LizaGazdija

Tomi átvette a fényképeket meg az albumot is. Szépek lettek a képeink, és be fogom őket pakolni, amint lesz időm meg energiám. Mondjuk vasárnapig. Itt lesz az album helye a gépem mellett a polcon.

Egy darabig most ez volt az utolsó Laura-könyvem, mert bár ma megérkezett az utolsó három kötet (csodaszépek), a soron következő, a hatodik továbbra sincs meg. Mint már sejtitek, nagyon tetszett, nagyon jó volt, örülök, hogy olvashattam. Azzal kezdődik a történet, hogy az előző könyv vége óta eltelt majdnem négy év, és a család éppen a skarlát után van Walnut Grove-ban. Mindenki meggyógyult, mindössze egy apróság maradt emlékeztetőül: Marynek a szemére ment a betegség, ezért szegény megvakult. Annyira sajnálom most megint. Ő volt mindig a jó kislány, a szófogadó, a csendes (meg a testvéreinek parancsolgatós, de ez most mindegy), és akkor az univerzum mindezt ezzel tudja jutalmazni. Bár az is lehet, hogy azért kapta ezt pont ő, mert ő volt a jó kislány, és ő tudta leginkább türelemmel viselni a helyzetet. Akárhogy is, 14 évesen megvakulni nagyon-nagyon rossz lehet, ráadásul nála úgy történt, hogy egyre kevesebbet látott, aztán már csak fényeket meg árnyékokat, aztán semmit. Ebben másfél