Május 9.
Beteg vagyok. Már megint. Fáj a fülem, a szemem, a torkom, folyik az orrom, bónuszként valaki továbbra is ül a gyomorszájamon, hogy legalább még folyamatos hányingerem is legyen. Azért kedves gondolat, hogyha megtettem volna, amire kértél, akkor is csak az lett volna a jutalmam (vagy mim), hogy azóta sem kerestél egyszer sem, és mert így szokott lenni, nem is fogsz még vagy két-három hónapig. Degradáló, sértő, bántó. Olyan undoríró, gusztustalan álmom volt ma éjjel, hogy nem is beszéltem róla senkinek, nem is fogok, és minél előbb el akarom felejteni, és az sem biztos, hogy érdekel, mi idézte elő. Voltunk családi összejövetelen. Jó volt. A szokásos apróbb balhék megvoltak, de alapvetően jó hangulat volt, mindenki jól érezte magát. Nagyon kéne haladni. És nem haladok semerre. El kéne még ma olvasni a hétfői zh anyagát, aztán meg kéne csinálni a kognitív házimat (kb. két tonna, nagyon király). Holnapra akkor már csak egy kiselőadás lenne egy olyan szövegből, amiből kb. egy árva s