LizaGazdija

Szerencsére van az a lehetőség, hogy az ember a karantén 10. napján csináltat egy tesztet, és ha az negatív, akkor szabadul, nem kell kivárni a 14 napot. Valamiért engem jobban megviselt ez a bezártság, mint a gyereket, úgyhogy pláne nagyon vártam a pénteket, hogy végre lehessen menni tesztelni. Elsőre lyukra futottunk, mert, mint kiderült, Teststrassén kicsiket nem tesztelnek (a honlapon nem pont ez áll, de mindegy), de aztán felhívtam a hotline-t, és kiderült, hogy gyógyszertárba lehet vinni Flórát, ott megcsinálják a tesztet. Tomi vitte, most is garatból ment a mintavétel (az orrába még sosem nyúltak), és negyed órával később már kaptam is az SMS-t, hogy letölthető a negatív lelet. Ez több dolgot is jelent: hétvégén már mehetünk ide-oda (ma vadasparkban voltunk, holnap megnézzük a Böhmischer Pratert), hétfőn pedig lehet vinni oviba a kisasszonyt. Már nagyon hiányzik neki, sokat emlegeti a gyerekeket és a néniket is, úgyhogy biztosan nagyon fog örülni, amikor hétfőn elindulhat végre.

Másodszor olvassuk a Futrinka utcát. Először talán két éve olvastuk végig, akkor még Flóra kicsi volt, és időnként megesett, hogy beletépett egy-egy könyvbe. Ebbe is. Tegnap este értünk az eltépett oldalhoz. Flóra megfogja a félbetépett oldalt, és azt kérdezi: - Ez miért elszakadt? - Hát, Flóra még kicsi volt, és elszakította. - Én? - Igen, de akkor még nagyon kicsi voltál. Erre azonnal sírva fakadt: - Nem akartam eltépni! - Semmi baj, most megint ideértünk, nem is emlékeztem, hogy nem ragasztottam meg, de majd megragasztjuk. - Most! És úgy örült neki, amikor együtt összecelluxoztuk a lapot :)