbe gurultam attól, hogy 30 oldalon át taglaljuk, hogyan teremtette Isten a világot, ha a tere

12 órát aludtam, és továbbra is hulla vagyok. Ennek csak az az oka, hogy egész éjjel a suliban voltam és tanítottam. A változatosság kedvéért most már németet is. Miért ne? Érdekes módon ott volt az összes jedlikes tanárom, nagyon érdekes. Bónuszként többször eltévedtem a suliban, pedig már rég órán kellett volna lennem. És valamiért eddig még csak a kilencedikesekkel álmodtam. Hmm. Az álom egy pontján a volt töritanárom meg akart ölni, vagy ilyesmi, mindenesetre nekiesett a karomnak egy csiszológéppel, én meg visítottam, hogy hagyjon már békén. Mikor elengedett, akkor sírva ordítottam, hogy én innen legkésőbb nyáron elmegyek, mire ő mondta, hogy nem fogok tudni, itt ragadok. Amire én: "Hát akkor figyelj! És tanulj!" :D:D:D Erről eszembe jutott az az álmom, amikor szintén Csapody bejött a termünkbe a Jedlikben, és a tipikus Csapody-vigyorral leült az asztalhoz, és így szólt: "Néma csönd és hullaszag." Eddig semmi fura nem volt, hiszen ezt tényleg minden töri elején

Most olvastam valaki blogján, hogy az idei legrosszabb kajálása ma volt, amikor negyedszer evett a töltött káposztából. Ezen elgondolkodtam. Nálunk évente egyszer készül töltött káposzta, karácsonykor. Dec. 24-től jan. 1-ig minden nap eszünk belőle. Én minden évben alig várom ezt az időszakot. Lehet enni töltött káposztát otthon, Hortobágyon és most már itthon is. Épp csak annyi a baj, hogy ma elfogyott a tejföl. Szerencsére vannak még boltok, így ezt a hiányt holnap pótolhatom, hogy az ebédhez megint legyen tejföl. Azt is minden évben nagyon várom, hogy egy-két hétig halászlét lehessen enni, mert valamiért azt is csak karácsonykor eszünk. És eddig még egyetlen évben sem alakult a kívánságom szerint a dolognak ez a része. A halászlé 2-3 nap alatt megromlik. Ha hűtőben tároljuk, ha nem. Pedig mennyire szeretem :O Na sebaj, legalább a töltött káposzta még mindig finom, és kitart újévig :)

Most jöttem rá, hogy Terry Pratchett néhány könyvéből bizony film is készült. Most nagyon meg vagyok döbbenve, hogy ezt eddig miért nem tudtam. Na sebaj, ma (vagy holnap, vagy amikor időm lesz :S) megnézem a Hogfathert, aztán szépen sorban a többit is. Mik vannak...

Megnéztem az első részét. Merthogy nem ám egy film ez, hanem kétszer másfél órás. Holnap majd megnézem a második felét. Ezt a történetet még pont nem olvastam egyébként, de gyanítom, hogy elég hűen követi a film a könyvet, különben összecsaphatták volna másfél órában is. Annyit állapítottam meg, hogy Terry Pratchett könyvben sokkal viccesebb, mint filmen, de azért a film se kutya. Csak egy párbeszédet idéznék :) Albert, az inas kezet fog a halállal, aki egy csontváz. "You are all fingers and thumb, Master." "Really? I'm sorry." Tipikus angol szóvicc :) Van még egy pár ilyen a sztoriban. Kíváncsi leszek a második részre.

Az indulást megint elszúrtuk, ahogy szoktuk. Ez úgy történik, hogy felkelünk nagyjából időben, tesszük a dolgunkat, és egyszer csak megállapítjuk, hogy most kéne indulni. És akkor vagyunk köntösben valami tevékenység közepén. Tegnap ez a tevékenység az ajándékok becsomagolása volt, aminek nem kellett volna negyed óránál több ideig tartani, mégis elvoltam vele másfél órát, és nem értem, miért, mert közben folyamatosan csináltam. Na jó, azt a tíz percet leszámítva, amikor az eredeti tervvel ellentétben mégis elolvastam a könyvet, amit Ákoskának hozott hozzánk a Jézuska: Janikovszky Évától a Cvikkedlit. Tényleg tíz perc volt, és nagyon aranyos a történet. Remélem, lesz kitartása hozzá a gyereknek. (Most elsős, tehát most tanul olvasni.) Elmentünk Magdiért laza fél óra késéssel, aztán átértünk Tomi anyukájához - szintén laza fél óra késéssel. Megebédeltünk, aztán karácsonyoztunk. Liza kapott egy kabátot, és csak egészen kicsit morgott, amikor feladtam rá. Viszont nem is próbálta leszedni m

Az egyik csoporttal megnéztem a BBC-s változatot a suliban, ma meg Tomival láttuk a Hallmark verzióját. Nekem továbbra is tetszik, és szeretném még a Jim Carrey-féle mesét is. Egyet nem értek csak. Attól, hogy egy gyereknek béna fél lába, miért kell meghalnia? Akkor is, ha 1800-at írunk. Amúgy nincs meg Liza sálja, félek, hogy anyuéknál van. Azt hiszem, holnap lemegyek a méteráruban, és veszek neki másikat. Ezen kívül még egy enyhe depi is megevett, mert nem elég, hogy vége a karácsonynak, nem találkozom a fél családommal, mindjárt államvizsga, valamint menni kell majd a suliba tanítani, még Tomi is megy dolgozni holnap, amikor eredetileg arról volt szó, hogy nem kell mennie a két ünnep között. Hú, de rossz évzárás ez :(

Nem találom azt a valamit, amit anyunak szerettem volna megcsinálni az 50. születésnapjára :(  Ráadásul most nagyon szomorú vagyok, mert elmúlt a karácsony, pedig még el sem kezdődött :(

Most viszont egy idézet az ELTE-BTK TVSZ-éből, amely a Tanulmányi és Vizsgaszabályzatot jelenti: "A bírálatot a hallgató a vizsgaidőszak kezdete előtt legkésőbb egy héttel veheti át az illetékes tanszéken." Sajnos nem tudom, hol olvastam, hogy idén dec. 14. volt a határidő a BTK-n, pedig jó lenne előkeresni, hogy szükség esetén tudjak mire hivatkozni reklamációkor. Hulla fáradt vagyok, mint minden karácsonykor, ezért most sokkal jobban idegesít, hogy az utolsó pillanatban szeretnék közölni a jegyemet, mint egyébként. Ha ezt nézzük, nagyon várom már, hogy január vége legyen. Igazán nagyon. (Más szempontból egyáltalán nem várom, mert olyan gyorsan rohannak a napok így is, hogy egészen sokkoló.)

hogy idén elfelejtettem feladni a kutyára a karácsonyi sálat, amit öt-hat éve minden december elején feladok rá, és még csak nem is találtam meg a sálat, amikor ma eszembe jutott, és megpróbáltam megkeresni. Ettől most nem érzem jól magam. Holnap elő kell kerülnie, punktum. Hiszen a karácsonynak tizenkét napja van . Ez még csak a második volt.

 

Pedig feltúrtam a netet és anyu Praktika Magazinjainak egy részét is. Segítség!

Reggel 9 előtt keltünk, miután én fél 4-kor feküdtem le - végül megcsináltam az ajándékot. Reggel 9-től délután fél 1-ig volt időnk készülődni, de ez az idő kevésnek bizonyult. Apu mézeskalács házikójának nagy része a kukában fejezte be a napot. Deformálódtak a lapok sütés közben, így aztán nem lehetett összeilleszteni őket. Konkrétan elgörbültek a ház oldalai. A cukorszirup jól megégette a hüvelykujjamat, amit én két perc sikítással nyugtáztam, pedig alapvetően jól bírom a fájdalmat. Ez viszont 100 foknál forróbb volt Tomi szerint, és nekem sikerült belenyúlni, miért ne. Igazából ekkor tört elő belőlem a hiszti. A végén a ház hátsó falát összekentem ragasztóval, hátha az majd segít. Nem segített. Végül átcsoportosítottam anyu és apu ajándékát, hogy azért mindketten kapjanak valamit a könyvük mellé. Viccnek becsomagoltam az épen maradt, szépen megdíszített háztetőt és elülső falat. Nem sikerült egyre hazaérni, csak negyed kettőre, mivel a szerencsétlenkedésen kívül is ezer dolgunk m

Ez az egyik kedvenc képem rólunk. Anyu pulcsija amúgy ma is megvan, egy-két éve még rendszeresen hordtam is. Most már inkább csak ereklyeként őrzöm. Gyönyörű anyukám van, az a helyzet :)

  Ez a második születésnapomon készült. Egyik érdekessége, hogy mindkét anyai nagypapám rajta van. De jóóó! :)

View Full Album

Megint elcsúsztunk mindennel a tervhez képest, mint tavaly. Idén sokkal kevesebb takarítanivaló maradt 24-ére, mint tavaly, mégis sokkal tovább tartott, mert nem nagyon volt hozzá kedvem. Végül azért csak lett rend, tisztaság, sok falra felrakott kép (többek között Tata képe is), feldíszített karácsonyfa (díszítés közben bőgés az ezerszer látott Huncutkán, majd tévé kikapcs), becsomagolt ajándék, ünnepi asztal, ünnepi vacsora, mosott haj. Este 9-kor láttunk hozzá a vacsorához, ami halászléből és töltött káposztából állt. Mindkettő nagyon finom volt. A vicc az, hogy anyu már fél 8-kor telefonált, hogy náluk már járt a Jézuska. Hát igen, kicsit tényleg elcsúsztunk :) Gyertyafénynél vacsoráztunk, most nagyon finom forralt bor illat van a kedvenc gyertyámtól, amit tavaly karácsonyra vettünk, de még most is tart. Egész nap karácsonyi dalokat hallgattam, Tomi a végén morgott is egy kicsit, hogy a vacsorához miért nem akarok mást engedni. Végül magyar nyelvű karácsonyi dalokat hallgattunk, mi

Ezt állítja magáról az Astoria Hotel étterme. Ezen kívül is aktuális ez a cím. Van ugye a tradíció, miszerint a karácsonyt családi körben halászlével, töltött káposztával, beiglivel ünnepeljük, karácsonyfát díszítünk, lakást csinosítunk, ajándékot csomagolunk, örülünk. Ehhez képest mostanában trendi a karácsonyt szidni, és elsírni országnak-világnak, hogy mennyire utáljuk, milyen gagyi már, ki találta ezt ki, és az igazán okos embert ez az egész hidegen hagyja, csak a buták ünneplik meg ezt a nyomi kis karácsonyt. Nem értem, ezt miért kell, de annyi biztos, hogy én igenis szeretem a karácsonyt. Például engem nem frusztrál, hogy ajándékot KELL venni a szeretteimnek, hanem élvezem, hogy lehet ötletelni és megvalósítani, aztán alig várom, hogy ajándékozzunk, hogy lássam, örülnek-e. Anyuval 23-án szoktuk befejezni a nagytakarítást. Általában estére végzünk, 8-10 körül. Akkor kimegyünk a ragyogóan tiszta konyhába, és sütünk. Főként pogácsát, bár az utóbbi néhány évben muffint is csináltunk.

pofátlanság, hogy a karácsony előtti napon elolvad az összes hó. Hihetetlen. Inkább nem is hiszem el.

- Jó napot kívánok! Azt szeretném megkérdezni, merre találom a kézműves könyveket. Kis szünet, a srác pötyög a gépen. - Nincsenek nálunk kézműves könyvek. Döbbent csönd. - Egy olyat találtam csak, hogy Faművesek kézikönyve. De kézműves könyvünk nincs. De ez a faműves a másodikon van, ha érdekli.

Tőlük rendeltem az egyik ajándékot, mert másként beszerezhetetlen. Tegnap el is mentem a boltjukba, ami ott van az egyetem melletti kapualjban, és nagy vidáman közöltem, ki vagyok, mit szeretnék. A pasi feltúrta nekem a boltot, a könyv nem volt sehol. Megnézte a gépen, kérdezte, ezt a kiadást keresem-e. Mondtam, igen. Még egyszer feltúrta a boltot, még mindig semmi. Még egyszer megnézte a gépet, majd így szólt. "Tudom már, mi a gond. Nem ide kérte a könyvet, hanem a Ráday utcai boltunkba." Hát így álltam összeszedettséggel karácsony előtt két nappal :)

a sztárboltban elpanaszolja, mennyire beteg, beleköhög a tenyerébe, aztán megfogja a kólát, amit vettem. Annyira jó.

Aztán mégis a lakásban felejtettem.

Takarítani kéne. Igazából nagyon sokat nem, mert a nagytakarítás megvolt november végén. Portörlés, porszívózás, felmosás. Ennyit kéne tenni. De nem vagyok képes elkezdeni, helyette itt agonizálok. Nagyon-nagyon fáj a fogam. Általában felváltva fáj nagyon napokig a balos meg a jobbos a bölcsességfogam. Most a balos van soron. Nem vészes, csak a bal szemem és fülem is lüktet, annyira fáj. Már átszakította az ínyemet, de még nem jött ki teljesen. Aúúúú :( Liza újabban nem szeret sétálni. Csípi a talpát a só. Szegénykém :( Amikor hétfőn este kivittük Blankát az Etelére, hazafelé a kocsitól az ajtóig ölben kellett hozni Lizát, ugyanis kiszállt a kocsiból, szétcsúszott a négy lába négyfelé, és nem volt hajlandó felállni. Jó lenne valami más megoldás az utak csúszásmentesítésére. Vasárnap megünnepeltük a névnapomat. Kaptam szépséges virágokat, csokit, valamint egy nyomtatót :) Ez utóbbi tud szkennelni, fénymásolni, nyomtatni, és mindezt színesben is bármikor előadja. Hurrá! :) Haza is küldte

meghalt. Nyugodjon békében!

a mézeskalács. Egész hétvégén egy szót sem tanultam. Nem lustaságból: nem volt öt percem, amikor ne kellett volna mást csinálni. Durva lesz ez a következő három hét...

Nem tudom, hogy az egész napos nem ivás jön ki rajtam, noha már ittam este többször is, vagy attól a sok sótól vagyok rosszul, amit letüdőztem a Nyugatinál, amikor egy nő szórta a járdát, és fújt a szél. Mindenesetre ez most nagyon rossz :(

Reggel 7 előtt kicsivel keltem, 3/4 9-kor már a 23-as buszra szálltam fel az SZTK-nál, és indultam hazafelé. Aztán a munkaegészségügyön ültem vagy fél órát, így végül csak fél 11-re értem haza. Délre ideért anyu, és elmentünk vásárolni. Alexandra könyvesbolt (kettő is), Westend, Jókai téri vásár, és a Vörösmarty térre végül nem jutottunk el. Azért mindenkinek sikerült ajándékot találni. Olyannyira, hogy én idénre be is fejeztem az ajándékok utáni szaladgálást. Na jó, azért még van pár dolog, amit át kell venni. A bookline húzzon bele, mert holnap dec. 20., és ők legkésőbb holnapra ígérték a szállítást, tehát holnap jöjjön emil, hogy hétfőtől mehetek a cuccaimért. A só-liszt gyurmából szaggatott díszek éppen most sülnek :) Remélem, szépek lesznek. Majd töltök fel róluk képeket, ha nem sikerülnek nagyon bénán :P Este fél 9-kor jöttem rá, hogy mi ez a fura érzés már délután óta: szomjas vagyok. Akkor ittam először a mai napon. És 7 körül keltem. Nem szoktam ilyet csinálni, és nem is fogok

a gyönyörű havat, de sajnos ehhez túl sötét van. Reggel lefényképezem. Remélem, a kedvemért akkor is esni fog még a hó :) A hideg nagyon harapós, reggel az SZTK-ba menet volt egy olyan érzésem, hogy el fogok ájulni a fájdalomtól, annyira elfagyott a lábfejem a csizmában. Aztán kiolvadtam :) És kiderült, hogy alkalmas vagyok egészségügyileg tanárnak. Se egy folt a tüdőmön, se egy fertőző betegség, csak egy "nagyon ronda ekcéma" a kézfejemen. "Ez nekünk nem baj. Mármint legalább nem fertőz", mondta az orvos :) Hurrá!

az M5-ösön láttunk egy bácsit, aki most is, nyakig érő hóban Fedél nélkült próbált osztogatni. Reggelre megfagy :( Miért nem megy inkább szállóra vagy melegedőbe? :(

Tíz darabos. A következő színeket tartalmazza: titánfehér, citromsárga, cinóber piros, alizarin, kobalt imitáció, ultramarin (jó má', hogy nem "szabmarin" :D), világos zöld, sötét zöld, égetett sienna, czontfekete.

Ennyi hó Pesten talán az elmúlt négy évben összesen nem esett. Gyönyörű!

Szerdán abszolváltam, és Kincsi Kati meg Edina is nagyon megdicsért, hogy milyen ügyes vagyok, amiért teljes egy félévvel előbb elvégzem az egyetemet, mint amennyi időm lenne rá. Persze sosem abszolváltam volna, legalábbis nem idén, ha Blanka nem segít nekem nagyon-nagyon sokat azzal, hogy beíratja helyettem az utolsó két jegyemet. Köszönöm :)

Zaklatott vagyok, mert többször felvetették, hogy a két ünnep között be kell majd mennem a suliba ügyelni, miközben én nem akarok bemenni, mert egyrészt nem is leszek itthon, másrészt tanulnom kell, mert január 6-án vizsga. Először arról is volt szó, hogy nem kaphatok szabadnapot az államvizsga előtti napra, sőt nem is jöhetek el előbb, de aztán kiötlöttük, hogyan legyen ez, és mégsem megyek a vizsga előtt. Egyszerűen kell nekem az a nap, hogy ráhangolódjak, még utoljára átolvassam kétszer a tételeket, felmondjam őket magamnak, na meg azért is kell, hogy ha már a vizsga napján pont olyan korán kelek majd, mintha suliba mennék, előtte lévő nap tudjak 8-ig, esetleg 9-ig aludni, hogy ne legyek zombi egész nap, se másnap. Hú, ez nagyon kemény lesz... A gyerekek talán kezdenek hozzám szokni, ma már sokkal kevesebb konfliktusom volt, mint eddig. Igyekszem jól csinálni, amit csinálok, igyekszem sokat játszani velük (= warmer), és igyekszem jóban lenni velük. Meglátjuk, hogyan alakul. Tegnap e

Ma leesett az első igazi hó. Szeretném, ha fehér karácsony lenne idén. Olyan régen volt már!

Ötöst kaptam az amerikanisztikás szakdogámra FÉ-tól. Január 6-án reggel 9-kor amerikanisztikás államvizsga. Szeretnék január 5-re szabadságot kapni. Remélem, sikerül. A németes szakdogáról semmi hír. Végül is csak tegnap volt az értékelés leadásának határideje, no problem. Tételeket kéne tanulni. Nagyon. 17 tétel van, a hetediknél tartok, és ez még csak az olvasás. Nem tudom, mi lesz. Idén először nem hozott a Mikulás adventi naptárat. Ez egy kicsit bánt. Mondjuk csak kicsit, megértem a Mikulást. Blanka most már annyit segített nekem két nap alatt, hogy nem tudom, hogyan viszonzom majd. A hobbiboltban kellemetlen helyzetbe kerültem, mert egy kicsit elnéztem egy árcédulát. Ilyen se fordult még elő velem.

megtudhatja, hogy "sajnos folyamatosan nő a feldolgozott halottak száma".

ennek valamelyik ünnepre a közeljövőben.

Négyig voltam ébren, mert a maradék karácsonyi ajándékokon törtem a fejem. 3/4 9-kor ébredtünk Tomival. Átmentünk ebédelni az anyukájához fél 1-re. Húslevest ettünk, aztán csirkemellet és -combot sült krumplival meg savanyúsággal, végül túrótortát (persze sk). Nagyon jól éreztem magam, jó volt ünnepelni egy kicsit. Kaptam rózsát, egy nagyon szép cserepes virágot, aminek mindannyian elfelejtettük a nevét, de majd kinyomozzuk, és teszek fel róla képet is (nem most), aztán meg kaptam egy doboz Mozart kuglit és tallért :), valamint egy hajszárítót!!! Nagyon professzionális, ki tudja egyenesíteni a hajamat, valamint nagy teljesítményű, ezért pillanatok alatt megszárad a hajam tőle. Végre megint akkor mosok hajat, amikor csak akarok, és nem kell mindenféle takarókba bugyolálni a fejemet éjszakára, hogy ne fagyjon le :) Egyébként az egész Donald kacsás, Plútó kutyás, Miki és Minnie egeres csomagolópapírban volt - annyira jó :) Este megnéztem az 50 első randi filmet kb. ötödszörre, és még mind

Legnagyobb részüket beszereztem. Van még, amit be kell, és kell még sütni is. De lassan már lehet csomagolni :)

2009 első hava. Ez jó ajándék :)

Az Elvált nők klubja c. film eredeti címe: The First Wives Club. Mindjárt értelmet nyert a Libri egyik könyvének címe, amikor erre rájöttem. A könyv címe: Második feleségek klubja. :)

Ilyet kéne szerezni. Sajnos pénteken nem sikerült a tangyak jegyének beírása, kedden van az utolsó esélyem rá, hogy sikerüljön. James nem írja be a konzultáció jegyét, mert holnap elutazik Afrikába, csak erről elfelejtett szólni. (Eddig minden évben szólt, idén elfelejtette. Előfordul, csak most nagyon nem jött jól.) Írtam a tanszékvezetőnek, hogy beírná-e, és hogy sajnos minden nap fél 2-ig dolgozom, nem tudok előbb eljönni. Erre visszaírt, hogy menjek be hozzá hétfőn dél és egy óra között. Most megint írtam neki, hogy nem lesz-e bent hétfőn vagy kedden fél 3 körül, de azért tiszta ideg vagyok, hogy mi lesz ebből. A német irodalom jegyét vagy szerdán 10-kor írják be, amikor én suliban vagyok, vagy januárban, amikor már késő. Így aztán Blanka tudja bevinni az indexemet az aláírásra. De mivel ehhez kedden már le kell adnom azt az indexet, mégsem Herminánál fogom leadni, mert a tangyakot 2 körül tudom beíratni, és akkor 3-ig pont nem érek be Herminához. Blanka, majd még írok azért, hogy

a “used to” tanításához. Engem nagyon feldobott :)

Kérem szépen, ma megvolt az utolsó órám az ELTE-n. Soha többet egyetlen órám sem lesz. Kész. Vége. Ennyi. Finito. Azért valahol fura :)

december 18. és január 5. között tilos lenne bármiféle oktatás bármiféle intézményben. Jelenleg december 22. az utolsó tanítási nap. Nem tudom, ezt ki találta ki, de üdvözlöm.

Reggel fél 8-ra elmentem próbatanításra a nyelviskolába, ahol mindjárt meg is beszéltük, hogy a gimi miatt csak délutáni órákat tudok vállalni, olyat is csak január-február környékén. Fél 9-re hazaértem, rendbe raktam a lakást, foglalkoztam a kutyával, majd összeszedtem magam, és 10-re bementem a suliba az órámra, ami miatt ma nem mentem dolgozni. Fél 12-kor elintéztem a postai ügyeimet. Ja, eddigi legjobb szöveg a postán az volt, amikor erkölcsi bizonyítványt akartam igényelni, és a nő a következőket mondta: "Azt nem itt kell. Legközelebb olvassa el a kiírást!" (Ez az a nő, aki legutóbb először bunkózott, aztán nagyon kedves lett.) A kiíráson meg az volt: pénz be- és kifizetés, csomagfeladás, stb. A többi ablaknál pont ugyanez, egy kivétellel: levélfeladás. Nem tudom, honnan kellett volna tudnom, hogy a levélfeladásnál kell kérni, és a hölgy szerint mégis hogyan derül ez ki a kiírásból. Na mindegy. Blankával voltam fél 1-ig, amikor is felmentünk Dr. Jameshez beíratni a jegye

azt hittem, már elég jól kiismerem magam az előszobában, ezért haladhatok töksötétben nagy lendülettel, mert pont a szekrény és a fal között fogok elmenni. Nem. Felkenődtem a szekrényre. Lendületből. Szerencsére valamiért magam előtt tartottam a bal kezemet, így csak azt zúztam le meg a bal térdemet. A tanulság az, hogy ennyire még nem vagyok haladó a tereptárgyak kerülgetésében.

Ez a történet annyira vicces, hogy akármelyik színvonalas vígjátékba is beférne :D

nagyon-nagyon fáradt vagyok, pedig ez még csak a második napom volt. Tegnap este azt hittem, megbolondulok, úgy fájt mindkét lábam, úgyhogy itt jajgattam, miközben Tomi kért, hogy ne jajgassak, mert úgy nem tud aludni. Vasárnapról hétfőre kb. hatszor ébredtem fel éjjel, utoljára 3:20 körül, amikor is megállapítottam, hogy még van három órám aludni, és már vissza is aludtam. Tegnapról mára már csak mintegy háromszor riadtam fel. És nagyon fáradt vagyok. Még nem tudom, hogyan fogok így tételeket tanulni, de azért pozitívum, hogy végre felvettem az indexemet, és a tanulmányi előadóm megállapította, hogy amint beíratom az aktuális négy jegyemet, azonnal abszolutóriumot kaphatok. A suli eddig tetszik, bár az indítás nem volt egyértelműen pozitív. Van egy csoportom, ahol kicsit szembetűnő az érdektelenség, nem könnyen motiválhatók - első blikkre és tapasztalatra. Van egy másik csoport, akikkel még nem találkoztam, sok kolléga szerint ők lesznek a legdurvábbak. Remélem, nagyobb gondok nélkül

Ma azt találtuk ki hárman (anyu, Tomi, én) az alapötletemből, hogy felírok 3-4-5 dolgot a táblára (testvéreid száma/neve, kedvenc filmed, mit sportolsz?, stb.), a válaszokat plusz még két dolgot, amit magukkal kapcsolatban fontosnak tartanak, leírják egy egyencetlire, amit én adok, aztán összeszedem, újra kiosztom, ők felolvassák, amit kaptak. Aztán közösen kitalálják, ki is írta azt a cetlit. Én is írok majd, hátha kitalálnak. Anyuék azt tették hozzá, hogy legyen benne “egyéb” kategória. Egyedül szegény érettségizők maradnak ki ebből a mókából, legalábbis egyelőre azt hiszem, mert velük minél előbb neki kell állni a munkának. Majd kiderül. Egyébként egész éjjel az iskolában voltam, és ismerkedtem az épülettel, a tanári karral meg a gyerekekkel. És vagy hatszor felébredtem, és mindig folytatódott az álom. És még el sem kezdtem ott dolgozni. Emlékszem, egyik tanév után (mondjuk kilencedik…?) még július végén is azt álmodtam minden második nap, hogy elkésem a suliból. (Mindezt úgy, hogy

előadásán jártunk a Kazyban anyuval és Tomival. A válság pszichológiai okairól és hatásairól beszélt, nekem tetszett. Mondott pár nagyon vicceset :) "Ha Mozartot nem tanítják zenére, nincs zenei zseni. Ha Gausst nem tanítják matematikára, nincs matematikai zseni. Ha engem megtanítanak matematikára, akkor sincs matematikai zseni." Persze a vizsgáztatós sztorija sem volt rossz, ahol az összehasonlító valláspszichológia tantárgy örömére az volt a szóbeli vizsgán a feladat, hogy soroljon fel a kedves hallgató tíz embert, aki hatással volt a világ valamely vallására. "Gondoltam, ha felsorolja a tizenkét apostolt, már kettővel többet mondott." Az egyik vizsgázó hosszas gondolkodás után felsorolta Jézus Krisztust és Buddhát, majd azt mondta, többet nem tud, és ez azért van, mert őt nem érdekli az európai kultúr. Szegény Popper Péter. Azért ez fájhatott. Nem érdekli az európai kultúra... Nyilván nem tudja, mi az a kultúra. De ami még ennél is szebb: Buddha mióta európai? Az

A háromból egyetlen tételt sem néztem meg, mivel egész nap nem voltunk itthon. Szuper. Nem kéne már most beletörnie a bicskámnak. Hazamentünk anyuékhoz, ahol először is az a kellemes meglepetés ért, hogy kaptam egy csizmát. Kata elhozta azt, amit Bence születése előtt vett, két napig hordott, majd a szülés után már nem volt jó a lábára. Mivel ugyanakkora a lábunk, nekem adta. És szép, és még jó is a lábamra. Most nagyon örülök :) Bence baromi nehezen viseli, ha Liza a játékai közelébe megy. Azonnal nyafogni kezd, mutogat, mondja, hogy vauvau, és várja, hogy valaki elküldje a kutyát a játék környékéről. Vicces, hogy eddig Liza hisztizett Bencétől, most meg cseréltek :) Az nagyon aranyos volt, amikor mutogatott Lizára, mondta, vauvau, mire én: "Igen, Liza baba." Erre nagyon döbbenten nézett rám. Majd ismételgette egy darabig, hogy baba, és a családdal is megosztotta, hogy Liza valójában egy baba. Hát igen, nem kellett volna bezavarni a kategóriáiba :) Amúgy egy rövid ideig &quo

Balatonparton Balatonparton a nádi világban megbújtam egyszer, s csodaszépet láttam: bóbitás nádon nádiveréb-fészket, sásbokor alján kis vízicsibéket. Vadruca moccant, topogott a vízre, barna liléit vízi útra vitte: Senki se látta, csak magam csodáltam, ott a víz partján még sokáig álltam. Játszott a nádas Széllel és derűvel, s hazaindultam nádihegedűvel. Margit néninél kellett megtanulni ezt a verset, és nagyon szerettem. Kiműveltem magam Nagy László életrajzából, mert úgy éreztem, illene tudnom róla egy-két vers ismereténél többet. Ezen kívül a mai program 50%-át teljesítettem, mivel átismételtem az első amerikanisztikás tételt. Ez még éjfél előtt volt. Át kellett volna venni egy szakmódszertanit is, no de üsse kő, holnap majd hármat ismétlek. Ezen kívül megismertem az iskola dokumentumait, kivéve az SZMSZ-t meg a pedagógiai programot. Ugyan azok a legérdekesebbek az én szempontomból, de azok a leghosszabbak (50 oldal körül van darabja). Úgyhogy azokat szépen apránként, minden nap h

Az volt a dolog nyitja, hogy le kellett tölteni a Windows Live Writert. Erről mondjuk szólhatott volna a rendszer, de így büszkébb lehetek magamra, mert magamtól rájöttem, hogyan kell ezt csinálni. Ha ez is elromlik, akkor asszem, feladom.

Ez a mai nap kemény volt. Reggel 8 után valamivel befutottam az SZTK-ba, ahol megtaláltam a munkaegészségügyi vizsgálatot is, ahonnan fél perc alatt kipenderítettek, merthogy tüdőszűrés és bőrgyógyászati vizsgálat nélkül minek megyek oda. Mondtam, 30 év alatti vagyok, mivel a suliban azt az infót kaptam, hogy 30 év alatt nem kell tüdőszűrés. De. Kell. Sőt. Bőrgyógyászatra is kell menni. Kérjek bátran beutalót a háziorvosomtól. Ettől kicsit ideges lettem, mert arra számítottam, hogy ma már az alkalmassági papírommal felszerelkezve állítok be Margóhoz. És nem. Mondtam neki, mi van, eléggé meglepődött. Igen, én is. A suliban megkaptam a könyveket, amikből tanítani fogom a csoportokat. Közben már rájöttem, hogy ez valójában nem négy csoport, hanem öt, mert az egyik osztálynak mindkét felét tanítom, csak ez elsőre nem esett le. A könyvek összesen mintegy 20 kilót nyomnak, de tényleg, alig bírtam hazacipelni őket. Pedig csak azokat hoztam, amikből hétfőre készülnöm kell :D A suli maga egyel

 

Az egyik egy 23 ezres gázszámla, amitől először megállt bennem az ütő, aztán rájöttem, hogy még nem dolgozták fel a befizetést. Egyébként kikérem magamnak, hogy második felszólítás lenne ez, mert ez az első. Mindegy, úgyis tárgytalan már egy hete. Ez is mutatja, hogy nem túl gyors az adatfeldolgozás az ELMŰ berkeiben sem. A másik az országgyűlési képviselőtől jött. Szeretné minden választópolgárát szerényen megvendégelni egy hangulatos klubdélutánon a házasságkötő teremben (:D:D:D), műsort szeretne adni, vendéget szeretne kérdezgetni. Mindezt szeretné december 6-án, vasárnap nyélbe ütni, mégpedig 16 órakor. Hú, nagyon elgondolkodtam hirtelen, hogy melyiket inkább: örüljek a Mikulásnak vagy vendégeskedjek a képviselőnknél? Ezek olyan vicces dolgok szerintem... Biztosan oltári lesz a hangulat. Hehe.

nyalt/rágott egy sebet a talpára. Hogy nekem mennyire elegem van... Egy darabig kértem szépen, hogy ne nyalja/rágja. Aztán rákiabáltam. Aztán odacsaptam. Mivel ezt mind lesz*rta, kevéssé gyengéden visszaszereltem rá a zoknit, és közben megmondtam neki, hogy ezt köszönje magának. Remélem, azért nem vette nagyon a szívére, de egy kicsit sírt. Nekem annyira elegem van... Olyan frusztrált lettem így estére... És hőemelkedésem van, ami még külön öröm.

A Blog Images album utolsó két képét kell megtekinteni, mert most már semmilyen trükkel nem tudok képet beszúrni ide. Bosszantó. Aki tud segíteni, legyen kedves, és segítsen! Köszi!

hozott haza kólát, gyerekpezsgőt, marcipános Cherry Queent, és főzött csirkeragus tészát, mert ilyen figyelmes, és így juttatja kifejezésre, hogy örül, hogy van munkám. Én egyelőre hullámzóan fogom fel a dolgot. Hol nagyon örülök, hol nagyon félek. Mindenesetre Tomit nagyon szeretem, ez biztos :)

Amikor elindultam itthonról a gimibe, következőképpen köszöntem el Lizától: "Ügyes legyél!" Ezen nagyon meglepődtem. Igazából ezt szoktam mondani neki: "Jó legyél, vigyázz a házra!" Jó, hogy hozzá nem tettem, hogy szurkolok :D

angoltanár lettem a Nagy László Gimnáziumban. Bementem reggel, beszélgettünk az igazgatóval, kiderült, hogy üzemorvoshoz kell menni, plusz erkölcsi bizonyítványt kell kérni, és hétfőn már kezdek is. 23 órám lesz, 4 csoportom. Még nem találtam ki, hogy cetlit íratok a gyerekekkel, és úgy tanulom meg a neveket, vagy minden óra elején eljátszom a névsorolvasást, és inkább úgy, de majd hétfőig kiötlöm ezt is. Kapok a könyvtárból tankönyveket, és a három különböző közül csak egyet nem ismerek, ami külön öröm számomra. Ja, az egyik csoport érettségizik, úgyhogy ez még külön izgalmas lesz :) Nagyon hirtelen jött ez az egész, egyelőre még nem is merek örülni, pedig például már helyem is van a tanáriban. Egy biztos: az adatlapomról az az egy szem fürdőruhás kép lekerül, és a blog linkjét is titkosítom, esetleg később egyenesen le is veszem. Mivel én mindig mindenkit megkeresek a wiw-en, ezért gyanítom, négy csoportnyi gyerek között is lesz, aki megkeres engem. Tanár lettem. Hirtelen.

Marhára nem nézek karácsonyi filmeket, pedig már advent van. Sőt. Baum télapós könyvét sem olvasom. Fene.

Elkészült. Persze van még vele vagy fél óra munka, mert ha megveszem majd azt az izét, amiben beadom, akkor még sorba kell rakosgatni meg ilyenek, de mindent kinyomtattam. Mindent megkerestem, és amit nem találtam, azt újraírtam. Mondhatnám, hogy megcselekedtem, amit megkövetelt az egyetem. Most még előttem áll egy fürdés, aztán ha az megvan, lehet végre aludni, de persze nem túl sokat, mert fél 8-kor már kelek is, és megyek állásinterjúra. Kezdek izgulni. Most, hogy a portfólióról levan a gond.

Lehet, hogy holnap kapok angoltanári állást egy gimiben. Reggel 10-re megyek interjúra. Minden referenciámat és egyéb cuccomat összeraktam, és lassan majd már izgulni is fogok. Nem készül az a nyomorult portfólió. Pedig holnap kettőkor le kell adni. Csak éppen semmi kedvem. Még kéne írni arról, hogy szerintem milyen a Das Deutschmobil 2, és arról, hogy milyen élmény volt a tanítás. Ezen kívül le kéne írnom, hogy melyik órám hogyan alakult az óratervhez képest. Hát, így másfél-két hónap távlatából nem tudom felidézni, melyik órámon pontosan mi volt, minden feladatot megcsináltuk-e, stb. És nincs kedvem ennél jobban erőlködni, mert feleslegesnek is érzem ezt az egészet. Mégis muszáj, mert nincs haladék. Elfogyott a gyógyszerem, és nincs új adag, mert elfelejtettem elmenni az orvoshoz. Ma végre megvolt a teljes takarítás, végre tiszta a konyha. Tök jó. Többek szerint Liza nagyon szép, fiatal az arca, és 5-6 évesnél nem néz ki többnek. Az utcán is minden sétánál legalább két ember elolvad

ma lenne 79 éves. Boldog születésnapot!

Kirúgták Gyárfást az MTV-ből a műsorával együtt, mire a kormány elvett az MTV-től jó sok pénzt, mire az MTV bosszút áll Gyárfáson azzal, hogy tönkreteszi a budapesti úszó EB-t. Nagyon okosak. Tiszta ovi. Csak annál sok fokkal cikibb.

csupa móka és kacagás. És le kéne cserélni az őszi ajtónlógót télire. Még ma. Mert ma már tél van, hiába szakad az eső. Amúgy gyaníthatólag megfáztam. De nem ez a lényeg. A délelőtti mókát már meséltem. Hanem a móka és főleg a kacagás folytatódott délután is! Megírtam a handoutot, aztán beviharzottam az egyetemre. Csak negyed háromra értem oda, mert odafelé menet betértem a Petőfi Irodalmi Múzeumba két könyvért, amik majd nagyon jól fognak jönni a tanári képesítőn, ráadásul mégsem 1700 Ft-ba kerültek, csak 1500-ba, aminek nagyon örültem, pedig csak 200 Ft az eltérés. Szóval megérkeztem a tanszékre. Bementem, és mondtam, hogy az államvizsgára szeretném leadni a handoutot. Erre Hermina mondta, hogy ő nem kéri. Deja vu. Akkor kinek adjam le? Hát ezt nem kell leadni, csak mutassam meg a konzulensnek. De megmutattam neki, és most le kell adnom. Honnan veszem? Ki van függesztve a hirdetőtáblára. Hol? Közvetlenül itt az ajtó mellett. És mi van ráírva? Hogy dec. 1-jén leadási határidő, és aki

Bementem a konzulenshez, aki azzal fogadott, hogy megkapta a handoutot és ki is nyomtatta. Ezek után mondta, hogy írjam át ezt meg azt. És mivel reggel itthon felejtettem a pendrive-ot, csak a gépet cipeltem be magammal, kénytelen voltam hazajönni. Most írhatom át szépen a handoutot, és vihetem vissza 3-ra, mert ha nem teszem, akkor nem engednek államvizsgázni, csak nyáron. Nem vagyok ideges.

A város szívében, az Astoriánál. Nem rossz ötlet ez. Elsőre tetszett, hogy van friss péksütijük, ami ráadásul még finom is. Másodikra hisztiközeli hangulatba kerültem, mert ezren voltak ott. Pontosabban ez a lényeg: nem volt ott húsznál több vásárló összesen, de olyan keskeny folyosók vannak a polcok között, hogy két ember egyszerűen nagykabát és táska nélkül sem fér el egymás mellett-mögött, hát még nagykabátban, táskával. És akkor tegyük hozzá, hogy én még nem hordok nagykabátot (pedig lassan kéne). Halál idegesítő volt, hogy nem fértem oda rendesen semmihez, és ha mégis, akkor meg nagyon kellett figyelni, hogy kit lökök be a hűtőpultba, illetve hogy engem ki lök be. Ami harmadszorra visszacsábított, az a kaliforniai paprika. Még nem tudom, olcsóbb-e, mint nyáron, mert másodszor is elfelejtettem lemérni az egy darabot, amiből kiszámolhatnám, mennyi kilója. Még az is lehet, hogy nincs eltérés. Mindenesetre gyönyörű példányokat árulnak, én meg egy csapásra rájöttem, hogy minden nap sze

Van az a cipőm, amiről márciusban már áradoztam egyet. Akkor azzal került be a blogba, hogy fél óra alatt rommá törte a lábam, még most is láthatóak a sarkamon az ekkor szerzett sérülések. Azóta nem vettem fel, sőt már azon töprengtem, hogy le kéne fényképezni, és fel kéne tenni a vaterára, mint egyszer fél napot használt, vadiúj cipőt, és lehetne kérni érte majdnem annyit, mint amennyiért vettem. Szerintem 12 ezerért kaptam, 10 ezerért akartam volna adni, mert tényleg akkor egyszer volt rajtam. Aztán az osztálytalálkozó estéjén indulás előtt két másodperccel valamiért úgy döntöttem, ebben a cipőben megyek. Meg is győztem magam, hogy fél óránál többet most sem fogok sétálni oda-vissza, úgyhogy legfeljebb hazafelé majd már tyúklépésben tipegek. Azóta is ezt a cipőt hordom. Kicsit sem törte fel a lábam. Nem is értem. Bezzeg az összes többi példány, az edzőcipőt is beleértve, mindig feltöri egy kicsit a sarkamat, ha két-három hónapig nem veszem fel. Ki érti ezt... Mindenesetre örülök, mer

Nagy nap. Egy csomó ismerősömnek van ilyenkor szülinapja. Közülük kiemelném Danit, aki az unokaöcsém, és most már 20 éves. Egészen furcsa, ha belegondolok, hogy nemrég hároméves volt, és minden energiáját arra fordította, hogy engem eltegyen láb alól. Most meg már nagyobb hangsúlyt fektet az egyetemi éveire meg a kapcsolatára. Boldog szülinapot neki :) Amit nem említenék meg, ha nem pont tegnap nézegettem volna végig az aprónépet a polcomon: Feri is pont ezen a napon született éppen 32 éve. Rozi pedig nagyon lelkesen rázza a tükrét, csak úgy csörömpölnek a kis csengőcskék rajta. Ez azért is vicces, mert Tomi már alszik :)

Ma végre rávettem magam és elmentem salsázni. Mindig kicsit nehezen indulok el új csoportba első alkalommal, most például egy hétig tartott a rábeszélés fázisa. Nagyon tetszett az egész. Most, hogy közelről láttam őket, jobban értem a filmfesztiválon tapasztaltakat. Továbbra is úgy érzem, hogy Franklinnak (mert így ejti, írás szerint, Franklin) sokkal többet kellett volna szerepelnie, de kicsit jobban értem a helyzetet. Van két szép gyerekük, egy kislány meg egy kisfiú. Mindkettő elképesztően hasonlít az apjára. Mivel a nagyszülők egyik fele New Yorkban él, a másik fele meg Kecskeméten, a gyerekek a hét minden napján (kivéve vasárnap) minden este (kivéve szombaton, mert akkor egész nap) élvezik a salsa feelinget. Különösebb bajuk nincs vele, csak a kisfiú nehezen bírja a szülei nélkül, ami nem csoda, hiszen van vagy hat hónapos. Van egy nagyon helyes minisátruk a terem egyik sarkában egy csomó játékkal, ott töltik a táncórákat. Kivéve akkor, amikor valamelyikük balesetet szenved, példá

napom van. Leadtam a képesítő vizsgára a jelentkezést a csekk fénymásolatával együtt, aztán hazafelé a buszról megláttam a bookline-t, és rájöttem, hogy vár ott engem egy könyv. Gondoltam, majd holnap bemegyek érte. Hazaértem, megebédeltem, a kutya is megebédelt, aztán éppen üldögéltem itt, és örültem, hogy már ezen a PPK-s izén is túlestem, amikor is rájöttem, hogy a PPK aulájában a fénymásológépben hagytam a csekket, mármint a bizonylatot. Ekkor kb. negyed órát gondolkoztam rajta, hogyan lehetne megoldani ezt a helyzetet anélkül, hogy vissza kéne mennem, felhívtam Tomit is, hogy mondja meg, a véletlenségből nálam lévő fénymásolat mire jó, mire mondta, hogy semmire. Mindjárt gondoltam. Végül összeszedtem magam, visszazötykölődtem egy régi villamoson, és szerencsémre a ruhatáros bácsinál volt a bizonylat. Vele még tíz percet beszélgettünk arról, hogy miket el nem hagynak az emberek, valamint hogy milyen szörnyű a világ. Főként ő beszélt. Szimpatikus bácsi volt. Hazafelé bementem a book

Nem mentem el délre az állásinterjúra, mert visszahívtam a nőt, aki azt felelte a kérdésemre, hogy vállakozói igazolvány hiányában teljesen felesleges odamennem. Átnéztem viszont az összes belvárosi nyelviskolát, az egyiknek írtam is, és már fel is hívtak, hogy menjek be holnap. Hú, de jó lenne! De kéne ez!

- Felvegyük a sapkát, Benike? - Nemáááá!

reakció. Ez a nem semmi.

nem kezdtem még el a karácsonyi nagytakarítást. Még csak november 29. van, és a szoba készen áll a karácsonyra! Na jó, karácsonyig még legalább háromszor port kell törölni, kb. hússzor fogok felsöpörni/felporszívózni (egy kutya meg egy papagáj mellett máshogy nem megy), és persze díszíteni is kéne. Megint átrendeztük a szobát, így most megint egy fokkal rendezettebb lett. Kidobtam az összes halott növényt, amelyek feltámadásában eddig reménykedtem. Sokkal jobban érzem ettől magam. Feltettük azt a képet, amit tavaly karácsonykor hímeztem Tominak, és fent van végre Ibolya néni képe is. A napokban előkeresem majd azt a dobozt, amiben a többi képem van, és azokat is felszereljük, plusz anyuékat megkérem, hogy szkenneljék be és nyomtassák ki Tata fényképét. Akkor az is bekerül majd a fekete keretbe, és kiteszem Ibolya néni mellé a falra. Kellenek még szép színes képkeretek Marie Brožova képeslapjainak, és akkor azokat is kitesszük a falra. Aztán meg kell varrni a maradék két függönyt, és fe

- Hányszor mondtam, hogy ne hozd ide a fekvenyomópadot? - Nem tudom. Ez beugratós kérdés?

elküldtem a konzulensnek a németes államvizsga handoutját. Múlt kedden visszaírt, hogy jó lesz, de azért mehetek még konzultálni. Kedden odamentem a kicsit kiegészített handouttal, elolvasta, és azt mondta, ez nem jó, mert legalább 2-3 oldalasnak kell lennie. Ettől kicsit ideges lettem, mert elsőben verte a fejünkbe Gatterné, hogy a handout egy oldalas. Sebaj, kiegészítettem, most két és fél oldalas. Elküldtem csütörtökön. Válasz nincs. Kedden van a leadási határidő. Olyan jó.

a Nyóckert. Nem nagyon tetszett. Viszont most már tudom, honnan jön a Kolompár Szandokán név, amit minden fórumban meg lehet találni. Innen.

a szakdolgozat elektronikus leadása november 16-án, majdnem két hete meghalt. Állítólag már javítják, és majd figyelembe veszik ezt a csúszást, amikor november 20. volt a határidő, és nyilván nem adtam le a szakdogát elektronikusan. Tényleg kellene venni CD-t, és hétfőn a csekkel együtt bevinni a dogát. Jut eszembe, kéne venni gyertyát is, mert holnap már advent első vasárnapja van. Kéne takarítani is, hogy kezdhessem a díszítést, és karácsonyi hangulata legyen lassacskán a lakásnak. Mindjárt karácsony van :)

láttam egy apukát két kisfiúval, akik közül az idősebb (5-6 éves lehetett) autista. Apuka kapott egy pár csúnya tekintetet. Ez a kisfiú egyszer csak elkezdett nyögni (lehet, hogy egyáltalán nem beszél), és ütögette apuka szatyrát. Erre apuka elővett egy üdítős palackot, és kérdezte a gyereket, szomjas-e. A gyerek nem volt szomjas, és dühkitörést idézett elő nála, hogy az apja nem találta ki, mit szeretne. Ordított, ütötte-vágta az apját, aztán elsírta magát. Erre apukája elővett valami kekszet, és akkor kiderült, hogy a kisfiú erre gondolt. Aztán a kicsi (kb. 3 éves lehetett) ütögetni kezdte a nagyot, aki először nyöszörgött és próbált elhúzódni, aztán megint ordított, odacsapott kettőt az öccsének, aztán sírt. Volt egy-két idősebb néni, aki szemmel láthatóan felháborodott, hogy micsoda neveletlen gyereke van ennek a pasinak. Szegény. Neki sem lehet könnyű, a gyerekeknek sem. Főleg a kicsinek. 3 évesen nehéz lehet feldolgozni, hogy a testvérének sokkal többet lehet, mint neki. A testvé

tényleg érti, amit mondanak neki. Délelőtt ölben vittem le a harmadikról sétálni, és közben mondtam neki, hogy ez így lesz, amíg meg nem gyógyul a lába, és addig nincs séta sem, csak elmegyünk az első fáig, aztán már hozom is fel. Erre úgy reagált, hogy az esése óta először ráterhelt a jobb hátsó lábára. Igyekezett megmutatni, hogy neki valójában nincs is semmi baja :) Persze nem tudott átverni, mert a ráterhelés csak félig-meddig ment, sajnos továbbra is fura terpeszben tartja a lábát, és nem tud igazán rálépni. Így aztán nem is sétáltunk nagyot, csak elmentünk a sarokig, aztán a másik irányba is elindultunk, elmentünk az első fáig, majd visszajöttünk. Azt a szomorú szempárt, amikor rájött, hogy most felmegyünk... Lehet, hogy bírná, ha napi kétszer-háromszor körbemásznám vele a háztömböt, de inkább nem próbálom ki, mert hátha akkor nagyon megterheli a másik lábát. Amúgy ébredés után két-három lépést is megtesz normálisan, utána kezd sántítani. Arra jöttem rá, hogy hiányzik az a tipiku

sikerült feladni azt a mintegy 55 ezer forintnyi csekket, ami egyik napról a másikra termett a komód tetején. Ezt a rejtélyt egyébként sosem fogom megérteni. Két hónapig izgultunk, hogy miért nem küld számlát a Gázművek. Már azon gondolkoztam, hogy szólni kéne nekik, hogy nem jönnek csekkek. Meg is beszéltük Tomival, hogy ez tök fura, de megegyeztünk abban, hogy még egy ideig nem kezdünk ugrálni, hátha hirtelen megjönnek azok a számlalevelek. És akkor egyszer csak Tomi felemelt két újságot a komódról, és alatta voltak a Gázművek csekkjei. Mintegy 40 ezer forint értékben. Volt még mellette egy ELMŰ, de az nem lepett meg, mert aznap érkezett, magam hoztam fel. Másnap nyertem a késedelmi díjat a PPK-tól, ez meg így már elérte az 55 ezret. És egyikünk sem érti, hogyan kerültek oda azok a gázszámlák, amikor tényleg két hónapja izgulunk, hogy miért nem jönnek már. Pedig valamelyikünk csak felhozta őket a kis kezében. Nem vagyok hajlandó elfogadni azt a lehetőséget, hogy a Gázművek újabban te

eltöltésére három lehetőség adódott. a. PPK könyvtárában tételkidolgozás b. sütés-főzés itthon c. alvás És én aludtam. 11-ig. Ez már biztosan nem normális dolog. Pláne úgy, hogy este egy órát töltöttem el a mai menü kitalálásával és a bevásárlólista megírásával. Már csak az vigasztal, hogy holnap is van nap, ráadásul nem is kell mennem sehova, és fél 4-ig nem is jön senki. Holnap pótlom a főzést. Mondjuk hétfőn meg pótlom a könyvtárazást.

mondtam anyunak, hogy lesz szíves azonnal elhagyni a tanári pályát, amint megvan az első iskolai lövöldözés. Nem gondoltam volna akkor, hogy már csak két hetünk van addig. Szerencsétlen gyerek... Bemegy a gyakorlatra, és nem megy többet haza, mert egy elmebeteg csoporttársa agyonlövi. Plusz meglő még három embert. Persze az első hozzászólás, amit a témában olvastam, mindjárt az volt, hogy ez a tanár hibája, akinek fogalma sincs, hogyan kell foglalkozni egy gyerekkel. Persze ez a vadbarom nem jött még rá, hogy a gyereket alapvetően a kedves szülőnek kéne nevelni, valamint egyetemre sem járt még soha, azért hiszi, hogy kivitelezhető, hogy a gyakorlatvezető foglalkozzon mind a kétszáz diákja kis lelkével. Egyszerűen nem is akarom elhinni, hogy már itt tartunk. És tényleg, szerencsétlen szülők, akik gondolták, a gyerekük biztonságban tölti a napjait az egyetemen. Ahha, persze. Tényleg csinálni kéne valamit, és szerintem is (mint egy másik hozzászóló szerint) ott kezdődik a megoldás, hogy n

amikor nem ismerem meg egy csoporttársamat a sulin kívül, mert teljesen biztosra tudom, hogy külföldön van, és hiába nézem már fél perce, ezt a logikai törést nem sikerül helyrerántani azzal, hogy eszembe jut, talán hazajött. Illetve sikerül, csak sokkal lassabban, mint jobb napokon. Most biztos bunkónak tart. Mondjuk megérdemlem. Ez már súlyos.

A Homáron találtam a képet.

Az orvos vidáman fogadott minket, már bejelentkezés meg minden nélkül tudja a kutya nevét, olyan gyakori vendégek vagyunk náluk. Megtapogatta a kutya lábát, aztán a főorvos is, és mindketten megerősítették, hogy ínszalagszakadás. Ennek kezelési módja a cápaporc, amit egyébként hónapok óta szed a kutya, a fájdalomcsillapító, bár fájdalomra tegnap óta egyszer sem panaszkodott, a gyulladáscsökkentő, és végül a műtét, ha 1-2-3 hét alatt nem gyógyul meg szépen magától. Annyira jó lenne megúszni az öregkorát műtét nélkül, tényleg. Azt azért pozitívumként könyvelem el, hogy a rendelőben éppen ébredezett a műtéti altatásból egy vizsla, aki legalább olyan vén, mint Liza. Mondta is az asszisztens, hogy szépen ébredezik, nincs vele gond. Végső esetben ilyen ébredezést szeretnék a sajátomnak is. Addig is megkapta heti feladatnak, hogy gyógyuljon meg. Hogy növeszt magának új ínszalagot, összekötözi a régit, vagy egyéb megoldást talál ki, az nem érdekel, de gyógyuljon meg. Én meg igyekszem segíteni.