LizaGazdija

Jó, ha az embernek vannak barátai. Csak ennyit akartam. És köszönöm nekik :)

Mostanában már nem volt olyan jó ránézni a hajamra, mert nagyon elvékonyodott a vége, ami arra utalt, hogy kéne vágni belőle. Gondoltam is, hogy bemegyek ide a közeli fodrászatba, és megkérdezem, mennyiért vágnának belőle 5-10 cm-t. Nem hiszitek el, de nem bírtam kivárni, hogy odajussak. Tegnap hajat mostam, és hajmosás után annyira zavart az, ahogy kinézett a hajam a tükörben, hogy megfogtam az ollót, és levágtam belőle azt az 5-10 cm-t. Közben rendkívül élesen az emlékezetembe idéződött a legutóbbi hajvágós akcióm, ami még óvodás koromra tehető, és anyu reakciója: ordított, amikor rájött, hogy belevágtam a hajamba, aztán nagyon sírt, mert attól félt, tönkretettem a hajamat. Amikor megkérdezte, miért csináltam, a következőt válaszoltam: "Nem tudtam, hogy ennyire fogsz ordítani." Valójában fodrászosat játszottam. Na, hát ez az emlék kísérte a vagdosást, és kicsit izgultam, nehogy megint valami hasonlóan fenomenálisat alkossak, mint akkor. (Akkor nem volt két egyforma hosszú...

Már a nyilvánvalón túl, miszerint intenzív mozgást és formálódást jelent. 1. Már mondtam régebben, de azóta is örülök neki: egy csomó zenét megismerek napjainkból, amikről másként nem biztos, hogy értesülnék, amióta nem hallgatok rádiót. 2. Nem követem a focit, de a pasik többségének ez akkora szívügye, hogy tökre szégyellem magam néha. No problem, K. pasi, neki is szívügye, követi is lelkesen, ezért mindig tudom, milyen meccs van, sőt az eredményeket is - egészen öt percig azután, hogy közölte velünk. De ez is több, mint a semmi. 3. Egy ideje nem nézek tévét. Nem sznobizmusból, nem azért, mert az ciki vagy ilyesmi, egyszerűen nincs kedvem hozzá, és úgy érzem, úgysem tudnék pár percnél tovább koncentrálni a mozgóképre. K. viszont néz tévét, mindenféle olyan műsort, amivel én egyébként is kevésbé találkoznék (késő este van pl.), és elmeséli ezeket. Így aztán a tévéről is van valamilyen képem. Jó hatással van rám ez a program, úgy érzem.