Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október 21, 2014

Mindenféle náció

Tegnap, amikor a máltai sráchoz indultam, mármint persze nem hozzá, hanem a partra, vele találkozni, mindjárt az első sarkon odajött hozzám egy pasi, aki a kocsijából pattant ki. Hogy ő olasz, és elvihet-e St. Julian'sbe. Mondtam, köszönöm, nem, nem oda megyek. (Meg ha oda is mennék, addig álljál fél lábon, míg beülök egy vadidegen férfi kocsijába.) De hogy ő olasz. Erre nekem meg az esett ki a számon, hogy "good for you," ami ugyan nem túl barátságos vagy udvarias, de már annyira tele a púpom. Egyszerűen érthetetlen számomra, miért vannak így elájulva maguktól. Mert ő már nem az első, de nem is a második olasz pasi, aki nem tud hová lenni attól, hogy ő olasz, és azt várná, hogy a többi ember is azonnal dobjon ettől a ténytől egy hátast, de minimum a nők. Nem tudom, emlékeztek-e arra a nyomi pasira, amelyik nem bírta eltalálni, melyik a Fortizza, és a Surfside-nál várt rám, aztán meg tapló módon viselkedett az étteremben a pincérnőkkel. Na, ő legalább négyszer elmondta, h...

Picsáskodás

Elnézést kérek a kifejezésért, de valahogy nem jut eszembe más szó, ami jól jellemezné a szóban forgó jelenséget. Ha kiállunk a tengerparti sétányra, na, jó, nem a felsőre, hanem az alsóra, ahol azért kevesebb ember van, és ott tornázunk, közben kicsit vihogunk, és árgus szemekkel figyeljük, néz-e minket valaki, ideális esetben egy jó pasi, az szerintem picsáskodás. Tegnap kipróbáltam, és nem az én közegem. Ilyen élmények után mindig tramplinak érzem magam, de legalábbis tökéletesen nőietlennek, mert milyen már, hogy a másik lány, akinek a fejéből kipattant ez az ötlet, szép, vékony, és élvezi az ilyen dolgokat, én meg vagyok, amilyen vagyok, és még a hátamon is feláll a szőr az ilyen akcióktól. Amúgy cuki volt, amikor a másik lány befordult attól, hogy a nagyon keménynek beharangozott, 20 perces edzésprogramtól nem lett semmi bajom, pedig közvetlenül előtte lenyomtam egy kettlebellt is (na, attól volt bajom, csak mire lesétáltam a partra, elmúlt), ő meg tökre kikészült. Ez persze ...

Tenger

Tegnap a szélcsend ellenére eléggé háborgott a tenger. Ez egyrészt szuper, mert szeretem nézni meg hallgatni, másrészt nem olyan szuper, mert 1. nem lehet belemenni, 2. vannak idióták, akik ennek ellenére belemennek, és azt meg nem bírom nézni. Ott, ahol én voltam, pont nem lett baja senkinek, legalábbis azt hiszem, mert azt megírta volna az újság, viszont 500 méterrel lejjebb belefulladt valaki. Az egyik máltai ismerősöm, Clayton javasolta egyszer, hogy figyeljem meg, hogy minden ilyen hírben külföldi az áldozat, olyat nem lehet olvasni, hogy egy máltai halt meg. És tényleg. Mert a helyiek ismerik a tengert, aztán tudják, mikor nem érdemes kockáztatni. Meg biztos az is benne van, hogy nekik egész évben itt van, nincs az a csakazértis élményük, hogy most nyaralnak itt egy hétig, hát akkor is úsznak benne, ha belepusztulnak. Este aztán visszamentem ugyanoda egy máltai sráccal. Most találkoztunk először, szintén a Badooról van, mint múlt héten a spanyol. Az volt a jó, hogy egy csomó mi...