LizaGazdija

Mert az azt fogja jelenteni, hogy másnap, amikor felkelek, nem lesz tele az e-mailem mindenféle nagyszerű ötlettel, hogy Valentin-nap alkalmából mit vegyek a páromnak, illetve hova utazzak a párommal. Esküszöm, nincs bajom a Valentin-nappal most sem, még Valentin-napi órát is fogok tartani az egyik csoportnak, csak ne lenne ilyen erőszakos a marketingje...

Arra gondoltam, meg fogom kérdezni a csoportot (nem azt , hanem a másikat), az-e a bajuk, hogy szemmel láthatólag nem sokkal vagyok idősebb náluk (azért egy 6-8 évvel igen), vagy az, hogy kedves vagyok, és felajánlom, hogy ha utóbbi, akkor szívesen játszom gonosz boszorkányt, hogy helyreálljon a lelki békéjük. (Azért annyira nem szörnyű a helyzet, mindig észreveszik magukat, ha rájuk szólok, csak az lenne a jó, ha rájuk se kéne szólnom, hanem teljesen maguktól viselkednének.) Aztán arra is gondoltam, hogy nem irigylem azt a szerencsétlent, akinek élete első angolórája szakmai angol, ahol olyan jó szavakat tanul, mint Chief Executive Officer és labour market. Azért fog menni neki, óra végén azt mondta, az első sokk után ő is úgy érzi, hogy tudja majd teljesíteni a tanegységet. (Ha kedves leszek, höhö.) A vállalati csoportom külön nevet adott a jóindulatomnak/kedvességemnek. Úgy nevezték el: "a Luca-faktor". Ezen eléggé nevettem. Amúgy teljesen alaptalan a vád, hogy csak a

Az van, hogy elérhető közelségbe került a galériára költözés napja, és ezt az elmúlt percekben fel is fogtam. Amikor ma hazaértem, először megtorpantam, nem értettem, mi az a dübörgés a szobában, amikor ajtó-ablak zárva. Aztán megláttam apu cipőjét, és rájöttem, hogy szegény még nem ment haza. Azt mondjuk nem tudom, mikor jött, de én hét után. Bejöttem, és azt láttam, hogy ül a galérián, és teszi le a parkettát, amit vettünk rá még valamikor négy éve, ha nem négy és fél. Leparkettázta az egész galériát. Meg megoldotta a galéria áramellátását, felszerelt egy kislámpát, lecserélte az egyik mennyezeti lámpámat, és befejezte a galéria korlátját. Egészen nyolcig itt volt, és nagyon-nagyon sok mindent csinált. Nem tudom, én rá tudnám-e magam venni egy egész napi munka után, hogy még elmenjek a lányomhoz barkácsolni, de nagyon hálás vagyok neki, hogy neki sikerül. Miután elment, fel is cígöltem a matracot. Teljesen lapos volt, mint egy polifoam, mondta apu, hogy majd pár óra alatt kirúgja m

"Közeleg a tél." (George R.R. Martin: A trónok harca) Szemenszedett hazugság. Most készül menni. Pedig idén még nem csúszkáltam a Normafánál, úgyhogy legalább még egy tisztességes hóesés beleférhetne, valahogy úgy, hogy hétvégére is maradjon még jó. Na? Na?