Halálozások
Még moderátorként dolgoztam, és semmi időm nem volt semmire, következésképpen sem híreket, sem Facebookot nem láttam, amikor meghalt E.L. Doctorow, az egyik kedvenc íróm. Nagyon elszomorított, amikor egy héttel később értesültem a haláláról. Amerikanisztika szakos koromban ismertem meg, talán másodévben, a kedvenc oktatóm és témavezetőm, Ryan jóvoltából. Elolvastuk tőle a Világkiállítást és a Ragtime-ot, és engem teljesen lenyűgözött mindkettő. A Világkiállításban nagyon meghatott az, ahogy a gyereket ábrázolta Doctorow, mert abból az derült ki számomra, hogy olyan felnőtt, aki nem felejtette el, milyen volt gyereknek lenni, ami nagyon nagy érték. A Ragtime azzal ejtett rabul, ahogy bemutatta a XX. század elejét, a film és a ragtime műfaj születését. Később még elolvastam tőle a Vöcsök-tó című regényt, és belekezdtem a Daniel könyvébe is, de az annyira nyomasztó már mindjárt az első oldalon, hogy nem volt erőm folytatni. De meglepődnék, ha nem lenne zseniális, szóval egyszer még elolva